Szőlőt művelünk – 4.rész: hajtásválogatás, permetezés

Június elejéig nem permeteztük a szőlőt egyáltalán, ezt több szomszéd bátor dolognak tartotta, de szerettünk volna lehetőséget arra hogy eltegyünk egy jó csomó szőlőlevelet. A permetezett szőlőlevél pedig már nem ehető. Szerencsére nem jött semmilyen betegség eddig az időpontig.

Így aztán június első hétvégéjén az egész rokonsággal kimentünk a szőlőbe, hajtást válogatni és leveleket szüretelni. A hajtásválogatásnál arra figyeltünk, hogy szellős legyen a fürtzóna és a fürtszámot is próbáltuk kicsit már csökkenteni mert amúgy nagyon beindultak a bőtermő fajták. Egy kellemesen eltöltött délelőtt alatt nyolcan-kilencen végigértünk az összes soron.

Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekek is jöttek velünk, nagyon élvezték az egészet. Futkároztak, Mirko egy ollóval vagdosott leveleket, tetszett nekik a hely és a hangulat. Találtunk egy pici madárfészket is az egyik tőkén. A végén ebédeltünk egy kis szalonnát kenyérrel meg olivás rudacskákkal, aztán otthon Lica megcsinálta a szőlőlevelet. Egy adagot meg is főzött rögtön, meg kell mondjam ez lett a legfinomabb eddig életemben 🙂

Ezután jöhetett végre a permetezés, persze az időjárás és a szabadidőm nem úgy akarta hogy azonnal, de végül tegnap reggel sikerült megcsinálni az első kört (eddigre már egész komoly fürtök is kialakultak némelyik tőkén). Akkumulátoros háti permetezőt vettünk, 16 literest, meglepően nagy teljesítményűnek bizonyult, sok méterre elfújja a permetet. Dithane-t használtam, ez egy kontakt gombaölő amit peronoszpóra ellen elég jónak mondanak. Lisztharmat ellen nem véd (de egyébként szinte minden más gombaféle ellen igen), úgyhogy a következő körnél még valamit hozzá kell keverni. Az egész terület permetezése ezzel a géppel nettó két óra, aminek a legnagyobb része egyébként a permetlé keverésével telik, szóval ez nem sok idő szerencsére. Befújtam a lugasokat is. Legközelebb 7-10 nap múlva kell, úgy számolom, hogy június-július folyamán még vagy háromszor kell permetezni (lehet hogy négyszer is ha sok a csapadék). Augusztus első felében nyaralunk, de augusztusban már amúgy se permeteznék, hogy a korai fajták szüretére már biztosan lebomoljon aminek le kell.

Szőlőt művelünk – 3.rész: sorköz művelése

A szőlősorok közötti rész ugyanolyan, mint bármely ugar: ha nem figyelünk rá, embermagas bogáncs, méteres fűfélék, kamilla, és különféle gazok lepik el. Ezzel kezdeni kell valamit, mert párásítják a szőlő körül is a levegőt ami segít a peronoszpóra és más gombák megtelepedésében. Meg hát méteres gazban közlekedni sem lehet amikor más munkákra kerülne sor.

A környékbeli gazdák a nullára kitisztított sorközre esküsznek: rotációs kapával és kézikapával járják a sorokat és távolítják el a gazt az utolsó szálig. Sokan még gyomirtóznak is ezen felül. Meg kell hagyni hogy szép rendezett látványt mutat ez, de több helyről hallottam hogy vannak hátrányai (valamint ha hagyunk növényzetet, annak előnyei):

  • A kapálás kinyírja a talajéletet, és megbolygatja a szőlő talajközeli gyökereit – hagyományosan azt mondják hogy a mélységi gyökerek a fontosak, de újabb kutatások alapján a tápanyag legnagyobb részét valójában a felszínhez közel veszi fel a növény
  • Ha bentmarad némi növényzet, a nedvesség is kevésbé fog elszökni aszályos időszakban
  • Ha van a szőlőnek némi konkurrenciája a vizet illetően csapadékos időszakokban, akkor nem olyan intenzív a hajtásnövekedés, csökken a zöldmunkaigény, és talán több értékes tápanyag marad a fürtök számára
  • A gyomirtókat eleve kizártuk, felszívja őket a szőlő is, még ha nem is viseli meg, akkor is szermaradványként kerülhet a bogyóba és a borba

Ezért úgy döntöttünk, nem kapálunk, csak évente kétszer, ősszel és tavasszal, év közben kaszálással próbáljuk kordában tartani a gazt. Vettünk egy benzines fűkaszát erre a célra 30 ezresért. Hivatalosan szegélyvágó, szóval nem a leg iparibb cucc, de azért bőven komolyabb mint amit elektromosból szoktam látni. 2 mm-es damilt pörget, ha megfelelő hosszúságú damil lóg ki akkor szépen pusztítja a gazt. Első alkalommal persze főleg szenvedtem vele, szokni kellett a használatát, a beindítását (kétütemű, behúzós motor, szivatóval), meg a pántját állítgatni, meg a damilt, stb. Aztán kiderült hogy ha túlmelegszik, lefullad és nem indul többet. De második naptól egyre jobban összeszoktunk, egyhuzamban most úgy 2-3 órát tud üzemelni, de még mindig kicsit bejáratós szóval lesz ez még jobb is.

A terület legnagyobb részét lekaszáltam 5 délelőtt alatt (ebből egy a tanuló alkalom volt). A négysoros résznél maradt két sorköz ki, erre még sort kell keríteni, de közben jött más feladat (ezekről következnek posztok). Viszont ahol levágtam, ott két hét alatt még nem igazán nőtt meg, úgyhogy talán nyaranta két forduló elég lesz (plusz esetleg egy szüret előtt). Ilyen lett:

Szőlőt művelünk – 2. rész: Metszés, fagy

Az első művelet amihez hozzáfogtunk az új birtokunkon a metszés volt, erre a március közepe remek időpontnak tűnt. Az elején kijött Zsuzsi néni is (az előző tulajdonos), megmutatta hogy ők hogyan csinálják, tanítgatott kicsit. Csináltuk is lelkesen jópár órát. Rövidcsapra metszünk, a bátortalan kezdet után a csapok számát is erősen visszavéve, mi nem akarunk akkora mennyiséget termelni, inkább a minőségre helyeznénk a hangsúlyt.

Úgy terveztük, hogy két-három nap alatt elkészülünk a metszéssel, de viszonylag hamar kiderült, hogy ez ennél jóval nagyobb munka. A lugasokat nem számítva kb öt nap alatt lett kész, egy részét hétvégén más részét hétköznap, szabikat kivéve csináltuk meg. Mivel időnk hol van hol nincs ezért mire ezt az öt napot összehoztuk már csaknem április vége lett, de azért egy sort leszámítva a kihajtás előtt elkészültünk. Jövőre könnyebb lesz, mivel jelentősen visszametszettük a növényeket, kevesebb hajtással kell majd dolgoznunk.

Az április végi fagy a mi szőlőnket sem kerülte el (ahogy a környéken egyiket sem), a hajtások kb harmada-fele fagyott el. A maradék egész csinos formát mutatott ekkor már:

A fagy után metszettük meg az utolsó sort, remélhetőleg nem késtünk el még vele nagyon. A lugasokra egészen májusig nem maradt idő, ráadásul eléggé macerásnak is bizonyultak, mert mint kiderült már tavaly sem voltak metszve, így aztán össze vissza burjánzottak mindenfele. Nagyjából azért sikerült rendbetenni őket, jövőre velük is könnyebb dolgunk lesz. A vesszőt még ki kell hordani, talicskával az is jó sport lesz, előre láthatóan kell vagy száz fordulót tenni majd. Szerencsére az utána következő feldolgozását egy jólelkű és rutinos szomszéd megoldja 🙂

Szépen hajt minden, a birtok kiheverte a fagyot, és már kis fürtjeink is vannak:

Persze rendesen felverte a birtokot a gaz is, úgyhogy ezek után a következő lépés pedig egy benzines fűkasza beszerzése és egy alapos kaszálás lesz.

Szőlőt művelünk – 1. rész: Vettünk egy szőlőt

Ezzel a poszttal (remélhetőleg) egy új sorozat indul, ugyanis vettünk egy szőlőterületet és megpróbálok naplót vezetni arról ahogy megtanuljuk művelni és bort készíteni.

A történet 2015 őszén kezdődött, amikor belebotlottam egy hirdetésbe egy eladó szőlőterületről, présházzal – pincével, mindössze fél órányira tőlünk. El is mentünk megnézni, nagyon tetszett, a gyerekek pedig egyenesen imádták, érett szőlőt lehetett csemegézni a tőkékről, nem győztek csipegetni. Íme néhány akkor készült kép:

A terület nem túl nagy, de nekünk azért több mint elég, 1800 négyzetméter. Az ültetvény kb 30 éves, két részből áll, a présház északnyugati oldalán a bekötőút két oldalán két-két sor, szlanka és bianka fajtákból, a másik oldalon pedig öt sor vegyes, nagyrészt fehér szőlőfajták (cserszegi fűszeres, irsai, zalagyöngye, valamilyen muskotály, meg még amit nem tudunk), némi vörös vegyülve közé. Az előző tulajdonos eléggé mennyiségi termelést folytatott, évi 1400-1600 liter bort készített, de ezzel együtt a bogyók finomak voltak és a növények is szépek. Van rajta egy 20 négyzetméteres épület, boltíves kis terasszal, szuterén feldolgozóval és jó nagy, igazi lépcsős pincével. Ezen kívül van még három lugas is, a terasz előtt egy nagy blauburgerből, a pincehát felett otelló, és a fáskamra oldalában delaware.

Átgondoltuk a dolgot, és viszonylag hamar igent is mondtunk rá, a vételár is kedvező volt, úgyhogy nem húztuk az időt alkudozással. Akkor még nem sejtettük, hogy az adásvétel mennyi ideig is fog tartani. Ami azóta történt, vázlatosan:

  • Egy hónapot vártunk, mert az ügyvédnek volt egy tippje hogy talán egyszerűsödni fog a folyamat, végül ez nem jött be úgyhogy nem vártunk tovább
  • Novemberben aláírtuk az adásvételi szerződést
  • Ezután a helyi önkormányzat két hónapra kifüggesztette ezt, hogy aki akar élhessen elővásárlási jogával (ilyenek amúgy sokan vannak, az állam, a szomszéd, a mindenféle bejegyzett földműves, stb)
  • Majd felküldték az ügyet a minisztériumba, ott kell jóváhagyni az adásvételt, ez laza három hónap alatt meg is történt
  • Végül az önkormányzat, mint helyi földbizottság, szintén jóváhagyta és újabb 5 napra kifüggesztette

Itt tartunk most, elméletileg innen már csak a vételár kifizetése és a földhivatali bejegyzés lesz hátra, úgyhogy talán május végére a nevünkre is kerül a terület. Szerencsére közben is el tudtuk kezdeni művelni, sőt, az eladóktól ehhez elég sok segítséget is kaptunk, úgyhogy ez nem lett elvesztegetett idő.

Idén tervezzük felújítani a pincét (penészteleníteni, újracsinálni a villanyszerelést, kicserélni az ászokfákat), kimeszelni a feldolgozót, átválogatni a hordókat (a dohosakat és egyéb selejteket kertibútorrá alakítani), venni néhány acéltartályt. Szeretnénk készíteni a boron kívül szőlőpálinkát és pasztörizált szőlőlevet is. Idővel pedig a biankát és szlankát olaszrizlingre és rajnaira cseréljük, a vegyes rész végéből pedig gyümölcsfáknak csípünk le helyet.

Ramon Bilbao Crianza 2007

Úgy alakult, hogy a Ramon Bilbao boroknak elég nagy szerepe van az életemben. Annak idején először 2000 körül ittam Ramon Bilbao bort Spanyolországban – akkoriban még (huszonegynéhány évesen) nem voltam a borokra annyira ráizgulva mint manapság, de ezt megjegyeztem magamnak, mert csóró hátizsákos turistaként is megfizethető volt, mégis nagyon jó. Az utazásról egészében véve is úgy jöttem haza, hogy jók a spanyol borok, de név szerint csak két pincére emlékeztem később (Alvaro Palacios volt a másik). Aztán amikor úgy 5-6 évvel később elkezdtem komolyabban érdeklődni a borok iránt, örömmel figyeltem fel rá, hogy a Tescoba is hoztak Ramon Bilbao borokat.

Kicsivel ezután jöttünk össze Licával, akkoriban ittunk először együtt Ramon Bilbao Crianza 2007-et is, és nagyon szerettük. Később aztán több más Ramon Bilbaot is megittunk, ebből pedig egy akcióban vettünk még hármat, most szilveszterkor nyílt ki az utolsó.

ramon_bilbao_IMG_20160103_134739

A Bodegas Ramon Bilbao messze nem a legrégebbi Riojában, 1924-es alapítású, tehát még nincs száz éves, de azért a borvidék egyik legismertebb képviselője. Hagyományos, “en vaso” művelt (a fejművelés spanyol válfaja) tempranillo ültetvények, korszerű feldolgozó, tradicionális francia és amerikai tölgyfahordós érlelés jellemzi a borászatot. Portfóliójuk egyszerű: egy fehér (verdejo Ruedai területekről) és egy rozé; a klasszikus tempranillo alapú Riojai hármas: Crianza – Reserva – Gran Reserva; valamint három különleges tétel: Edición Limitada (tempranillo), Vinedos de Altura (a legmagasabban fekvő dűlőkből 50% tempranillo és 50% garnacha), Mirto (szűretlen tempranillo).

Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.
Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.

A Crianza tehát az alap vörös, nem kap nagyon sok hordót: a mi 2007-esünk 14 hónapot töltött hordóban és még 8-at palackban mielőtt forgalomba került volna – aztán még bő 6 évet érlelődött, ennek felét a pincénkben. Pont azt tudja, amit anno megszerettem a spanyol borokban és a tempranilloban: áradóan gyümölcsös, rengeteg meggy, szinte édeskésbe hajlóan, és mégis csontszáraz. Nem nagyon bonyolult, de remek harmóniája van és kellően hosszú. Tökéletes Rioja ízelítő. Még most nyolcévesen is tökéletes formában volt, kicsi palackérésre utaló jegyeket szedett magára, de valószínűleg még egy darabig csúcsformában is maradt volna. Nálam ez 14 pont volt most.

Az ára is barátságos, 3000 forint körüli volt anno. Bár a Tescoban már nem kapható sajnos (az egész külföldi bor szekciót leépítették), az aktuális évjáratokat az ifdt-nél és a Culinarisban is lehet kapni, igaz egy ezressel már drágábban.

Merlot around the world

A technical note: I decided to switch the language of the blog to English, because I have a few friends who expressed interest in it but do not speak Hungarian. I hope they will still find it interesting now that they can read it. Be warned: I have zero experience in writing about wine in English…. Also I will try to roll out a significant backlog of posts now, and then keep the blog updated regularly – we’ll see if I can.

So, back in January we had a tasting in our club where we chose New World Merlot as the topic, with the addition of two Hungarian ones as reference. Merlot is the second most widely planted variety all over the world, and we thought it will be interesting to check it out in a handful of different styles and climates.

IMG_20150131_182839

Bujdosó Sirály Merlot 2013: Hungary, southern side of lake Balaton. Its 2012 vintage was the perfect example of a cheap but well made red wine, which had some easily recognizable merlot characteristics, that’s why I chose it as a starting reference. Unfortunately the new 2013 one was not that good, it is a rather simple, lightweight drinking wine. Its smell is getting worse over time, the body is weak, although showing some nice fruityness. Overall we gave it a score of 9. (999 HUF, Aldi)

Brazilian Soul Merlot 2013: From Rio Grande do Sul, the southern fringes of Brazil, close to the Uruguayian border. It is a warm plateau, close to the Atlantic. A quite smoky scent, maybe reduced – the cabbage notes definitely intensified over the next hours, ruining the wine. Medium body with barrel vanilla and some dark chocolate. The taste is not as bad as the smell but we’d definitely not buy it again. 7 points, 2250 HUF, selection.hu

Montes Reserva Merlot 2012: A classic Chilean, from a well known modern vinery, grown on the mediterranean climate of Colchagua Valley (central Chile). Unfortunately ruined by TCA so even worse than the previous one. We didn’t even give scores. It is 2550 HUF at Bortársaság, might worth another try as the Montes wines are usually not bad.

Bodegas Salentein Portillo Mendoza Merlot 2012: We crossed the Andes, to Mendoza, which is more famous about its malbecs. It is a high altitude valley, with continental climate and beautiful scenery. This was the first good wine that evening, with darker purple colour and deep, leathery aromas in the nose. Medium-heavy body, you can taste the oak too but the picture is not dominated by it. Sour cherry and the playfulness I always attribute to merlot is definitely there, the alcohol and the tannins are a bit harsh at first but after a few hours on air it smoothens up and becomes even more harmonic. This is what we would expect from a decent merlot: 11 points, 2895 HUF, ifdt.eu

Yellow Tail Merlot 2011: Yellow Tail is probably the most well known Australian winery, especially in the lower price ranges. This wine might have been a bit old (based on the colour and the sweetness), but we liked it a lot nevertheless. Brownish colour, strong olive smell, lightweight body with a bit of sweetness and jam-like feeling. Lots of dried fruits: raisins, prunes. I would never guess it is a merlot, much more like a malaga though not really sweet. Overall we found it harmonic and interesting, so we gave it almost 14 points. 2900 HUF, selection.hu, good value for its price if you like this style.

Gere Villányi Merlot 2010: This is the other Hungarian, I threw it in as a surprise because I just ran into it right before the tasting. The Gere winery (located in Villány, maybe the warmest wine region of Hungary) normally does not produce a regular varietal merlot, but rather they use the grapes for the premium merlot called Solus, and some cuvées. But 2010 was a challenging vintage with lots of rain and many winemakers did not make their top wines – Gere Solus was not made in that year too. This merlot was released instead, and it made me curious. The wine did not shine freshly opened. It was very oaky, tannic and heavy, but not really harmonic and we also missed the fruits. An hour of decanting did not improve much, so we gave it a simple 10, and a half bottle remained for the next day. But this 24 hours in the opened bottle (just lightly corked back) made wonders. It became a silky, soft, harmonic wine, with a lot of cherries and nicely integrated barrel flavors. In this form we liked it better than the Yellow Tail, and decided to raise its score to 14 – with long decanting required, or maybe a little aging in the bottle before drinking. We decided to keep one for at least a year and see what happens. 2900 HUF, Auchan.

Tohu Hawkes Bay Merlot 2012: The world’s first Maori owned winery, a region in New Zealand where merlot is dominant. The wine is light colour, like a pinot, the scent is closed, faint. Tasted it’s also lightweight, bit sour and empty. Not a big deal, quite disappointing, 9 points overall. 5790 HUF, ifdt.eu

Ken Forrester KF Merlot 2012: From a smaller vinery in Stellenbosch, near Cape Town. Nice dark purple, but again a faint scent. Full, round body, almost heavy. Good tannins, coffee and cherry aromas, correct structure. Well balanced, although not very hedonistic wine. We liked it better after a few hours, and maybe it would shine with food. Overall we gave it a 12. 5970 HUF, Decanter

It was an interesting round, and despite we didn’t drink really exceptional wines, we enjoyed it very much after the first few. Some of these I would definitely buy again: the Portillo, the Yellow Tail, the Gere, and if price is not an issue then maybe the Ken Forrester.

Crash course in Hungarian wine – Part one: intro, where to buy

Hungary is a wine growing country with tradition and great wines, but friends from abroad usually have a mixed experience (at best). This is because the styles and names are so many, and the quality is unfortunately not always acceptable – especially in the most important price range of 5-10 EUR. So I decided to put together a few posts trying to help. In the first part I just try to collect some good starting points and advice to avoid the biggest disappointments.

Vineyard on Somló - Image from Wikipedia
Vineyard on Somló – Image from Wikipedia

The most important piece of advice: buy wine in supermarkets and convenience stores only if you know what you are doing. Because if you just pick some random one you can get a very good wine and a total disaster with equal chance, and price is generally not an indicator of quality and good taste. Furthermore, stores which do not specialize in wine often have some bad practices, like keeping the bottles on the shelf for too long, or putting the best ones into the sunlit and hot window to show off. Also most of the time they don’t have an employee who can give you advice or at least information about the wines. Luckily, we have some decent shops specializing in wine, where you can talk to semi-expert staff, and choose from good quality drinks.

Learning what to drink is of course best done with tasting. There are a variety of great tasting opportunities throughout the year:

  • Great walking tastings with 50-100 winemakers offering their wines. These are often organized around a grape variety or a region, and the entrance fee usually includes unlimited tasting. My favourites are Olaszrizling October and Kékfrankos Now, but Furmint February is also worth a visit (olaszrizling, kékfrankos and furmint are all important varieties in Hungary).
  • Smaller tastings typically organized by wine dealers. These usually feature one or two wineries, or a specific theme like “2013 dry furmints from Tokaj”.
  • There are also some “wine dinners” in restaurants which can be good, or you can go to a good restaurant and drink what the sommelier recommends (this works in top places but not elsewhere).
  • The best option is visiting the wineries of course, but this takes the most time. I will give some tips in later posts.

All of the wine events can be found at Bornaptár (Wine calendar) –  no English version so far unfortunately… My favourite dealers (all of them do have webshops, although some lack the English version too):

Happy tasting, next time we’ll cover the history and geography of Hungary as it relates to wine.

Sauvignon Blanc kóstoló

Egy éves kihagyás után novemberben feltámasztottuk a kóstoló klubot, és mivel időközben bevásároltunk jópár sauvignon blanc-t, ez lett az első est témája. A többség magyar, de beszereztünk pár jellemzőbb külföldi versenyzőt is, kitekintésnek.

sauvignonblanc

 

Pannonhalmi Apátsági Pincészet Sauvignon Blanc 2013: Zöldes illat, pici füstösséggel. Kóstolva tipikus sauvingon blanc, bőséges gyümölcsösséggel, zöldpaprikával, lime-al és zöldalmával. Mind egyetértettünk abban, hogy kellemes bor, ami a fajta barátságos oldalát hűen mutatja meg. Ki is hoztunk rá egy 11.5 pontos átlagot.

Légli János-hegy Sauvignon Blanc 2013: Dűlőválogatás a Balaton déli partjáról. Egyharmada 500 literes hordóban volt. Zártabb, lassabban nyílik, illatban nagyon barackos, kis hordófűszerrel. Ízben is a barackot és a hordó fűszerességét érezni, erőteljes savakkal, amik sajnos a végén egészen citrompótlós befejezéshez vezetnek. Kis levegőzés után ez a savanyú érzet azért tompul, harmonikusabb lesz az egész, de ezzel együtt is egyértelműen visszalépésnek éltük meg a pannonhalmihoz képest. Kerek 10 pont.

Sauska Sauvignon Blanc 2011: Tokaji, de nem lehet ráírni mivel nem engedélyezett fajta, tehát Zempléni, és már nem is friss, két évvel idősebb mint az előzőek. A zöld, fajtajelleges, paprikás, vágott füves illat megvan. A korty testesebb, talán hordósabb is, a magas alkohol pedig háttérbe szorítja az aromákat (zöld gyümölcsök, egres és lime egyébként). Jók a savak, de az egész kicsit hamar kiürül, egy enyhe mandulás – ásványos, tokajias kesernye marad a végére. Nem aratott sikert, a magas alkohol és a rövidsége miatt, erős 9 pont csak az eredménye.

Montes Limited Selection Sauvignon Blanc 2013: Egy kitérő a meleg éghajlatra. Nagyon intenzív illat, trópusi vegyes gyümölcs konzerv, maracuja, habanero, jalapeno ugrik be. Ízben is ezek, rengeteg paprika, kicsit chilis aromák. Lehengerlő intenzitás, nehéz pontozni annyira más mint amiket inni szoktunk. Minden korty kicsit más, folyamatosan változik. Ilyen kommentek jönnek: “Nem innám mindennap, de nagyon élvezem hogy iszom” (Lica), “Másfél deci sok belőle”, “Hippibor”, “Gyümölcsbomba”, “Kaméleon”. Az eredménye végül 12 pont, és többek különdíja az érdekessége miatt.

Béla és Bandi Sauvignon Blanc 2013: Füstös, nagyon vegetális, nagyon zöld illat. Ízben is ezek, lehengerlő egres, paprika, vágott fű. Háttérben citrusok. A fajta bizonyos jellemzői maximumra feltekerve, ettől elég harsány. Nagyon hosszú, és erőteljes savai vannak, a túlzás határán, sőt át-átlépve azt. Kerek 10 pontot kapott.

Pascal Jolivet Sancerre Blanc 2013: Visszafogott, zöldes, zöldpaprikás illat. Kerek korty, egyensúlyos, kicsi elegancia is akad. Citrusos, picit savanykás, de korrektül elkészített bor. Gyenge 10 pont, nem volt emlékezetes, ehhez képest drága.

Cloudy Bay Sauvignon Blanc 2013: Ez pedig egyenesen 7000 forint elpocsékolása volt. Nem tudom milyen palackhiba az ilyen, de élvezhetetlen volt a bor. Büdös: ammónia, macskapisi, füst. Ízben káposzta, termálvíz, brutális savak és minerális jegyek. Amiket adtunk rá, az alapján 7 pont. Maradt belőle, de másnap sőt harmadnap se lett ihatóbb.

Sajnos csalódás volt az egész sor, igazán kiemelkedő bort nem ittunk, érdekeset egyet, jót egyet, meg pár középszerűt és egy rosszat. Sauvignon blanc-ból is elegünk lett egy időre, pedig a fajta valószínűleg többre hivatott.