Spanyol borkóstoló és tapasok

Baráti körben elhatároztuk, hogy rendezünk tematikus borkóstolókat, hogy többféle borral tudjunk megismerkedni (például mert ha egy-egy üvegből csak egy decit iszunk meg, akkor nem rúgunk be mire elfogy nyolc üveg). Remélem hosszú sorozat lesz belőle, a minap került sor az első alkalomra. Témának spanyol vörösborokat választottunk, elsősorban La Rioja és Ribera Del Duero borvidékekről állítottam össze egy bemutatkozó sort.

Adta magát az ötlet, hogy a spanyol borokhoz többé-kevésbé autentikus tapasokat együnk. A következő lett a menü, Lica rakta össze és készítette el:

  • spanyol tortilla: erről már volt szó a blogban, valójában hagymát és krumplit sütünk, majd tojást ütünk rá, omlettszerűen tálaljuk
  • patatas bravas: ez sült krumpli (előfőzött, majd sütőben sütött), csilis paradicsomos szószban, sáfrányos-tabascós házi majonézzel
  • fokhagymás-chilis garnéla: fokhagymás vajban sült garnéla, csilivel és borssal
  • spanyol olajbogyók: ezt a Lidlben vettük, paprikás, finom.
  • sült apróhalak: sajnos ritkán kapni, nagyjából tíz centiméteres halakat sütőben sütöttük. Nagyon erős, olajos íz, talán túl erős volt, nem annyira illett a borokhoz.
  • katalán kenyér: fokhagymával bedörzsölt pirított fehérkenyér, paradicsomos fűszeres szósszal meglocsolva (bazsalikom, koriander, bors, só)
  • vörösborban sült kolbász: elősütött kolbász, vörösborral felöntve. addig sütöttük, míg a bor lekvárszerűen besűrűsödött.

Nagy sikere volt a tapasnak, ebből bizonyossá vált számunkra, hogy a borkóstolókhoz mindig kell majd étel is 🙂

És akkor a borokról. Mindegyik tempranillo volt, különböző mértékben érleltek, a könnyebb tételektől a komolyabbak felé haladtunk. Aki szeretné beszerezni őket, szerencsére nincsen nehéz dolga: a tételek fele a Pata Negra tapas étteremben kapható elvitelre is, három a Tescoból volt, egy pedig az Aldiból. Íme a teljes sor:

P1070257

 

Pontoztunk is, egyelőre még csak mi ketten Licával, mert mi már korábban megszoktuk hogy minden borra pontot adunk, később remélem a többiek is kedvet kapnak ehhez. A pontozási rendszer 20 pontos, nagyjából ezekkel a kategóriákkal: megivós 6-10, finom 11-13, ünneplős 14-16, csúcs különlegesség 17-19, ilyen nincs 20.

Az Aldiban 700 forintért kapható 2007-es Los Royales Reservával kezdtünk, amit már karácsony előtt is ajánlottam, nagyon kellemes beugró borocska. Újhordós érlelésű tempranillo, vaníliás és gyümölcsös, de azért ha megfelelő a hőmérséklete akkor megmarad száraznak. Nálam 11 pont, Licánál 12.

Másodiknak egy Bracamonte Roble jött, (2011-es, Ribera Del Duero, 3080 forint) szinte még újbor, főleg spanyol mércével mérve. Ez mindent elborító gyümölcsösségében mutatkozott meg, bár ez a tétel is kapott egy kis vaníliát a hordótól. Mindketten 11 pontot adtunk rá. Ezután visszaugrottunk 2007-be, Barón de Barbón Crianza, Riojából (3470 forint). Korrektül hozta ugyanazt a gyümölcsös ízvilágot, kicsivel érettebb tanninokkal. Kellemes, jól csúszó bor, nálam 12 pont, Licánál 11. A negyedik bor egy Riberal Crianza volt (Ribera Del Duero, 2007, 4550 forint), és az előzőhöz képest alig éreztünk különbséget, csak valamivel meggyesebb volt az ízvilága. Ugyancsak 12 és 11 pont.

A sor felétől jöttek a komolyabb tételek. Az ötödik bor a Tesco sajátmárkás Finest sorozatából volt, Vina Mara Gran Reserva 2004. Ez volt az este egyetlen gran reservája, ráadásul egy kiváló évjáratból. Ékesen bizonyítja hogy a Tesco sajátmárkás borainak abszolút van keresnivalója a felsőközép kategóriában is. Szépen érett tempranillo, enyhén fűszeres, közepes test, kerek, jellegzetes Rioja ízvilág. 3300 forintos árával egyértelmű best buy, és egyébként személyes kedvencem is, tartok itthon is belőle pár palackkal (meg a kicsit olcsóbb és kicsit könnyedebb 2006-osból is, egyébként). Nálam is és Licánál is 14 pont.

A következő is Riojai bor volt, Muriel Reserva 2006-ból ami szintén jó évjárat volt arrafelé. Ez már egy komoly beszélgetős bor, de étel mellé is jó párosítás. Enyhén csípős fűszeressége nagyon jellegzetes karaktert ad neki, de akad még benne gyümölcs is. A háttérben szép ívű savgerinc, enyhe ásványosság. Egyöntetű 17 pont, 4550 forintért mindenképp megéri. Ezután jött az este legdrágább bora, Cruz de Alba Crianza 2005, Ribera Del Duero, 6806 forint. Itt már nagy a test, sűrű, sötét az ízvilág, mégis képes megmutatni a gyümölcsösséget és a nyári hangulatot. Nagyon szép kerek történetet mesél, hosszú utóízzel. Nálam 18, Licánál 19 pont. Ebből az évjáratból az utolsót hoztam el a Tescoból, de azonos áron kapható egy újabb, talán 2009-es sorozat. Utóbbit még nem ittam, de hamarosan sor kerül rá.

A sor végére hagytam egy másik személyes kedvencet Riojából: Ramón Bilbao Edición Limitada 2005 (5282 forint). A Tempranillo Al Mundo 2011-es világbajnokának kistestvére. Ez is crianza, a legjobb hordókból mintegy húszezer sorszámozott palack készült. Mindent tud amit a tempranillonak tudnia kell, akárcsak az előző, sötét és testes, ugyanakkor gyümölcsös és kerek, élénk savak és koncentrált érettség. Amikor Mirko megszületett, elraktam neki egy ilyet, remélem kibírja 18 éves koráig (a tempranillo egyébként szereti és meghálálja az érlelést, ha a dugóbaj nem támad rá, bár ilyen hosszú időre nem tudom hogyan fog reagálni). Nálam 17, Licánál 18 pont.

Levezetésképp elfogyott még egy 2009-es Takler Trió, de ezt már nem értékelném, főleg mivel jellegében annyira eltért az előzőektől hogy objektíven ezt nem is lehetett volna. Volt a társaságban olyan is, akinek ez szinte felüdülésképp jött mert a spanyol borokra jellemző ízvilágból neki már kicsit sok volt. Összességében azonban azt gondolom, hogy igen jó sort kóstoltunk végig, nagyon jól éreztük magunkat, lesznek még ilyen esték.