A világ 100 legjobb bora 2013-ban

Különböző 2012-es borversenyeken elért helyezések alapján összesítve:

http://www.wawwj.com/_EN/ran_wine.php

Figyelemre méltó, hogy az első francia a 37. helyen van, és ráadásul rosé. Argentína, Ausztrália és Spanyolország dominálja a listát. Bár ezek valamelyest mindig torzítanak, de azért érdekes.

Itt van egyébként az országok összesített rangsora 2013-ra, ebben azért még Franciaország van az élen, USA-val párban jó messze előnyben: http://www.wawwj.com/_EN/ran_country.php Olaszország hiánya gyanús, illetve meglepő hogy Kanada milyen jól szerepel.

Első ránézésre összesen egy bort találtam ismerősnek a listáról, a 48. Mirto de Ramón Bilbao 2006, ilyet már akartunk rendelni de még nem került rá sor. Olyan nincs, amit már kóstoltam, úgyhogy ideje felkötni a gatyát 🙂

Magyarország az országlistában sem szerepel, ami azt jelenti hogy soha nem ért el helyezést egyik értékelt versenyen sem magyar bor. Valószínűleg ezeken a versenyeken egyáltalán nem indítanak magyar bort. Anno olvastam interjúkat egykét magyar borásszal aki a versenyeztetés költségeire panaszkodott, ez lehet a háttérben.

Két igazi ünnepi bor

Március első hétvégéjén végre beköltözhettünk a házunkba, ennek ünneplésére vasárnap már steaket sütöttem és ittunk hozzá két igazi különlegességet. Az egyiket kifejezetten erre az alkalomra vettük, míg a másik a saját gyűjteményem legrégebb óta meglevő eleme (kb 5-6 éve várta már a sorsát). Egyikük spanyol, másik magyar, mindkettő 2004-ből:

20130303_175407

Bodegas Lan Culmen Reserva 2004: Nagy várakozásaink voltak ezzel a borral kapcsolatban, részben az ára, részben a Wine Spectator 96-os pontszáma alapján. Rioja, a legjobb évjáratból, főleg tempranillo, ezt a felállást általában nagyon szoktuk szeretni. Nem csalódtunk. Kicsit megszellőztettük, mire kitöltöttük az illata szinte áradt a pohárból. Sötét illatok, tölgy, dohány, hús jutott eszünkbe róla. Megkóstolva rendkívül impresszív, nagyon komplex. Mindenhol egy másik íz jön elő belőle. Erőteljesen olivás, kicsit aszalt szilvát és más gyümölcsöket is éreztem benne. Enyhén ásványos, nagyon száraz de barátságosak a savai, itatja magát. Lecsengése nagyon hosszú, kellemes utóízzel. Maradandó élmény, vitán felül életem eddigi legjobb bora. Mindketten megadtuk rá a 20 pontot, simán megéri az amúgy viszonylag borsos (15-20ezer forint körüli, attól függ hol) árát.

Vesztergombi Szekszárdi Bikavér 2004: Kicsit aggódtunk hogy vajon méltó kihívója lesz-e az elsőnek ivott spanyolnak, de hamar megnyugodtunk hogy nem gyengébb sokkal. Annak ellenére, hogy árkategóriája egy nagyságrenddel alacsonyabb. Illatban intenzív meggy, ízben szép bársonyos, enyhén száraz és kicsit gyümölcsös, mazsolás, meggyes, olivás jegyek, hosszú lecsengés. Szépen érett, telt, összetett bikavér. Nálam 18, Licánál 17 pont.