Két igazi ünnepi bor

Március első hétvégéjén végre beköltözhettünk a házunkba, ennek ünneplésére vasárnap már steaket sütöttem és ittunk hozzá két igazi különlegességet. Az egyiket kifejezetten erre az alkalomra vettük, míg a másik a saját gyűjteményem legrégebb óta meglevő eleme (kb 5-6 éve várta már a sorsát). Egyikük spanyol, másik magyar, mindkettő 2004-ből:

20130303_175407

Bodegas Lan Culmen Reserva 2004: Nagy várakozásaink voltak ezzel a borral kapcsolatban, részben az ára, részben a Wine Spectator 96-os pontszáma alapján. Rioja, a legjobb évjáratból, főleg tempranillo, ezt a felállást általában nagyon szoktuk szeretni. Nem csalódtunk. Kicsit megszellőztettük, mire kitöltöttük az illata szinte áradt a pohárból. Sötét illatok, tölgy, dohány, hús jutott eszünkbe róla. Megkóstolva rendkívül impresszív, nagyon komplex. Mindenhol egy másik íz jön elő belőle. Erőteljesen olivás, kicsit aszalt szilvát és más gyümölcsöket is éreztem benne. Enyhén ásványos, nagyon száraz de barátságosak a savai, itatja magát. Lecsengése nagyon hosszú, kellemes utóízzel. Maradandó élmény, vitán felül életem eddigi legjobb bora. Mindketten megadtuk rá a 20 pontot, simán megéri az amúgy viszonylag borsos (15-20ezer forint körüli, attól függ hol) árát.

Vesztergombi Szekszárdi Bikavér 2004: Kicsit aggódtunk hogy vajon méltó kihívója lesz-e az elsőnek ivott spanyolnak, de hamar megnyugodtunk hogy nem gyengébb sokkal. Annak ellenére, hogy árkategóriája egy nagyságrenddel alacsonyabb. Illatban intenzív meggy, ízben szép bársonyos, enyhén száraz és kicsit gyümölcsös, mazsolás, meggyes, olivás jegyek, hosszú lecsengés. Szépen érett, telt, összetett bikavér. Nálam 18, Licánál 17 pont.

Comments