Rozé – minek is nevezzelek

Fura egy bor a rozé. Már a színe is olyan, mintha nem tudná eldönteni hogy ő most akkor fehér vagy vörös szeretne lenni. Általában az íze is egyszerre törekszik a fehérborok könnyed, friss savas jellegére és a vörösek komplexitására. Ez szerintem ritkán sikerül neki, ezért nem is vagyok nagy rozés. Ennek ellenére ittunk már néhány igen jó rozét, és mivel volt otthon két ilyenünk is, gondoltuk szervezünk köré egy kóstoló estet ahol csak rozékat iszunk, feltérképezendő mi a helyzet rozé fronton úgy általában. Az eredménytől egyöntetűen nem estünk hanyatt, bár tény hogy társaságunknak az a tagja, akitől a legnagyobb lelkesedést vártuk rozé ügyben, sajnos nem tudott eljönni.

Nyakas Rozé 2012: kadarka, merlot és pinot noir. Nem túl jellegzetes illat, tipikus rozé szín, ízben nagyon málnás. Szénsavas, üdítő italra, málnaszörpre emlékeztet. Egyik barátom jellemzése szerint gyerekpezsgő természetes alapanyagokból és pici alkohollal. A pontszámok általában 9-11 között mozogtak de akadt egy 6-os is. Átlagban 9 pont.

Sauska Rozé 2011: elég sok féle szőlőből készült – talán a birtok összes vöröséből is akár. Illata ennek sem sok van, színe ennek is halvány, de ízében a Nyakashoz képest harmonikusabb benyomást kelt. Kicsit szénsavasabb, epresebb, de ez is málnás. Ez azért már jól csúszik, nyári kora estékre tudnám ajánlani. Pontjaink többnyire 10-11, egy 8-assal kiegészítve, átlagban 10 pont.

Tesco Finest Nero d’Avola Rosé 2011: ebből az előző 2010-es évjáratot nagyon szerettük, jó sötét sokáig áztatott rozé volt, telt ízzel és kicsit komolyabb testtel. Ehhez képest a 2011-es színben nagyon sápadt, pont mint az előző kettő, és az íze is legalább ennyivel gyengébb. Illata egyértelműen epres, enyhén petrolos. A korty rendesen száraz, testesebb mint az első két bor, de viszonylag egyszerű, rövid lefutású. Kicsit savanykás, nem annyira az édes piros gyümölcsök jellemzik mint a szőlős jelleg. A vélemények megoszlottak, 7 és 11 pont a két szélső érték, átlagban 9 pont.

Vesztergombi Siller 2011: szép sötét színű, illatában enyhén citromos. Kicsit szénsavas, szárazan epres íz. Ígéretesen indul, kellemes gyümölcsökkel, de nagyon hamar vége és nem áll egészen össze. A vége kesernyés utóízbe fordul, nem igazán kívánja a következő kortyot. Egyhangúan 8-9 pontot adtunk, az átlag gyenge 9 pont.

Gandia Garnacha Rosé 2007: egy-két éve nagy kedvenc rozénk volt, sötét ez is, félúton a vörösbor felé. Sajnos azonban mára mindegyik palack élettartama lejárt (kettőt is vettünk a kóstolóra hogy legalább esélyünk legyen, de mindkettő szétesett) ezért értékelhetetlen. Azt sajnálom csak nagyon, hogy újabb évjáratot nem kapni sehol, az Auchanokban továbbra is a 2007-est árulják (gondolom a nyakukon maradt készlet miatt).

Pálffy Törökugrató Rozé 2012: a VSOP túrán fedeztük fel, ez az új kedvenc rozénk. Sokáig áztatott, sötét színű, teltebb. Komplex, harmonikus, testesebb mint a többi rozé. Meggy és más sötét piros gyümölcsök jellemzik. Egyhangú vélemény alapján az este legjobb bora, mindenki 12 vagy 13 pontot adott, olyannyira, hogy az átlag 12.5 pont.

Tamás Rozé 2011: ez is kedvencünk volt, tavaly nyáron. 300 palackos limitált tétel, Füredi túránkon szereztünk be párat. Szintén a sötét színű műfaj képviselője, a Pálffynál kicsit kesernyésebb, alkoholosabb. Finoman indul, sötét gyümölcsökkel ez is, de hamarabb letörik, savanykásság jön elő ami elnyomja az ízt sajnos – ez tavaly még nem volt rá jellemző, lehet hogy egyszerűen túljutott a csúcson. 9 és 12 között pontoztuk, átlagban 11 pont.

Következtetésként azt hoztuk ki, hogy bár vannak finom rozék, és néha jól esik egy-egy pohárral (vagy a legjobbakból akár egy palackkal), továbbra sem leszünk rozé rajongók. Aki komoly bor élményt keres, annak is inkább azt ajánlom hogy vöröset vagy fehéret válasszon, abból a felső határ a csillagos ég, míg rozéból azért limitált a spektrum.

Pannon Bormustra gondolatok

A minap lezajlott a XIV. Pannon Bormustra, sajnos nem voltam ott, így csak a nevező borászatok és az eredmények böngészése maradt. Pár egyértelmű megfigyelés adja magát rögtön, illetve felírtam néhány bort amit mindenképp meg kell kóstolni közelebbről.

Az első és legfontosabb észrevételem, hogy az általam nagyra tartott balaton-felvidéki, badacsonyi és somlói pincészetek közül nagyon kevesen neveztek, és azok sem mind a fehérboros mezőnyben értek el eredményeket. Az indulók között látunk Jásdit, Figulát, Borbélyt, ott a Kreinbacher és a Pálffy Pince, valamint a Villa Sandahl és a két “iparibb”, a Szeremley és a Tornai (a Varga pincészetet talán inkább hagyjuk) – de a hiányzók listája sokkal hosszabb. Badacsonyból ott volt a kettévált Laposának az a fele amelyikből kiszállt a Laposa család, de a családi pince nem. Nincs Istvándy, Váli, Villa Tolnay, Sabar, Orbán, Somlóról hiányzik Fekete, Spiegelberg, Szentgyörgyhegyről egyetlen pincészet sincs, se egy Nyári, 2HA vagy Szászi például. Csopak és Balatonfüred környékéről is hiányoltam a Koczort, a Tamás pincét, a Dobosit és még akik nem jutnak eszembe.

Talán részben emiatt is van, de a másik ami azonnal látszik hogy a száraz fehérek kategóriáját is egyértelműen dominálja Tokaj (az első 10 helyezettből öt tokaji, kettő pannonhalmi, kettő somlói és egy badacsonyi), valamint a furmint mint fajta (szintén az első 10-re vetítve: hat furmint, két rajnai rizling és két olaszrizling). Ez az én ízlésvilágomnak egyértelműen nem felel meg, a tokaji szárazakkal megvagyok egyébként (nagyra tartom például a Kikelet pince hárslevelűit), de valahogy a hagyományos tokaji jelleg sem, és a furmint sem tartozik a kedvenceim közé. Persze, az említett első tízből a tokajiakat még nem kóstoltam, így nem kizárt a meglepetés – de azért hogy ez ilyen tendencia legyen, szerintem túlzás.

A vöröseknél nincs ekkora meglepetés, ott olyan borok nyertek amelyeket magam is nagyra tartok és szeretek, az egyetlen nagyobb tanulság, hogy meg kell ismerkedni alaposabban a Fritz pincészet boraival. Érdekes, hogy Gere Attila egyik bora sem került be az élmezőnybe, persze nem tudni hogy mikkel nevezett. Az édes borok kategóriájához nem tudok hozzászólni, nem szoktam édes bort inni, így egyáltalán nem értek hozzá. A legjobb vétel kategória meg eléggé eklektikus, de van közte pár amit már ittunk és jónak tartunk. A Vylyan Macska például nagyon kellemes portugieser, a Vida kékfrankos és a Bazaltbor-Laposa pinot gris is rendben van. A Kreinbacher juhfarkra meg nagyon kíváncsi lettem, a 2008-as nagy kedvencem volt.

Összességében, szerintem jó ez a Bormustra, mert felszínre hoz érdekes borokat és pincészeteket, ugyanakkor a mezőny messze van a teljestől, így nem teljes értékű a történet. Plusz nem kizárt némi elfogultság Tokaj irányába, bár ez lehet hogy simán a zsűri ízlésének is köszönhető.

Badacsonyi rizlingek kóstolója

Baráti kóstoló körünkben ezúttal a Badacsonyi rizlingek kerültek terítékre (némiképp a múltkori VSOP-s látogatás apropóján is). Nyolc bort vettünk sorra, összességében elégedettek voltunk a merítéssel, bár voltak megosztó tételek. Házilag füstölt halat és sajtokat ettünk a borok mellé, kellemes este volt. A borok:

20130413_002347

Sabar Rajnai Rizling 2011: friss, gyümölcsös, illatában zöldalma és körte. Világos, picit édesen indít aztán kellemes citrusos utóíze van. Közepes sav, kellemes egyensúly. Nagy eltérések a véleményekben nem voltak, 10-13 pont közé adta mindenki, átlagban 12 pont.

Pálffy Olaszrizling válogatás 2011: a VSOP látogatás alatt döntöttünk úgy hogy mindenképp bekerüljön a kóstolónkba is, annyira megtetszett. Hordós olaszrizling Köveskál mellől, szép fajtajelleges, finoman érlelt. Illatában grapefruit, szőlő, citrusok. A kortyban is könnyed gyömölcsösség, kicsit vajas, krémes bársonyosság érződik, hosszú kellemes utóíze van. Ketten 11 pontot adtak, a többieknél 13-14, átlagban 13 pont.

Villa Tolnay Olaszrizling 2009: sokban hasonlít az előző tételre, hordós fajtajelleges olaszrizling, picit érettebb kiadásban. Telt, fajsúlyosabb savak támasztják alá a gyümölcsöket, amit szépen emel ki a hordó által adott vajasság, fásság. Kellemesen komplex, hosszan tartó korty. Mindenkinél elérte a 13-at, átlagban 14 pont.

Laposa Rizling2 2008: olaszrizling és rajnai rizling, Istenmeredekje dűlő, még a Laposa szétválás előttről. Fűszeres illat, az elején édeskésebb, vaníliásabb íz. Közepes sav, viszonylag rövidebb lecsengés az előzőhöz képest. Erősen ásványos, kicsit sós. Jól passzolt hozzá a füstölt hal. Egyetértésben adtunk 11-13 közötti pontszámokat, átlagban 12 pont.

Bakó Ambrus Olaszrizling a Rózától 2011: számomra az est egyik nagy várakozása volt, és egyben az egyetlen komolyabb csalódása is. Kicsit zabolátlannak tűnt, mintha túl fiatal, kiforratlan lenne a bor. Többféle gyümölcs és savas ízek is megjelennek benne, de nekem valahogy nem állt össze harmonikus egésszé. Pedig határozottan van benne fantázia, talán egy-két év érés elsimítaná az éleit, megnézzük majd jövőre. A pontszámok erősen szóródtak, 5 és 9 között, volt aki eléggé reménytelennek érezte. Átlagban gyenge 8 pont, ez váratlanul alacsony úgyhogy újra kell kóstolni.

Villa Sandahl Give Me Five 2011: az utolsó olaszrizling a sorban. Zártabb illat, de levegőn szépen kinyílik. Közepes test, friss és üde, nyárias hangulat. Ízében érdekes gyümölcsöket például egrest is éreztünk. Nagyon szép egyensúlya van, ugyanakkor izgalmas bor, ami elég jól mutatja meg a friss olaszrizling lehetőségeit. Ketten csak 10 pontot adtak, sajnos már nem emlékszem mivel indokolták, a többieknél 14-15 egybehangzóan. Én megadtam neki a 16-ot is, Licánál 15, átlagban végül 14 pont.

Villa Tolnay Rajnai Rizling 2007: többször is említettem már itt a blogon is, nagy személyes kedvencem. Hordós rajnai, ráadásul már alaposan érett is. Erőteljes, petrolos, komoly testű bor, nagy komplexitással. Egészen sokféle ízt lehet benne felfedezni, pl alma, körte, fűszerek, aszalt barack, mazsola. Ugyanakkor nagyon száraz is, és ásványos jegyek is vannak benne. A leghosszabb utóíze ennek volt, nagyon szép történet van benne. Mint kiderült az este során a leginkább megosztó tétel is, ezen kicsit meglepődtem, de voltak akik túlzásnak érezték ezt az erőteljességet. A pontszámok így 13-tól 17-ig ingadoztak ahol a 17 tőlem és Licától jött. Átlagban így is 15 pont lett, az este legmagasabb eredménye.

Villa Sandahl Magic Rain 2011: a Villa Sandahl rajnaija teljesen a spektrum másik vége a 2007-es Tolnayhoz képest. Nagyon friss, üde, kicsit szénsavas bor, nagy lendülettel, sok gyümölccsel és kicsi bodzával. Szépen kivitelezett bor, nagyon jól esik inni. Pontban 12-15 között, átlagban majdnem 14 pont.

Villa Tolnay Rajnai Rizling 2010: egy frissebb verziót ittunk zárásként a Tolnay rajnaiból, ez kevésbé erőteljes (talán mert még ennyivel fiatalabb) de hasonló erényekkel bír. Illatban alma és jázmin, kicsi petrolosság. Ízben is feszesebb savak, zöld gyümölcsök, alma és citrusok. Közepes lecsengés, szép egyensúly. Kevésbé ásványos. Sajnos a csapat itt már nem pontozott, én a magam részéről azt mondom 16 pont de ugye nálam a 2007-es 17 volt.

Levezetésképpen még kivégeztünk egy korábban megkezdett Eszterbauer Rozét is, kellemes záró akkord volt.