Rozé – minek is nevezzelek

Fura egy bor a rozé. Már a színe is olyan, mintha nem tudná eldönteni hogy ő most akkor fehér vagy vörös szeretne lenni. Általában az íze is egyszerre törekszik a fehérborok könnyed, friss savas jellegére és a vörösek komplexitására. Ez szerintem ritkán sikerül neki, ezért nem is vagyok nagy rozés. Ennek ellenére ittunk már néhány igen jó rozét, és mivel volt otthon két ilyenünk is, gondoltuk szervezünk köré egy kóstoló estet ahol csak rozékat iszunk, feltérképezendő mi a helyzet rozé fronton úgy általában. Az eredménytől egyöntetűen nem estünk hanyatt, bár tény hogy társaságunknak az a tagja, akitől a legnagyobb lelkesedést vártuk rozé ügyben, sajnos nem tudott eljönni.

Nyakas Rozé 2012: kadarka, merlot és pinot noir. Nem túl jellegzetes illat, tipikus rozé szín, ízben nagyon málnás. Szénsavas, üdítő italra, málnaszörpre emlékeztet. Egyik barátom jellemzése szerint gyerekpezsgő természetes alapanyagokból és pici alkohollal. A pontszámok általában 9-11 között mozogtak de akadt egy 6-os is. Átlagban 9 pont.

Sauska Rozé 2011: elég sok féle szőlőből készült – talán a birtok összes vöröséből is akár. Illata ennek sem sok van, színe ennek is halvány, de ízében a Nyakashoz képest harmonikusabb benyomást kelt. Kicsit szénsavasabb, epresebb, de ez is málnás. Ez azért már jól csúszik, nyári kora estékre tudnám ajánlani. Pontjaink többnyire 10-11, egy 8-assal kiegészítve, átlagban 10 pont.

Tesco Finest Nero d’Avola Rosé 2011: ebből az előző 2010-es évjáratot nagyon szerettük, jó sötét sokáig áztatott rozé volt, telt ízzel és kicsit komolyabb testtel. Ehhez képest a 2011-es színben nagyon sápadt, pont mint az előző kettő, és az íze is legalább ennyivel gyengébb. Illata egyértelműen epres, enyhén petrolos. A korty rendesen száraz, testesebb mint az első két bor, de viszonylag egyszerű, rövid lefutású. Kicsit savanykás, nem annyira az édes piros gyümölcsök jellemzik mint a szőlős jelleg. A vélemények megoszlottak, 7 és 11 pont a két szélső érték, átlagban 9 pont.

Vesztergombi Siller 2011: szép sötét színű, illatában enyhén citromos. Kicsit szénsavas, szárazan epres íz. Ígéretesen indul, kellemes gyümölcsökkel, de nagyon hamar vége és nem áll egészen össze. A vége kesernyés utóízbe fordul, nem igazán kívánja a következő kortyot. Egyhangúan 8-9 pontot adtunk, az átlag gyenge 9 pont.

Gandia Garnacha Rosé 2007: egy-két éve nagy kedvenc rozénk volt, sötét ez is, félúton a vörösbor felé. Sajnos azonban mára mindegyik palack élettartama lejárt (kettőt is vettünk a kóstolóra hogy legalább esélyünk legyen, de mindkettő szétesett) ezért értékelhetetlen. Azt sajnálom csak nagyon, hogy újabb évjáratot nem kapni sehol, az Auchanokban továbbra is a 2007-est árulják (gondolom a nyakukon maradt készlet miatt).

Pálffy Törökugrató Rozé 2012: a VSOP túrán fedeztük fel, ez az új kedvenc rozénk. Sokáig áztatott, sötét színű, teltebb. Komplex, harmonikus, testesebb mint a többi rozé. Meggy és más sötét piros gyümölcsök jellemzik. Egyhangú vélemény alapján az este legjobb bora, mindenki 12 vagy 13 pontot adott, olyannyira, hogy az átlag 12.5 pont.

Tamás Rozé 2011: ez is kedvencünk volt, tavaly nyáron. 300 palackos limitált tétel, Füredi túránkon szereztünk be párat. Szintén a sötét színű műfaj képviselője, a Pálffynál kicsit kesernyésebb, alkoholosabb. Finoman indul, sötét gyümölcsökkel ez is, de hamarabb letörik, savanykásság jön elő ami elnyomja az ízt sajnos – ez tavaly még nem volt rá jellemző, lehet hogy egyszerűen túljutott a csúcson. 9 és 12 között pontoztuk, átlagban 11 pont.

Következtetésként azt hoztuk ki, hogy bár vannak finom rozék, és néha jól esik egy-egy pohárral (vagy a legjobbakból akár egy palackkal), továbbra sem leszünk rozé rajongók. Aki komoly bor élményt keres, annak is inkább azt ajánlom hogy vöröset vagy fehéret válasszon, abból a felső határ a csillagos ég, míg rozéból azért limitált a spektrum.