Szicíliai páros a Bortársaságtól

Mostanában akciós a Bortársaságnál két szíciliai bor, egy fehér és egy vörös. Öcsémmel eldöntöttük, hogy megkóstoljuk őket, egy jó kis olasz vacsora társaságában. Olasz húsgolyókat készített végül, paradicsomos mártásban, tésztával, remek volt. A borok már nem okoztak ilyen nagyszerű élményt.

2_planeta1

Planeta Alastro 2012: Vakon hordós chardonnaynak mondtam volna, pedig grecanico-ból készült (bár lehet, hogy rokon a fajta, nem ismerem). Telt illat, jól indul a korty. Olajos, mandulás, szép kezdés. Utána jönnek a citrusok, de a korty vége kiürül sajnos, utóíze nem marad. Étel mellett már egy pici savanykás lecsengést mutat. Egyhangú 12 pont.

Planeta Plumbago 2011: 100% nero d’avola. Kellemes, nem túl tolakodó illat. Első kortyra erősen tanninos. Másodikra is, a tannin mindent elfed. Alatta kicsi meggy bukkan elő nagynéha. Végül arra jutottunk hogy kár érte. Fűszeres beef jerkyvel sikerült előcsalogatni a gyümölcsösséget belőle kicsit. Licánál 7 pont, nálam és Andrisnál 9, ez összesen egy erős 8-as csak.

Koczor Pince, Balatonfüred

Egy ideje már gondoltam rá, hogy indítsak egy sorozatot, ami pincészeteket mutatna be. A minap Balatonfüreden jártunk és meglátogattuk a Koczor Pincét is, adódott hát hogy írjak is róla. Talán úgy öt-hat éve figyeltem fel a Koczor Pince boraira, apám mutatta valamelyik Borhét során. Akkoriban még lent a reformkori főutcánál is volt egy kis üzletük, rögtön vittem is haza pár palackkal és ez utána szokássá vált. Az üzlet azóta megszűnt, mert úgy döntöttek inkább a pincészetnél történő vendéglátásra helyezik a hangsúlyt, ezért azóta többet kell gyalogolnom ha Koczor bort szeretnék kóstolni. Mégis minden évben megteszem amikor Füreden járok.

A Koczor Pincészet nagy hagyományokkal rendelkezik, a család már kétszáz éve szőlőt művel a környéken. Kezdeti birtokuk Pécsely és Vászoly közelében fekszik, itt volt az első pincéjük is, de az utóbbi időben már kinőtték, ezért Balatonfüreden építettek új pincét és hozzá vendéglátó létesítményeket, egy elég szép kilátással rendelkező részen. Érdemes felmenni, nem csak a borokat lehet megkóstolni és beszerezni, de jót is lehet enni, akár a kellemes panorámás teraszon, akár a fedett étteremben. Vendégfogadóként is működnek, nemrég készült el egy külön épület még egy sor szobával.

20130607_135138

A pincészetet az utóbbi években apa és lánya, Koczor Kálmán és Dóra vezetik. Szőlőterületük 25 hektár, ebből 50-60 ezer palack bor is készülhet évente, viszont mégsem találkozni a boraikkal áruházakban, sőt borszaküzletekben is csak elvétve. Ennek oka Dóra elmondása szerint, hogy a nagyja elfogy helyben, ezért annyira nem is keresik a lehetőséget a szélesebb körű forgalmazásra.

20130607_133343

A környékre jellemzően Koczorék is az olaszrizlingre fektetik a legnagyobb hangsúlyt, de ezen kívül több más fehér fajtát is termelnek, furmintot, chardonnayt, vagy akár a Magyarországon ritkaságnak számító semillont. Vörös szőlőik is vannak, ezekből egy rosé és egy vörös cuvée készül. A borok közül most ezeket kóstoltuk:

Balatonfüredi Olaszrizling 2011: egy ideje már nagy kedvencem ez a bor, a 2011-es évjárat pedig szerintem különösen jól sikerült. Nagyon szép, karakteres olaszrizling, mandulás és olajos, feszes savakkal és jellegzetes illattal. Már tavaly mikor először kóstoltuk megtetszett, idénre is tartja a formáját, szerintem pár évig szépen érlelhető lesz – meg is próbálok egy-két palackot megőrizni addig hogy ez kiderüljön. Mindketten 14 pontot adtunk rá.

Vászolyi Chardonnay 2011: kellemes, könnyed chardonnay. Friss, élénk, enyhén citrusos, gyümölcsös de nem tolakodó. 11 pont.

Pécselyi Furmint 2011: illata jellegzetes furmint, a színe viszont nem annyira sötét, nagyon szép aranyszín. Az általam többnyire kóstolt furmintok mind érettebbek szoktak lenni ezért nem tudom hogy emiatt-e, de tény hogy ez egy kevésbé testes darab (disclaimer: bizonytalan a furminthoz való viszonyom, erről írtam itt külön). Ízben érdekes gyümölcsök: alma, sárgabarack, helyenként körtét is érezni véltem. Emellett savai még frissek, időnként kis citrusos jegyeket kölcsönöznek, és némi ásványosság is megjelent. Érdekes és nagyon finom bor, nem tudtuk eldönteni, hogy finomabb-e mint az olaszrizling, így ez is 14 pont.

Vászolyi Sauvignon Blanc 2010: kicsivel érettebb, visszafogottabb bor. Enyhe ásványosság, picit savanykás lecsengés. Némi sárgabarackot ebben is érezni véltünk. Mindkettőnknél 11 pont.

Pécselyi Semillon 2011: friss, lendületes, nagyon karakteres fehér. Erőteljesen száraz, ásványos, határozott savai vannak, pici kesernyésség támasztja alá. Nagyon finom, engem teljesen meglepett. Végül mindketten 13 pontot adtunk rá.

Pécselyi Ottonel Muskotály 2011: amilyennek egy száraz muskotálynak lennie kell, illatos, kicsit édeskés, fűszeres. Könnyed, nyári bor, de nem igazán a mi műfajunk ezért csak 8 (Lica) illetve 9 (én) pontra értékeltük.

Vörös 2011: kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon fajtákból készült cuvée. Nagyon jól csúszik, kellemes, selymes. Többféle bogyós gyümölcsöt is kiéreztünk, és nem volt nagyon tanninos ami nyáron külön a javára válik. Vittünk ebből is későbbre, elsőre olyan 12-13 pontosnak tűnt.

(Az első képet a pincészet oldaláról illesztettem be)

Furmint, Tokaj, ilyesmik

Azt hiszem nincs rendezett viszony köztem és a furmint között. Sőt, igazából úgy érzem nem is tudom milyen a furmint, milyennek kéne lennie. Jónéhány éve, az akkori tapasztalataim alapján eldöntöttem, hogy a furmint nem nekem való, nem jön be igazán. Ez még a száraz furmintokkal is így volt, valahogy mindig túl testes, sűrű, kicsit édeskés, kicsit émelyítő volt számomra. A félszáraz és annál édesebbek nálam alapból nem igazán működnek, úgyhogy egyértelmű volt hogy furmintnál sem, de emellett valahogy úgy éreztem hogy a furmint szárazon is olyan mintha félszáraz lenne. Kicsit hasonló volt az alap benyomásom a hárslevelűről is egyébként. Erre valószínűleg rásegített az hogy akkoriban szinte kizárólag tokaji furmintokkal volt dolgom, és lehet hogy nem is a legjobbakkal, mert nem értettem hozzá. Somlói furmintból, sőt, házi tokajiból is volt olyan ami ízlett, ami más volt, de valahogy a mainstream mindig ugyanazt az irányt hozta, így aztán le is szoktam a furmint kóstolásáról.

Ezzel összefügg a másik fekete foltom is, magyar borkedvelőtől szokatlan módon jóformán egyáltalán nem ismerem Tokajt és az ottani pincészeteket. Tokaj az én fejemben túlzottan összekapcsolódott az aszúval és a szamorodnival, amiből, főleg a magas minőségűekből, néha egy-egy pohár kifejezetten finom tud lenni, de képtelen vagyok rá borként gondolni. A száraz furmintok nem jöttek be, az édesek nem érdekeltek, így nálam lekerült Tokaj a térképről jópár évre. Közben a Balaton-felvidéket és Somlót jóval mélyebben megismertem, Badacsonyba szinte hazajárok, meghatározó kapcsolatom lett ezzel a régióval, és mindig volt elég finom és érdekes fehérbor ahhoz, hogy Tokaj eszembe se jusson.

A közelmúltban aztán dolgom akadt két borral, ami egészen meglepett. Az egyik a Koczor Pince 2011-es furmintja volt, a másik pedig egy Kikelet Hárslevelű Tokajból. Mind a kettő nagyon finom, kifejezetten érdekes és szép bor volt, a legjobb szárazak közé soroltak be. Ezen elkezdtem agyalni, hozzájött hogy az egyik kedvenc Somlói borom, a Kreinbacher Kőkonyha is egyharmad furmintot és egyharmad hárslevelűt is tartalmaz, meg ott voltak a Pannon Bormustra eredményei is (amiket itt kommenteltem korábban), és arra jutottam, hogy rendesen meg kéne ismerkednem Tokajjal, a furminttal és a hárslevelűvel. Persze most ez a projekt még várat magára, de a kutatómunkát és némi beszerzéseket lassan elkezdek, aztán majd elmondom mire jutottam. Vajon Tokaj akkor is világszínvonalú, ha csak a szárazakat vesszük figyelembe? Tényleg jó-e mostanában a furmint, csak régebben csinálták rosszul? Vagy csak más pincészetek a jó pincészetek? Kíváncsi vagyok, izgalmas kérdések.