Francia borok a Lidlben

A Lidl számomra rendkívül szimpatikus újítása, hogy jelentős választékban árulnak jóárasított francia borokat. Főleg Bordeaux és környéke a merítés forrása, de akad itt Chateauneuf-du-Pape és Gigondas, sőt elzászi fehérek is. Az árszint egy-két drágább kivételtől eltekintve 800 és 2000 forint között mozog, tehát bárki megveheti bármelyiket ha szeretne egy francia bort a vacsorához, nagyjából a minőségibb de nem nagyon drága magyar borokkal versenyképes áron (amelyek közül egyébként mostanában szintén többfélét forgalmaznak a Lidlben, például Eszterbauer, Günzer borokat, vagy a Légli Géza féle Kislaki Birtokvöröset, ami egyik kedvencem lett). Az akció indulása óta megkóstoltunk párat, és találtunk köztük nagyon jót is. A jegyzetek egy hónaposak, azóta nem nagyon jártunk Lidlben tehát nem tudom megmondani hogy kaphatóak-e még ezek, de az összkép azt mutatja hogy érdemes bátran próbát tenni egy-egy ismeretlen palackkal is.

Chateau Vircoulon Bordeaux Supérieur 2011: Tipikus Bordeaux-i vörös. Közepesen nehéz test, erőteljes tanninok, erdei gyümölcsök. Kellemes megivós 10 pont.

Chateau La Croix Picard Cotes de Bourg Bordeaux 2011: Ez egy jóval erőteljesebb darab, testes, tartalmas, határozott tanninokkal. Kis finom gyümölcsösség is van benne, az egész bor harmonikus, nagyon jó arányokkal, megadtuk rá a 13 pontot is.

Vieilles Vignes Cotes du Rhone 2012: Abszolút felismerhető Dél-Rhone. Könnyű, de azért van beltartalma, nagyon jól csúszik de van benne egy kis izgalom. Meggyes, erdei gyümölcsös aromák, némi fűszeresség és sok tűz. Elsőre ez is 13 pontot kapott, egy palackot pedig elraktam hogy megnézzem mit tud jövőre.

Chateau Pied d’Argent Bordeaux 2011: Valószínűleg hibás palackot fogtunk ki, inkább hagyjuk.

Chateau Haut-Plaisance Montagne Saint-Émilion 2011: Erősen hordós, pörkölt jegyekkel. Nagy test, sok fa, fűszerek. Hús mellé jól megy. Szép, de nem annyira izgalmas, 11 pont.

Chateau Pilet Les Hauts de Massonne Bordeaux 2011: Gyümölcsös, meggyes, korrekt arányokkal és jó sok tanninnal amik még integrálódhatnak, szóval egy pár év múlva még jobb bor lehet belőle. A komplexitása miatt megszavaztuk a 12 pontot.

J. P. Mueller Riesling Vin d’Alsace 2012: Friss, ropogós, de nem túl komplex. Enyhén szénsavas, kicsit savanykás, csúszik de semmi komoly. Egy nap szellőzés után egy fokkal jobb, de 8 pontnál így sem kap többet.

Chateau Marin Bordeaux 2011: Ismét egy iskolapéldája a Bordeaux-i vöröseknek. Viszonylag testes, kicsit fűszeres. Kerek korty, sima tanninokkal, kicsi gyümölcsösséggel. Kiváló ivóbor, 12 pont.

Chateau Fleur De Lisse Saint-Émilion 2011: Dohány és gyümölcsös illat. Nagy test, erőteljes, tanninos és fűszeres. Áfonyás és meggyes aromák, hosszú száraz lecsengés. Sajnos laposodik, a második pohárnál már nem annyira izgalmas. Így is 12 pont.

Cellier Des Princes Cuvée Réservée Chateauneuf-du-Pape 2011: A sorozat egyik legdrágább darabja. Korrekt, jellegzetes Rhone-vidéki bor. Zártabb illat, erdőre emlékeztet. Meggyes, bogyós gyümölcsös, tüzes ugyanakkor bársonyos. Közepes test, nagyon jó egyensúly, barátságos savak és tanninok. Elég fiatal, pár évet még érhetne. 13 pont.

Olaszrizling körkép

A közelmúltban volt az Olaszrizling Október csúcseseménye, a Nagy Olaszrizling Kóstoló. A rendezvény szerintem nagyon jó volt, szinte minden pincészet jelen volt akire kíváncsi voltam, lehetett jókat beszélgetni is és nem volt tumultus. Két apró negatívumot tudnék felemlegetni, az egyik a bejáratnál a kártyás fizetési lehetőség hiánya (ez végülis érthető, egy ideiglenes asztalnál szedték a belépőt, körülményes terminált telepíteni oda), illetve hogy harapnivaló mindössze a Gerbeaud túlárazott és kicsi “falatkáira” korlátozódott (ezt azzal hidaltam át hogy kiugrottam enni).

Két kedvenc régiómat (Somló és Badacsony) sikerült végigkóstolni, emellett találkoztam határon túli magyar és horvát olaszrizlingekkel, a Káli Medence és a Szent György Hegy néhány képviselőjével. Egyedül azt sajnálom, hogy a csopakiakra nem maradt időm és energiám. A részletes beszámoló előtt egy felsorolás, a kóstolt borok közül ezek fogtak meg a leginkább (mind olaszrizling): Kolonics 2009, 2HA 2012, Sabar 2012, Villa Tolnay 2007, Csetvei Kő 2012, Laposa 4Hegy 2012, Pálffy Válogatás 2011.

Somló

Jól érzékelhető volt a hagyományos, hordós irányt követő kis pincék (Spiegelberg, Kolonics, Oszvald, Fekete) és a két nagy (Kreinbacher, Tornai) közötti kontraszt, valamint ott volt mint friss új színfolt Csetvei Krisztina pincészete.

  • A kis pincéktől hasonló jellegű, hosszan érlelt, nagy testű, tipikusan somlói olaszrizlingeket lehetett kóstolni, általában magas minőségben. Ebből is kilógott felfele a Kolonics Pince 2009-es és 2010-es rizlingje, amelyek közül nekem a 2009-es tetszett jobban, kifinomultabbnak, kerekebbnek találtam. Az Oszvald pincénél kicsit meglepő módon kiderült, hogy ők fahordót nem használnak, hanem helyette két évig tartályban érlelik a boraikat – nekem a 2009-es juhfarkjuk tetszett igazán. Tetszett még Fekete Béla 2007-es olaszrizlingje és Spiegelberg István 2011-ese
  • Kreinbacheréknél teljes átalakulás van éppen, megszűnik a St. Ilona brand, kifele vezetik a házasításokat (például Kőkonyha már nem készül többet, ezt nagyon sajnálom), és a fajtaborokra helyezik a hangsúlyt a jövőben (illetve a pezsgőre). Ehhez képest kóstolni a 2009-es St. Ilona olaszrizlinget lehetett, és két házasítást (Öreg Tőkék 2009 és Somlói Cuvée 2011). Az Öreg Tőkék egy nekem való testesebb bor, az olaszrizling korrekt, a Somlói Cuvée pedig egy könnyedebb, illatosabb darab.
  • A Tornai pincénél is van némi útkeresés, náluk ezt a 2012-es Birtokbor testesíti meg. Céljuk a fiatalok megnyerése vele, ez is egy könnyed, illatos, picit szénsavas, csavarzáras bor, rám nem tett nagy benyomást. A Top Selection sorozatuk a 2010-es évjárat kedvezőtlen tulajdonságai miatt kimaradt, 2009 után 2011-ben készült csak. Ezeket mostanában palackozták le, és az itt kóstolt Ilona Olaszrizling 2011 egész jól sikerült.
  • Csetvei Krisztinánál pedig a Kő-Papír-Olló sorozatot lehetett kóstolni, ami egy érdekes koncepció: egy teljesen reduktív, egy teljesen hordós, és egy fele-fele tétel (igaz utóbbi nem Somlói hanem Móri alapanyagból) – a Kő egészen lenyűgözően Somlóinak bizonyult. Meg is vettem belőle az utolsó hatos csomagot (összesen 600 készült).

20131019_172334

Badacsony

A Badacsonyi Borvidéken örvendetes módon összefogtak a borászok, két fő csoportosulás határozza meg ezt, a VSOP (Villa Tolnay, Sabar, Orbán, Pálffy) és a Badacsonyi Kör (Laposa, Istvándy, Váli, Szeremley és újabban Borbély). A közös munka és hasonló hozzáállás jó értelemben véve meg is látszik a borokon és a borászokon is. Jó a hangulat, és érzésem szerint felfelé ível a régió.

  • A kedvenc badacsonyi borom most a Sabar 2012-es olaszrizlingje volt, egyszerre könnyed és tartalmas, nagyon szép savakkal és csodálatos egyensúllyal. Hatalmas sikere volt idén, tavasszal kóstoltuk először és őszre már nem maradt, összesen egyetlen palackot tudtam megmenteni belőle, valami ünnepi alkalomra bontjuk majd ki.
  • A Villa Tolnay olaszrizlingjei helyenként méltó párjai az általam nagyon nagyra tartott rajnai rizlingeiknek. A kedvenc rajnaim a 2007-es volt és lehetett valami abban az évben, mert most az olaszrizlingből is a 2007-es nyűgözött le. Nagy testű, komoly bor, sok citrussal, hordós jelleggel, komplexitással. Még a 2011-est említeném meg, méltó utódnak tűnik.
  • A Pálffy Pince 2011-es Olaszrizling Válogatása régóta kedvencem, most sem okozott csalódást. Kíváncsi leszek a következő évjáratára, illetve megtudtam, hogy készül egy furmint-olaszrizling hordóválogatott házasítás, szintén nagyon kíváncsivá tett.
  • Laposa Bencénél pedig a 4Hegy elnevezésű olaszrizling volt nagy élmény. Ez Badacsonyról, Szent György hegyről, Csobáncról és Somlóról tartalmaz szőlőt, kicsit hordót is látott, de nagyon ütős savai vannak.
  • A többiektől amit kiemelnék: Istvándy Kéknyelű 2012 – pici maradékcukor, csodálatos harmónia; Istvándy Olaszrizling 2012 – minerális, jól csúszik; Váli Olaszrizling 2012 – fele hordós fele reduktív, tipikus olaszrizling; Borbély Karós Olaszrizling 2012 – nagyon ásványos, klasszikus darab.

Más érdekességek

20131019_170704

  • Istvándy Jenő pincészeténél (nem összekeverendő a Badacsonyi Istvándyval) lehetett kóstolni egy 1973-as botrytises olaszrizlinget. Ezt a bort azóta is hordóban tartják, csak néha átfejtik kisebb hordóba és olyankor palackoznak belőle valamennyit. A kóstolt bort 2011-ben palackozták, nagyon szépen egyben levő óbor, aszús színnel és illattal, de cukor nélkül. Külön érdekesség, hogy hoztak abból a 2012-es olaszrizlingből is, ami ugyanezeken a tőkéken termett – ez egy vajas, krémes, fehér virágos olaszrizling, szép savakkal de nekem picit túl sok volt a krémesség benne.
  • Maurer Oszkártól szerémségi, Bott Frigyestől pedig felvidéki borokat kóstolhattunk, nekem a Bott Super Granum 2012 jött be a legjobban, juhfark, furmint és hárslevelű házasítása, határozottan Somlói jelleggel. Akadtak még horvát rizlingek is, a nagytermelő Vina Belje (650 hektár olaszrizlingjük van) és Ilocki Podrumi viszonylag átlagosnak bizonyultak, de a Krauthaker Mitrovac 2012 egészen kellemes volt.
  • A Szent György hegy most meglepő módon nem dobott nagyot, egyedül Török Csaba 2HA pincészete volt kiemelkedő, mind a 2011-es mind a 2012-es jól sikerült, komoly, erőteljes bor. A 2012-est harmonikusabbnak, erőteljesebbnek találtam, szép fűszerekkel, pici szegfűszeg aromával. Azért a Nyári Pince boraira ránézek majd újból, itt picit hátrányból indultak mivel a kóstolt kéknyelű dugós volt, a hárslevelű pedig jegesen hideg.
  • Tetszett még a Pócz Pince 2009-es Kokas-hegyi Olaszrizlingje (Balatonlelle) – 6 hónap hordó, arányos, citrusos, krémes, klasszikus darab; illetve a Káli Kövek Köveskál 2012 olaszrizling (Káli Medence) – enyhén petrolos, mandulás, komoly savakkal.

Tanulság nincs, hacsak nem az, hogy az olaszrizling egy nagyon jó, sokoldalú fajta, amiből sok pincénél igazán remek borok készülnek – de ezt eddig is tudtuk. Jó volt egyben látni őket viszont, remélem rendszeressé válik ez a rendezvény, érdekes lenne majd évek távlatában összehasonlítani és visszaemlékezni.