Káli Kövek Rizling Rezeda 2011

A Káli Kövek pince boraival pár kóstolón már összefutottam, de az alaposabb ismerkedés mindig elmaradt. Gondoltam majd egyszer ha a Balatonnál járok benézek hozzájuk, de kapóra jött hogy a Bortársaságnál most féláron lehet kapni a 2011-es válogatás rizlingjüket, ami Rezeda néven fut.

hegyestu

Fele-fele olaszrizling (Hegyestű, az egyik kedvenc látnivalóm a környéken, ez van a fenti képen) és rajnai (Szent György-hegy), hordóban erjedt és érlelődött. Persze azóta már a palackban is eltöltött legalább egy évet. Bontás után visszafogott, később kinyíló, enyhén petrolos illat. A korty hűs, lédús, telt zamatokkal indít. Nagyon gyümölcsös, sárgadinnye dominál, de körtét és mandarint is éreztem. Erőteljes savak, az első kortyoknál még túl savanykásnak is tűnt, de aztán szelídült, talán egy pici szellőztetés kellett neki. Minden korty más, izgalmas felfedezés, eleinte nem is tippeltük volna rizlingnek (furmintnak inkább), de aztán később nagyon is kidomborodtak a rizlinges tulajdonságok. A korty vége felé erős mineralitás jelenik meg, kesernyésbe hajló hosszú lecsengése van. A pontozásban bizonytalan voltam, de másnap visszakóstolva is nagyon szépen egyben volt, úgyhogy megadom a 14 pontot. Aki tud vegyen, ennyiért óriási vétel.

Mit lehet inni egy ezresből?

Hétköznap estére kevesen vesznek drága bort, és az utóbbi években Magyarországon is elfogadható italokat lehet kapni ezer vagy kevesebb forintért. Új év, új választék, tehát körbejártuk a hipermarketeket felmérni hogy most mik a jó olcsó borok. A Tesco és az Auchan most semmit nem tudott felmutatni ebben az árkategóriában (a Teleki és Ostoros elfogadható de nem izgalmas borain kívül), pedig korábban volt nekik is pár nagyon jó akciójuk. A Penny Marketben most a Takler Kékfrankos az egyetlen igazán jó olcsó bor, de akciósan is minimum 1200 lenne (most nem az, olyan 1400 körül adják), tehát kiesik. Így aztán az Aldi és a Lidl választékából vettünk párat.

20140119_182329

Lidl Montepulciano d’Abruzzo 2012: Olaszos könnyed bor, közepes test, enyhe gyümölcsösség és némi fűszer. Korrektül elkészített, harmonikus, kevés tanninnal. Gasztrobor, étel mellett jobban működik, de azért magában is jól csúszik. 10 pont, 800 forint körül.

Vespral Reserva 2009: Régóta vannak Vespral borok a Lidl-ben, az előző évjárata túl édeskés vaníliás volt ezért nem nagyon szerettük (szemben a nagyon jó 2005-ös Gran Reservával, amit hatosával hordtunk haza). Tempranillo és garnacha, új amerikai hordóban érlelve. Határozott füstös, tölgyes illat. Kóstolva közepesnél nem nagyobb test, a pörkölt hordós jegyek nagyon dominálnak: csoki, karamella, kicsi vanília. A gyümölcsösség fel-fel bukkan, de sajnos nem eléggé, még az utóíze is feketecsokis. Ezzel együtt is kellemes, ráadásul kibontás után több nap alatt sem esik szét. Aki nem riad vissza ettől a jellegtől, annak ajánlom, mi is veszünk még. 9 pont, ha jól emlékszem 800 forint.

Bujdosó Sirály Merlot 2012: Nyitáskor viaszos, krémes illat, ami hamar áfonyás meggyes áradó gyümölcsbe fordul. A korty könnyed, tipikus merlot. Átható gyümölcsösség, a meggy dominál. Korrekt savak, jó egyensúly, a tannin és az alkohol kevés de nem okoz hiányérzetet. A vége kicsit rövid. Kiváló megivós, egy jó magyar bor mindössze egy ezresért (Aldi), egészen a közelmúltig nem nagyon volt ilyen. 10 pont.

Los Royales Reserva 2009: Ennek a 2007-es évjárata volt a standard spanyol megivós borunk tavaly. Erőteljes hordós jellegű bor, vaníliás-gyümölcsös de száraz, szerettük. Sajnos a 2009-esből az első palack kicsit hibás volt (ecetes, illós, de szerencsére nem ihatatlanságig), ezért nem tudtuk igazán megítélni. Ami kilátszott a savanykásság mögött az alapján hasonlít a 2007-esre úgyhogy tuti teszünk egy újabb próbát. Aldi, 700 forint.

Cepa Lebrel Rioja Joven 2012: Tempranillo, ezúttal számottevő hordós érlelés nélkül. Visszafogott illat, meggyes jellegű. Közepes test, egyben van de nincs túl sok domináns aroma benne. Gyümölcsösség kicsit akad, a tannin nem kevés de azért nem is igazán erőteljes. Néha picit fűt. A korty rövid, de jól csúszik, 9 pont. Lidl, 800 forint.

Kreinbacher St Ilona Furmint 2010: Picit kakukktojás, az egyetlen fehérbor a felsorolásban, és nem is újdonság. Amióta megjelent az Aldi választékában, azóta kedvencünk. Ez a másik remek magyar bor az Aldiban, szintén kerek egy ezres.

Mit ittunk az ünnepek alatt

Véget ért a karácsonyi-újévi ünnepi szezon, lássuk mik kerültek a pohárba idén. Elég vegyes lista lett, magyar, francia, spanyol, bolgár, olasz is van benne, izgalmas csúcspontokkal és egy pár közepesebb darabbal. Időrendi sorrendben írtam őket, a karácsonyi vacsoránktól kezdve szilveszteren át apám névnapjáig. Nem igazán vagyunk pezsgőrajongók, tehát pezsgő nincs a posztban. Még szilveszterkor is bort ittunk, a képen látható kettőt:

20140101_164648

Laposa Kéknyelű 2011: Még 2012 őszén vettem meg, utolsó palack volt, de nem akartam túl fiatalon kibontani. A karácsonyi garnélához nyitottuk fel, és abszolút úgy érzem hogy meghálálta a plusz egy év érlelést. Összetett, aromás, de könnyed illat, virágokkal, csemegeszőlővel és aszalt gyümölcsökkel. A kortyban határozott savak, citrusok. Sokféle apró íz mutatkozik, végig izgalmas. Közepesnél hosszabb lecsengés, enyhe de jellegzetes ásványossággal a végén. 16 pont, élmény.

Union Des Producteurs De Saint-Emilion Saint-Émilion Grand Cru 2008: Több mint nyolvan éves, kb 170 termelőt törmörítő szövetkezet bora (néhány számadat, ipari méreteik vannak). Teljesen hibátlanul hozza azt a stílust, ami számomra a Saint-Emilioni borokra jellemző. Elég erőteljes, testes, érezhetően hordós. Magas tannintartalma és közepes alkoholja szépen beépült. Szép, harmonikus bor, jól esik inni. 14 pont nálam.

Domaine Bessa Valley Enira 2009: Bulgáriából, Trákiából származik, a környéken már 2500 éve termesztettek szőlőt. Maga a pincészet a több Bordeaux-i Chateau tulajdonos Stephan von Neipperg vállalkozása, így nem meglepő módon francia fajtákkal (a 140 ha terület több mint fele merlot, a maradék syrah, cabernet sauvignon és petit verdot) és francia tölgyfahordós érleléssel dolgoznak. Abszolút jellegzetes cabernet sauvignon, kicsit füstös, bőrös illat, sötét meggy szín. Kerek, de közepesnél nagyobb test, erős savakkal és cseresznyés gyümölcsösséggel. Viszonylag hosszan tart, és kellemes fűszerességet mutat a korty végén. 14 pont.

Németh János Szekszárdi Kadarka 2011: Amikor öcsémmel a Közösségi Bort voltunk lent átfejteni, hoztunk Janó borából is. Ez egy egészen tipikus könnyedebb kadarka, világosabb színnel, gyümölcsös illattal. A korty is vékonyabb testű, gyümölcsös, fűszeres, felismerhető kadarka. Jól csúszik, szépen egyben van, 12 pont.

1388065601

Figula Kék Balaton 2011: A Figula Pincészet csúcs vörösbora. Kiváló egyensúlyban levő, közepes testű, gyümölcsös vörösbor. Kicsit füstös-fűszeres, bársonyos, besimult tanninokkal. Csodálatos harmóniája van és nagyon jó inni. Egyik kedvencem volt 2013-ban, 17 pont.

Bertoldi Brindisi Riserva 2010: A Penny Marketben volt karácsony körül akciós, korrekt közepes testű megivós. Enyhe meggyes gyümölcsösség, semmi extra de nincs vele gond, 9 pont.

Ramon Bilbao Crianza 2007: Illata füstös, dohányos, sötét, aromás. Színe is csaknem fekete. Ízben meggyes gyümölcsösség, oliva, csoki és vanília a hordótól. Tipikus tempranillo, testes, kőszáraz de egyensúlyba kerül az aromássága miatt és nagyon passzol a tölgyhöz. Jól elkészített, tipikus spanyol bor, hosszú utóízzel. 14 pont.

Lidl Montepulciano d’Abruzzo 2012: Ismét egy jobb megivós vörös, közepes testtel, gyümölcsökkel, kis fűszerességgel. 10 pontra tettük.

1388839522

Gere Kopár 2003: Apám hozta fel a pincéjéből a két régóta őrzött palackot. Az elsőnek bontott palack sajnos kicsit már szemcsés, zavaros volt és ez levont az élvezeti értékéből is, de még ezzel együtt is egész jónak találtam. A második palack viszont hibátlan volt, Kopártól megszokott módon nagy testtel, lehengerlő beltartalommal és hosszú lecsengéssel. Szépen összecsiszolódott, remek óbor jelleget mutatott, így végül 15 pontot adtam neki.

Günzer Tamás Villányi Olaszrizling 2013: Reduktív, friss olaszrizling, tippre fajélesztős acéltartályos. Korrekt, de igazán nem hozott lázba, 9 pont.

Közösségi borfejtés Szekszárdon

Az ősszel indult egy jópofa kezdeményezés Közösségi Bor néven. Az alapötlet az, hogy minimális összegeket dobjunk össze, és csináljunk közösen bort, borászok segítségével. A projektet a csoport facebook oldalán lehet követni. Az elejétől szimpatizáltam az ötlettel, amúgy is szerettem volna jobban belelátni a borkészítés folyamatába, így természtes hogy csatlakoztunk, sőt Andris öcsémet is rádumáltam. Viszont sajnos a közös programokra nemnagyon jutottam el időbeosztási okok miatt, így kimaradtam a szüretből, a hordóválasztásból és az első tartályminták kóstolásából is. De végül december közepén eljutottunk egy programra, a közösségi kékfrankos hordóba fejtésére Szekszárdra. Csúnya, ködös, hideg időben értünk le Janó (Németh János) pincészetéhez, a szemben lévő hegy teteje például nem is látszott:

20131214_135816

Íme a közösségi hordónk, amiből első lépésként ki kellett önteni a vizet (az új hordót egy napig vízzel feltöltve kell áztatni):

20131214_145307

Ezután lementünk Janóval a pincébe, egy-két hordómintát kóstoltunk és közben megkerestük a hordónk leendő helyét. Aztán végre megláttam közelről a közösségi kékfrankosunkat, egy fehér kádban (nem ebben erjedt, a seprőről Janó egyszer már átfejtette):

20131214_155153

A bort rögtön meg is kóstoltuk, és annak ellenére hogy érezhetően félkész, egészen jó tulajdonságokat mutatott. Sok gyümölcs, számottevő beltartalom van már benne, a savaknak és a tanninnak kell még idő hogy helyrekerüljenek – de lesz is rá vagy 14-16 hónapjuk a hordóban. A fejtést manuális módszerrel csináltuk: vödrökkel mertük ki a kádból a bort, levittük a pincébe és beleöntöttük a hordó tetejére rakott nagy fémtölcsérbe:

20131214_154826

A 225 literes hordót jópár fordulóval töltöttük meg, de nagyon jó hangulatban ment a munka. Végül a kádban maradt olyan 25 liter bor, ebből Ádámék elvittek a Lumenbe kóstolónak pár litert, a maradék pedig ottmaradt, Janó saját kékfrankosával együtt kerül hordóba – a későbbi fejtési veszteségeket pedig onnan tudjuk majd kipótolni. Egy picit én is elhoztam, megmutatni Licának és a családnak. Utolsó lépésként pedig ledugóztuk és krétával feliratoztunk a hordót, ahogy a pincékben szokás:

20131214_163423

Remek program volt, jó a társaság és jó dolog borral foglalkozni, úgyhogy kíváncsian várom a következő alkalmat.