Furmint Február

Először voltam Furmint Februáron az idén. Az Olaszrizling Október nagy kóstolója nagyon tetszett, és nagyon érdeklődöm mostanában a furmint iránt (előzmények itt és itt), úgyhogy magasak voltak a várakozásaim, amik részben be is igazolódtak. Leginkább az tetszett, hogy rengeteget tudtam tanulni. Bővebben:

  • Elég jó áttekintést tudtam szerezni a hazai furmintokról, természetesen a kisebb Somló mellett a sokkal nagyobb Tokaj egyértelmű dominanciájából következik az is, hogy számtalan Tokaji pincészettel is megismerkedtem – miközben volt egy-két kiállító máshonnan is, például az általam nagyon kedvelt Pálffy Pince Köveskálról.
  • A legtöbb bor hozott egy egyenletes minimum jó szintet, és látszott hogy a furmint nagyon jól mutatja a termőhelyet, a Somlóiak annyira Somlóiak voltak amennyire egy bor lehet, Tokajon belül pedig a számos kisebb terület és dűlő, valamint a különböző borászati munka elég nagy változatosságot adott.
  • Lehetett kóstolni még nem forgalmi tételeket, sokat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen a friss 2013-as furmint néhány dűlőből, milyen a palackozás előtt álló 2012-es, vagy a még éppen nem kapható 2011-es (persze vannak amikből már ezek az évjáratok is kaphatóak, de több pincénél a 2011-eseknek is még tart a palackos érlelése).

Néhány negatívum is volt:

  • Óriási volt a tömeg, egy-egy népszerűbb borászat standjához alig lehetett hozzájutni, a kóstoltatók épp csak odatöltötték a bort a pohárba mindenféle kommentár nélkül (jó, azért többnyire elmondták a bor nevét és évjáratát, ha mást nem is) mert másképp lehetetlen lett volna hogy mindenki sorra kerüljön. Emiatt kevésbé tudtam jó beszélgetésekbe folyni mint az Olaszrizling kóstolón. Ugyanez volt valószínűleg az oka annak is hogy pl Balassa István standjánál mire odaértem se ember se bor nem volt.
  • Egyszerűen egy embernek túl sok volt az egész, nem maradt kapacitás a jelenlévő kiállítók egy jelentős részére. Mivel nem vagyok képzett furmintban és Tokajban, sok esetben random hagytam ki standokat, így nem is tudom miről maradtam le, csak utóbb másnál olvastam hogy ezt vagy azt érdemes lett volna megkóstolni. Lehet, hogy ezt úgy kéne csinálni (mint a rutinosabbak teszik), hogy felosztjuk a terepet előre valakivel és egyeztetjük a tapasztalatokat.

Nekem ezek a borok tetszettek a legjobban (részletes kóstolási jegyzetet nem adok, a Borrajongón pl a legtöbb szépen le van írva már):

  • Somló: Kolonics Furmint 2009, Fekete Béla Furmint 2008, Barnabás Pince Furmint 2011, Kreinbacher Öreg Tőkék 2011 (ez most 100% furmint ellentétben a korábbiakkal). Jó volt a Kreinbacher sima 2012-es alap furmintja is
  • Tokaj-Hegyalja: Erzsébet Pince Király Furmint 2012, Bott Csontos 2012, Tokaj Nobilis Susogó Furmint 2012, Oremus Mandolás Furmint 2009 és 2012, Dobogó Furmint 2011, Gizella Pince Szil-völgy Furmint 2012, Szent Tamás Mád 2012 és Szent Tamás 2011, Holdvölgy Király Furmint 2011, Kikelet Birtok Furmint 2012 és Váti Furmint 2012, Demeter Zoltán Birtok Furmint 2012, Hétszőlő Bisztró Furmint 2012
  • Plusz egynek pedig mindenképp megemlíteném a Köveskáli Pálffy Pince 2012-es Furmintját is

A furminttal való ismerkedésem következő fázisa az lesz, hogy ezek közül megpróbálok egyet-egyet beszerezni és alaposabban megvizsgálni, aztán jövőre jöhet egy például Mádi pincetúra 🙂