Ramon Bilbao Crianza 2007

Úgy alakult, hogy a Ramon Bilbao boroknak elég nagy szerepe van az életemben. Annak idején először 2000 körül ittam Ramon Bilbao bort Spanyolországban – akkoriban még (huszonegynéhány évesen) nem voltam a borokra annyira ráizgulva mint manapság, de ezt megjegyeztem magamnak, mert csóró hátizsákos turistaként is megfizethető volt, mégis nagyon jó. Az utazásról egészében véve is úgy jöttem haza, hogy jók a spanyol borok, de név szerint csak két pincére emlékeztem később (Alvaro Palacios volt a másik). Aztán amikor úgy 5-6 évvel később elkezdtem komolyabban érdeklődni a borok iránt, örömmel figyeltem fel rá, hogy a Tescoba is hoztak Ramon Bilbao borokat.

Kicsivel ezután jöttünk össze Licával, akkoriban ittunk először együtt Ramon Bilbao Crianza 2007-et is, és nagyon szerettük. Később aztán több más Ramon Bilbaot is megittunk, ebből pedig egy akcióban vettünk még hármat, most szilveszterkor nyílt ki az utolsó.

ramon_bilbao_IMG_20160103_134739

A Bodegas Ramon Bilbao messze nem a legrégebbi Riojában, 1924-es alapítású, tehát még nincs száz éves, de azért a borvidék egyik legismertebb képviselője. Hagyományos, “en vaso” művelt (a fejművelés spanyol válfaja) tempranillo ültetvények, korszerű feldolgozó, tradicionális francia és amerikai tölgyfahordós érlelés jellemzi a borászatot. Portfóliójuk egyszerű: egy fehér (verdejo Ruedai területekről) és egy rozé; a klasszikus tempranillo alapú Riojai hármas: Crianza – Reserva – Gran Reserva; valamint három különleges tétel: Edición Limitada (tempranillo), Vinedos de Altura (a legmagasabban fekvő dűlőkből 50% tempranillo és 50% garnacha), Mirto (szűretlen tempranillo).

Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.
Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.

A Crianza tehát az alap vörös, nem kap nagyon sok hordót: a mi 2007-esünk 14 hónapot töltött hordóban és még 8-at palackban mielőtt forgalomba került volna – aztán még bő 6 évet érlelődött, ennek felét a pincénkben. Pont azt tudja, amit anno megszerettem a spanyol borokban és a tempranilloban: áradóan gyümölcsös, rengeteg meggy, szinte édeskésbe hajlóan, és mégis csontszáraz. Nem nagyon bonyolult, de remek harmóniája van és kellően hosszú. Tökéletes Rioja ízelítő. Még most nyolcévesen is tökéletes formában volt, kicsi palackérésre utaló jegyeket szedett magára, de valószínűleg még egy darabig csúcsformában is maradt volna. Nálam ez 14 pont volt most.

Az ára is barátságos, 3000 forint körüli volt anno. Bár a Tescoban már nem kapható sajnos (az egész külföldi bor szekciót leépítették), az aktuális évjáratokat az ifdt-nél és a Culinarisban is lehet kapni, igaz egy ezressel már drágábban.