Három vörös

Különösebb összefüggés nélkül ezt a három vörösbort ittuk egy családi vacsorához, és mivel elég jól sikerült a sor és finomak voltak a borok, úgy gondoltam megírom.

Barón del Cega Valdepenas Reserva 2008: Mostanában az egyik kedvelt alap spanyol borom. A Lidl-ben lehet beszerezni (amikor épp van) ezres alatt, bőven megéri az árát. Kellemes tipikus reserva, amit nem dominál túl a hordó. Van egy kis gyümölcsössége, és erőteljes savai, amik miatt vigyázni kell ne hűtsük túl. Igazi tempranillo, szárító tannint egyensúlyozó gyümölcsök, korrekt kerekség, semmi se lóg ki. 10 pont.

IMG_20140903_173548

Juan de Albret Navarra Crianza 2010: Erőteljes crianza. Fűszeres és átható illat. Testes, sok minőségi hordóval és keleti fűszerekkel. Kőszáraz, kemény tanninokkal, nem egy barátságos bor de szikárságában le tud nyűgözni. Olyan mint a vidék ahol termett: barátságtalan homokkő sivatag, fenséges és csodálatos, de embert próbáló. 12 pont, nekem bejön ez a műfaj de akadt a társaságban olyan akinek nem.

Leon Perdigal Chateauneuf-du-Pape Reserve Des Argentiers 2010: Ugyanaz az évjárat a Rhone mellől, persze jóval drágábban. Kontrasztként bontottam fel az előző után, mondván nézzünk meg egy jóval barátságosabb bort is. Lenyűgöző meggyes-áfonyás illat árad a pohárból. Kóstolva sorban jönnek a sötét erdei gyümölcsök: meggybefőtt, kicsi áfonyával és egyéb bogyósokkal színesítve. Tökéletesen beépült (sőt talán eleve nem túl karcos) tanninok. Nem nehéz, fiatalos, de nagy bor, hosszú lecsengéssel – pár év múlva még szebb lehetett volna, de így is élmény volt. 14 pont.