Badacsonyi rizlingek kóstolója

Baráti kóstoló körünkben ezúttal a Badacsonyi rizlingek kerültek terítékre (némiképp a múltkori VSOP-s látogatás apropóján is). Nyolc bort vettünk sorra, összességében elégedettek voltunk a merítéssel, bár voltak megosztó tételek. Házilag füstölt halat és sajtokat ettünk a borok mellé, kellemes este volt. A borok:

20130413_002347

Sabar Rajnai Rizling 2011: friss, gyümölcsös, illatában zöldalma és körte. Világos, picit édesen indít aztán kellemes citrusos utóíze van. Közepes sav, kellemes egyensúly. Nagy eltérések a véleményekben nem voltak, 10-13 pont közé adta mindenki, átlagban 12 pont.

Pálffy Olaszrizling válogatás 2011: a VSOP látogatás alatt döntöttünk úgy hogy mindenképp bekerüljön a kóstolónkba is, annyira megtetszett. Hordós olaszrizling Köveskál mellől, szép fajtajelleges, finoman érlelt. Illatában grapefruit, szőlő, citrusok. A kortyban is könnyed gyömölcsösség, kicsit vajas, krémes bársonyosság érződik, hosszú kellemes utóíze van. Ketten 11 pontot adtak, a többieknél 13-14, átlagban 13 pont.

Villa Tolnay Olaszrizling 2009: sokban hasonlít az előző tételre, hordós fajtajelleges olaszrizling, picit érettebb kiadásban. Telt, fajsúlyosabb savak támasztják alá a gyümölcsöket, amit szépen emel ki a hordó által adott vajasság, fásság. Kellemesen komplex, hosszan tartó korty. Mindenkinél elérte a 13-at, átlagban 14 pont.

Laposa Rizling2 2008: olaszrizling és rajnai rizling, Istenmeredekje dűlő, még a Laposa szétválás előttről. Fűszeres illat, az elején édeskésebb, vaníliásabb íz. Közepes sav, viszonylag rövidebb lecsengés az előzőhöz képest. Erősen ásványos, kicsit sós. Jól passzolt hozzá a füstölt hal. Egyetértésben adtunk 11-13 közötti pontszámokat, átlagban 12 pont.

Bakó Ambrus Olaszrizling a Rózától 2011: számomra az est egyik nagy várakozása volt, és egyben az egyetlen komolyabb csalódása is. Kicsit zabolátlannak tűnt, mintha túl fiatal, kiforratlan lenne a bor. Többféle gyümölcs és savas ízek is megjelennek benne, de nekem valahogy nem állt össze harmonikus egésszé. Pedig határozottan van benne fantázia, talán egy-két év érés elsimítaná az éleit, megnézzük majd jövőre. A pontszámok erősen szóródtak, 5 és 9 között, volt aki eléggé reménytelennek érezte. Átlagban gyenge 8 pont, ez váratlanul alacsony úgyhogy újra kell kóstolni.

Villa Sandahl Give Me Five 2011: az utolsó olaszrizling a sorban. Zártabb illat, de levegőn szépen kinyílik. Közepes test, friss és üde, nyárias hangulat. Ízében érdekes gyümölcsöket például egrest is éreztünk. Nagyon szép egyensúlya van, ugyanakkor izgalmas bor, ami elég jól mutatja meg a friss olaszrizling lehetőségeit. Ketten csak 10 pontot adtak, sajnos már nem emlékszem mivel indokolták, a többieknél 14-15 egybehangzóan. Én megadtam neki a 16-ot is, Licánál 15, átlagban végül 14 pont.

Villa Tolnay Rajnai Rizling 2007: többször is említettem már itt a blogon is, nagy személyes kedvencem. Hordós rajnai, ráadásul már alaposan érett is. Erőteljes, petrolos, komoly testű bor, nagy komplexitással. Egészen sokféle ízt lehet benne felfedezni, pl alma, körte, fűszerek, aszalt barack, mazsola. Ugyanakkor nagyon száraz is, és ásványos jegyek is vannak benne. A leghosszabb utóíze ennek volt, nagyon szép történet van benne. Mint kiderült az este során a leginkább megosztó tétel is, ezen kicsit meglepődtem, de voltak akik túlzásnak érezték ezt az erőteljességet. A pontszámok így 13-tól 17-ig ingadoztak ahol a 17 tőlem és Licától jött. Átlagban így is 15 pont lett, az este legmagasabb eredménye.

Villa Sandahl Magic Rain 2011: a Villa Sandahl rajnaija teljesen a spektrum másik vége a 2007-es Tolnayhoz képest. Nagyon friss, üde, kicsit szénsavas bor, nagy lendülettel, sok gyümölccsel és kicsi bodzával. Szépen kivitelezett bor, nagyon jól esik inni. Pontban 12-15 között, átlagban majdnem 14 pont.

Villa Tolnay Rajnai Rizling 2010: egy frissebb verziót ittunk zárásként a Tolnay rajnaiból, ez kevésbé erőteljes (talán mert még ennyivel fiatalabb) de hasonló erényekkel bír. Illatban alma és jázmin, kicsi petrolosság. Ízben is feszesebb savak, zöld gyümölcsök, alma és citrusok. Közepes lecsengés, szép egyensúly. Kevésbé ásványos. Sajnos a csapat itt már nem pontozott, én a magam részéről azt mondom 16 pont de ugye nálam a 2007-es 17 volt.

Levezetésképpen még kivégeztünk egy korábban megkezdett Eszterbauer Rozét is, kellemes záró akkord volt.

Újdonságok és érdekességek Badacsonyból

Pár hete Badacsonyban jártunk, a VSOP és a Badacsonyi KÖR közös bortúráján – borvacsoráján. A két csoport közül az egyiknek a pincéit lehetett végigjárni (és kóstolgatni), mi a VSOP-t választottuk. A túráról Lica írta a beszámolót, most nézzük inkább a borokat. Nem pontoztam, amikor ennyi félét kóstolunk akkor nem lehet objektíven pontozni, de a jobbak kaptak a jegyzeteimben csillagot, az igazán kiemelkedőek két csillagot.

SAMSUNG CSC

Orbán Pince

Maga a pince nagyon szép helyen van, egy Balatonra néző dombon. 2 hektár szürkebarát (Badacsonyban) és 4.5 hektár chardonnay (Szentbékkállai kőtenger mellett) szőlőjük van, valamint egy pici vörös, aminek a fajtája bizonytalan. Ugyanis papíron kékfrankosként telepítették, de a szőlő Orbán Gergely szerint egyáltalán nem az, többen közösen arra jutottak, hogy valószínűleg turán.

Szűretlen szürkebarát 2012: Októberben szüretelték jó éretten, 22-es mustfokkal. Hosszan seprőn tartva készült, 14-15 körüli alkohol van benne. Reduktív, még erősen mustos, szénsavas, de finoman gyümölcsös. Érdekes, meglátjuk milyen lesz fél év múlva.

Chardonnay battonage 2011: Szintén októberi szüret, fahordós erjesztés, vegyes iskolázás. Nagyrészt 30 éves tőkék termése, bár 1 hektárt nemrég fiatalítottak. Jól csúszik, finom vajas, picit vaníliás, ugyanakkor rendesen savas. Kellemes bor, enyhe ásványossággal. Egy csillag.

“Brutal” 2011: Késői szüretelésű, száraz, reduktív, fajélesztős. Nagyon magas, 17-es alkohol tartalommal. Összesen 1000 palack készült belőle, Orbán Gergely elmondása szerint “konyak funkciójú” bor, illetve “a borok büdös sajtja”, van akinek nagyon ízlik, míg mások ki nem állhatják. Illatra nagyon komoly, telt, átható. Ízre kicsit édeskés, finom gyümölcsökkel. Emellett kis kesernyés ásványosság és pici élesztő érződik, közepes test. Az alkoholt érezni de nem bántó, nem lóg ki belőle. Mivel várhatóan akár 5-6 évig eltartható lesz, biztosan beszerzünk pár palackkal. Két csillag.

Turán 2012: Szokatlan dolog, nulla áztatás után készített reduktív vörösbor. Nagyon szép sötét színe van. Még kiforratlan újbor, spontán szénsavas erjedés még zajlik. Vörösborhoz képest nagyon könnyű, málna és meggy, jó értelemben vett szörp jut az ember eszébe. Nagyon kíváncsi vagyok hova jut mire kiforr. Egy csillag már így is.

Pálffy Pince

Régi családi pincészet, több generációra visszamenőleg borászkodnak a környéken. 2 hektárral kezdték, jelenleg 6 hektáron termelnek. Sok fajtájuk van. Nem használnak semmi vegyszert csak ként és rezet.

Olaszrizling válogatás 2011: Fahordós erjesztés, alacsony terhelésű tőkékről. Egy évig használt kishordóban érlelték. Szép olaszrizling fajtajelleg, könnyed gyümölcsösség, ásványok, összetett savak. Kerek, nagyon jól csúszik, kellemes élmény. Két csillag.

Szürkebarát 2011: Szeptemberi szüret, fahordós, 14.5-ös alkohol. Halvány illat, de érezhető gyümölcsök. Ízben is a gyümölcsösség jellemző, picit kesernyés ásványos háttérrel, közepes savakkal. Jó ivású bor.

Törökugrató rozé 2012: 55% cabernet sauvignon és 45% kékfrankos alkotja. 4-5 ezer palackkal készült, érett szőlőből. Spontán erjesztéssel tartályban készült. Valószínűleg hosszabban áztatták, mert sötétebb a színe és rozéhoz képest komolyabb testtel rendelkezik. Erőteljes illat, ízben is sok sötét gyümölcs, lendületes savak. Az ilyen rozét szeretjük. Egy csillag (Licánál kettő).

Cabernet sauvignon válogatás 2009: Saját telepítésű tőkék, október végi szüret. Hosszú tartályos erjesztés, 18 hónap hordós és 12 hónap palack érlelés. Tökéletes fajtajelleg, sötétszőlős, húsos illatok. Erőteljes, de nem túl savas. Az érett szőlőt érezni benne. Jól csúszik, szép kerek. Az ára picit magas, de szép vörösbor. Egy csillag.

Sabar-dűlő Borház

2009-ben indult, amikor Ádám Gábor és Nagy László (a Villa Tolnay borásza) összefogtak hogy csináljanak egy saját pincészetet. Első szüretjük 2010-ben volt, mára 16 ezer palackot állítanak elő évente. 6 hektár szőlőjük van, többféle fajta, legtöbb az olaszrizling, de akadnak mikroteraszok is. Ezen felül rajnai rizlinget vásárolnak is, megbízható forrásból. Frissen telepítettek cabernet franc-t.

Olaszrizling 2012: Papíron félszáraz lenne, mert 7.8 maradék cukor van benne, de ezt 7-es sav ellensúlyozza. Fajélesztős, hordós erjesztésű. Hűtve kerül be a must, ezért hosszú az erjedés. Illatos, annyira, hogy elsőre majdnem muskotálynak hittem. Nagyon szépek a savai, és nem sok a cukor, hanem így tökéletes az egyensúlya. Friss, nagyon gyümölcsös. Két csillag.

Szürkebarát 2012: Gyümölcsös illat, friss, nagyon ásványos, nagyon finom. Jegyzetemben így fogalmaztam meg lényegre törően: “ásványos kurvajó”. Két csillag.

Muskotály 2012: Amilyennek egy száraz muskotálynak lennie kell. Nagyon illatos, kicsit fűszeres. Rendkívül friss, gyümölcsös, könnyű. Jól csúszó nyári ital.

Kékfrankos rozé 2012: Színe majdnem fehér, és maga a bor is közelebb áll egy fehérborhoz mint egy rozéhoz. A koncepció érdekes de nekem nem igazán jön be. Kicsit savanykás, de nem igazán karakteres az íze.

Cabernet sauvignon 2011: Fahordós, egyértelmű fajtajelleges. Nem túl alkoholos, kellemes, jól csúszik. Kicsit meggyes, savaskás, vöröshöz képest nagyon gyümölcsös. Fiatal de nagy potenciál van benne, elteszek belőle pár palackkal későbbre. Egy csillag.

Villa Tolnay

Számomra a tavalyi év nagy felfedezettje ez a pincészet, nem is értem hogyan kerülhettem el ilyen sokáig. A svájci tulajdonos birtokán (a VSOP közül valószínűleg ez a legnagyobb birtok) 2007 óta Nagy László készíti a borokat, nagy osztrák Stockinger hordókban illetve kis francia hordókban, és eddig bármit ittam tőle, az nagy élmény volt. Személyes kedvencem a 2007-es rajnai rizling.

SAMSUNG CSC

Zöldveltelini 2012: Sajnos nem igazán ismerem a fajtát, de ezután fogom. Erőteljesen savas, nagyon friss, szőlős bor. Valamilyen savasabb rizlingnek gondoltam, amíg Laci el nem árulta mit iszunk. Egy csillag.

Olaszrizling 2012: Szénsavas, friss, de ásványos. 1.4 hektár 55 éves tőkéről származik, a Csobánc tetejéről. Alacsony terheléssel dolgoznak hogy kíméljék a tőkéket. Erőteljes, nagy bor, sok ásvánnyal és komoly savakkal. Két csillag.

Chardonnay 2012: Franciaországból hozott tőkék termése. Csodálatosan kerek, enyhén citrusos, szép savakkal. Két csillag.

Merlot 2011: Illatos, meggyes, kellemes. Hidegen kicsit túl savasnak éreztem, de mikor felmentünk vele a felszínre és kicsit melegedett, kikerekedett szépen.

És a többiek

Végül néhány bort megkóstoltunk az esti borvacsorán is, ezekről már tömörebb a jegyzet, eddigre már fáradtunk…

Villa Tolnay rajnai rizling 2011: Illatos, gyümölcsös, méltó az előző évjáratokhoz. Egy csillag.

Válibor kéknyelű 2011: Illata nem nagyon volt, de az íze nagyon jó. Igazi kéknyelű, gyümölcsös és savas. Meg kéne nézni két év múlva, egy csillag.

Laposa olaszrizling válogatás 2011: Szép telt rizling, enyhe kesernyés ásványossággal.

Istvándy kéknyelű 2011: Kellemes bor, illatos, könnyed. 9 maradék cukor, ami nekem picit túl sok, de jó az egyensúly.

Istvándy hárslevelű 2011: Nagyon jó karakterű fehérbor. Határozott, savas, erőteljes. Hárslevelűből ritkán látni ilyet, egy csillag.

Szeremley rizling 2011: A többiekhez képest túl átlagos, nagyon el vannak simítva az egyedi vonásai, de jól iható, csúszik.

Istvándy késői sárgamuskotály: Nem szeretem az édes bort, de jók a savai, rendben van az egyensúlya.

Laposa szürkebarát 2012: Kellemes szürkebarát de már nem okoz katarzist.

 

A világ 100 legjobb bora 2013-ban

Különböző 2012-es borversenyeken elért helyezések alapján összesítve:

http://www.wawwj.com/_EN/ran_wine.php

Figyelemre méltó, hogy az első francia a 37. helyen van, és ráadásul rosé. Argentína, Ausztrália és Spanyolország dominálja a listát. Bár ezek valamelyest mindig torzítanak, de azért érdekes.

Itt van egyébként az országok összesített rangsora 2013-ra, ebben azért még Franciaország van az élen, USA-val párban jó messze előnyben: http://www.wawwj.com/_EN/ran_country.php Olaszország hiánya gyanús, illetve meglepő hogy Kanada milyen jól szerepel.

Első ránézésre összesen egy bort találtam ismerősnek a listáról, a 48. Mirto de Ramón Bilbao 2006, ilyet már akartunk rendelni de még nem került rá sor. Olyan nincs, amit már kóstoltam, úgyhogy ideje felkötni a gatyát 🙂

Magyarország az országlistában sem szerepel, ami azt jelenti hogy soha nem ért el helyezést egyik értékelt versenyen sem magyar bor. Valószínűleg ezeken a versenyeken egyáltalán nem indítanak magyar bort. Anno olvastam interjúkat egykét magyar borásszal aki a versenyeztetés költségeire panaszkodott, ez lehet a háttérben.

Két igazi ünnepi bor

Március első hétvégéjén végre beköltözhettünk a házunkba, ennek ünneplésére vasárnap már steaket sütöttem és ittunk hozzá két igazi különlegességet. Az egyiket kifejezetten erre az alkalomra vettük, míg a másik a saját gyűjteményem legrégebb óta meglevő eleme (kb 5-6 éve várta már a sorsát). Egyikük spanyol, másik magyar, mindkettő 2004-ből:

20130303_175407

Bodegas Lan Culmen Reserva 2004: Nagy várakozásaink voltak ezzel a borral kapcsolatban, részben az ára, részben a Wine Spectator 96-os pontszáma alapján. Rioja, a legjobb évjáratból, főleg tempranillo, ezt a felállást általában nagyon szoktuk szeretni. Nem csalódtunk. Kicsit megszellőztettük, mire kitöltöttük az illata szinte áradt a pohárból. Sötét illatok, tölgy, dohány, hús jutott eszünkbe róla. Megkóstolva rendkívül impresszív, nagyon komplex. Mindenhol egy másik íz jön elő belőle. Erőteljesen olivás, kicsit aszalt szilvát és más gyümölcsöket is éreztem benne. Enyhén ásványos, nagyon száraz de barátságosak a savai, itatja magát. Lecsengése nagyon hosszú, kellemes utóízzel. Maradandó élmény, vitán felül életem eddigi legjobb bora. Mindketten megadtuk rá a 20 pontot, simán megéri az amúgy viszonylag borsos (15-20ezer forint körüli, attól függ hol) árát.

Vesztergombi Szekszárdi Bikavér 2004: Kicsit aggódtunk hogy vajon méltó kihívója lesz-e az elsőnek ivott spanyolnak, de hamar megnyugodtunk hogy nem gyengébb sokkal. Annak ellenére, hogy árkategóriája egy nagyságrenddel alacsonyabb. Illatban intenzív meggy, ízben szép bársonyos, enyhén száraz és kicsit gyümölcsös, mazsolás, meggyes, olivás jegyek, hosszú lecsengés. Szépen érett, telt, összetett bikavér. Nálam 18, Licánál 17 pont.

Spanyol borkóstoló és tapasok

Baráti körben elhatároztuk, hogy rendezünk tematikus borkóstolókat, hogy többféle borral tudjunk megismerkedni (például mert ha egy-egy üvegből csak egy decit iszunk meg, akkor nem rúgunk be mire elfogy nyolc üveg). Remélem hosszú sorozat lesz belőle, a minap került sor az első alkalomra. Témának spanyol vörösborokat választottunk, elsősorban La Rioja és Ribera Del Duero borvidékekről állítottam össze egy bemutatkozó sort.

Adta magát az ötlet, hogy a spanyol borokhoz többé-kevésbé autentikus tapasokat együnk. A következő lett a menü, Lica rakta össze és készítette el:

  • spanyol tortilla: erről már volt szó a blogban, valójában hagymát és krumplit sütünk, majd tojást ütünk rá, omlettszerűen tálaljuk
  • patatas bravas: ez sült krumpli (előfőzött, majd sütőben sütött), csilis paradicsomos szószban, sáfrányos-tabascós házi majonézzel
  • fokhagymás-chilis garnéla: fokhagymás vajban sült garnéla, csilivel és borssal
  • spanyol olajbogyók: ezt a Lidlben vettük, paprikás, finom.
  • sült apróhalak: sajnos ritkán kapni, nagyjából tíz centiméteres halakat sütőben sütöttük. Nagyon erős, olajos íz, talán túl erős volt, nem annyira illett a borokhoz.
  • katalán kenyér: fokhagymával bedörzsölt pirított fehérkenyér, paradicsomos fűszeres szósszal meglocsolva (bazsalikom, koriander, bors, só)
  • vörösborban sült kolbász: elősütött kolbász, vörösborral felöntve. addig sütöttük, míg a bor lekvárszerűen besűrűsödött.

Nagy sikere volt a tapasnak, ebből bizonyossá vált számunkra, hogy a borkóstolókhoz mindig kell majd étel is 🙂

És akkor a borokról. Mindegyik tempranillo volt, különböző mértékben érleltek, a könnyebb tételektől a komolyabbak felé haladtunk. Aki szeretné beszerezni őket, szerencsére nincsen nehéz dolga: a tételek fele a Pata Negra tapas étteremben kapható elvitelre is, három a Tescoból volt, egy pedig az Aldiból. Íme a teljes sor:

P1070257

 

Pontoztunk is, egyelőre még csak mi ketten Licával, mert mi már korábban megszoktuk hogy minden borra pontot adunk, később remélem a többiek is kedvet kapnak ehhez. A pontozási rendszer 20 pontos, nagyjából ezekkel a kategóriákkal: megivós 6-10, finom 11-13, ünneplős 14-16, csúcs különlegesség 17-19, ilyen nincs 20.

Az Aldiban 700 forintért kapható 2007-es Los Royales Reservával kezdtünk, amit már karácsony előtt is ajánlottam, nagyon kellemes beugró borocska. Újhordós érlelésű tempranillo, vaníliás és gyümölcsös, de azért ha megfelelő a hőmérséklete akkor megmarad száraznak. Nálam 11 pont, Licánál 12.

Másodiknak egy Bracamonte Roble jött, (2011-es, Ribera Del Duero, 3080 forint) szinte még újbor, főleg spanyol mércével mérve. Ez mindent elborító gyümölcsösségében mutatkozott meg, bár ez a tétel is kapott egy kis vaníliát a hordótól. Mindketten 11 pontot adtunk rá. Ezután visszaugrottunk 2007-be, Barón de Barbón Crianza, Riojából (3470 forint). Korrektül hozta ugyanazt a gyümölcsös ízvilágot, kicsivel érettebb tanninokkal. Kellemes, jól csúszó bor, nálam 12 pont, Licánál 11. A negyedik bor egy Riberal Crianza volt (Ribera Del Duero, 2007, 4550 forint), és az előzőhöz képest alig éreztünk különbséget, csak valamivel meggyesebb volt az ízvilága. Ugyancsak 12 és 11 pont.

A sor felétől jöttek a komolyabb tételek. Az ötödik bor a Tesco sajátmárkás Finest sorozatából volt, Vina Mara Gran Reserva 2004. Ez volt az este egyetlen gran reservája, ráadásul egy kiváló évjáratból. Ékesen bizonyítja hogy a Tesco sajátmárkás borainak abszolút van keresnivalója a felsőközép kategóriában is. Szépen érett tempranillo, enyhén fűszeres, közepes test, kerek, jellegzetes Rioja ízvilág. 3300 forintos árával egyértelmű best buy, és egyébként személyes kedvencem is, tartok itthon is belőle pár palackkal (meg a kicsit olcsóbb és kicsit könnyedebb 2006-osból is, egyébként). Nálam is és Licánál is 14 pont.

A következő is Riojai bor volt, Muriel Reserva 2006-ból ami szintén jó évjárat volt arrafelé. Ez már egy komoly beszélgetős bor, de étel mellé is jó párosítás. Enyhén csípős fűszeressége nagyon jellegzetes karaktert ad neki, de akad még benne gyümölcs is. A háttérben szép ívű savgerinc, enyhe ásványosság. Egyöntetű 17 pont, 4550 forintért mindenképp megéri. Ezután jött az este legdrágább bora, Cruz de Alba Crianza 2005, Ribera Del Duero, 6806 forint. Itt már nagy a test, sűrű, sötét az ízvilág, mégis képes megmutatni a gyümölcsösséget és a nyári hangulatot. Nagyon szép kerek történetet mesél, hosszú utóízzel. Nálam 18, Licánál 19 pont. Ebből az évjáratból az utolsót hoztam el a Tescoból, de azonos áron kapható egy újabb, talán 2009-es sorozat. Utóbbit még nem ittam, de hamarosan sor kerül rá.

A sor végére hagytam egy másik személyes kedvencet Riojából: Ramón Bilbao Edición Limitada 2005 (5282 forint). A Tempranillo Al Mundo 2011-es világbajnokának kistestvére. Ez is crianza, a legjobb hordókból mintegy húszezer sorszámozott palack készült. Mindent tud amit a tempranillonak tudnia kell, akárcsak az előző, sötét és testes, ugyanakkor gyümölcsös és kerek, élénk savak és koncentrált érettség. Amikor Mirko megszületett, elraktam neki egy ilyet, remélem kibírja 18 éves koráig (a tempranillo egyébként szereti és meghálálja az érlelést, ha a dugóbaj nem támad rá, bár ilyen hosszú időre nem tudom hogyan fog reagálni). Nálam 17, Licánál 18 pont.

Levezetésképp elfogyott még egy 2009-es Takler Trió, de ezt már nem értékelném, főleg mivel jellegében annyira eltért az előzőektől hogy objektíven ezt nem is lehetett volna. Volt a társaságban olyan is, akinek ez szinte felüdülésképp jött mert a spanyol borokra jellemző ízvilágból neki már kicsit sok volt. Összességében azonban azt gondolom, hogy igen jó sort kóstoltunk végig, nagyon jól éreztük magunkat, lesznek még ilyen esték.

 

Borok az ünnepekre

Az ünnepi szezon a legtöbb nagyáruházban remek bor akciókkal is jár, és ezek némelyikére érdemes is rámozdulni, annak ellenére hogy teljesen ismeretlen tételekről van szó, és az ilyen helyeken olcsón kapható bornak alapvetően riasztó híre van. Néhány ilyen főnyereményt szedtem össze, kiegészítve egy hipertől független ajánlattal. Akinek még van ideje egyik éjjel befutni egy Tescoba vagy zárás előtt egy Lidlbe / Aldiba, annak ajánlom őket.

Mivel télen főleg vörösboros vagyok, ezért kezdjük a vörösökkel. A Tesco kínálatából legjobb ár/érték arányú vétel a gaultmillau.hu által is megemlegetett Cotes Catalanes Carignan, most épp karácsonyi akcióban 1000 forint alatt (kb 800 forint rémlik) vesztegetik. Finom, könnyű gyümölcsös, de ugyanakkor kerek egészet alkotó bor, kis mediterrán tüzesség. Remekül kiegészítette a grillezett tarját. Ezen az áron konkrét jackpot.

Hasonló áron nagyon érdemes megkóstolni az Aldiban a Los Royales Reservát. Ez egy 2007-es tempranillo Carinena-ból (ez az a borvidék egyébként amiről a Carignan szőlő a nevét kapta), tölgyfahordóban érlelve. Egy ideje lelkes fogyasztója vagyok az Aldi és a Lidl jobb borainak de ez még azok közül is magasan kiemelkedik, ha magyar méltó versenytársat kéne mondanom akkor talán egy Heimann Boromissza vagy más hasonló közel 2000 forintos tétel merülhetne fel. Korrektül hozza a tempranillo karamellás, telt, ugyanakkor kőszáraz, számomra jellemzően spanyol ízvilágát, és közben nagyon jól csúszik, itatja magát. Fogyasztás előtt dekantáljuk félórát-órát, és figyeljünk nagyon a hőmérsékletre: kb 14-16 fokon a legjobb, túl hidegen dominál a hordó, túl melegen édesbe csavarodik.

P1050190

 

Ha már tempranillo, térjünk vissza a Tescoba egy komolyabb tétel erejéig: Vina Mara Gran Reserva Rioja 2004, kb 3000 forint. Akár csak az elsőnek említett Carignan, ez is “Tesco finest” (ami egyébként egy nagyon jó összeállítás), igazi hordós érlelésű tempranillo, az utóbbi 10 év legjobb évjáratából. Az előzőnél egy nagyságrenddel komolyabb, összetettebb bor, nagyobb élmény. És van még benne tartalék, én elraktam pár palackkal későbbre is. Dekantálás nélkül ezt sem ajánlom.

Az imént említettem a Lidl-t is, onnan most egyet tudok ajánlani: Vinya Carles Priorat Crianza 2008, kb 1300 forintért. Ezt már csak azért sem lehetett otthagyni a polcon, mert Priorat vörösbort ennek a kétszereséért is olcsónak éreznék. A kóstoláskor sem csalódtam, simán megéri az árát, érdekes, zárt, ásványos bor, simán veszek még pár palackkal ha legközelebb arra járok. Vacsorához és beszélgetésekhez is beválik.

Fehérborból is van pár kiváló vétel. Ha van egy kis keretünk áldozni erre a mulatságra, akkor mindenképp rendeljük meg a Villa Tolnay és a Sabar pincészet közös karácsonyi csomagját 15000 forintért (1-es karácsonyi csomag a webshopban). Ez sajnos nem nagyáruházi tétel, de a szállításban nagyon rugalmasak és készségesek. Ebben 6 évjárat (2006-2011) Villa Tolnay Rajnai Rizlingből találunk 1-1 palackot, illetve 6 palack másfél literes 2010-es Sabar Olaszrizlinget. A Tolnay pince Csobánci Rajnai Rizlingjéből a 2007-es évjáratot már korábban is megszavaztam az általam idén kóstolt legjobb fehérbornak, nagyon komoly, testes, petrolos rajnai, nálunk ez lesz az egyik bor a karácsonyi halhoz. A 2006-ost kóstoltuk még, kevésbé klasszis de szép szintén, az árát bőven megéri, akárcsak a Sabar olaszrizlingje. Így csomagban meg különösen jó vétel, főleg hogy némely Tolnay tételek egyébként már nem kaphatóak.

Visszakanyarodva a nagyáruházakhoz, fehérborért az Aldiba érdemes menni. A legjobb a San Zenone Bianco Delle Venezie, ez egy 2011-es bor négy féle szőlőből (trebbiano, chardonnay, olaszrizling, szürkebarát), nagyon finom, selymes, jól csúszós, beszélgetős, 900 forintért vétek otthagyni. Ugyanettől a cégtől tudom ajánlani a Q4 Quattro Bianci Siciliát is 800 forintos áron, másik négy fajta keveréke (chardonnay, grecanico, inzolia, catarratto), karcosabb, vulkanikusabb, savasabb mint a velencei, de néhány esetben akár érdekesebb lehet.

A Tescotól jó vétel a Tesco Finest Vermentino, szintén szicíliai, szintén vulkanikus, savas, karakteres fehérbor, kb 1000 forintos áron. Olyasmi mint egy könnyebb szürkebarát, jó vétel, kár kihagyni. A komolyabb területeken is jelen van a Tesco Finest sorozat, kóstoltuk a Chablis és Sancerre tételüket is (kb 3000 illetve 4000 forint körüli árakon), mindkettő kellemes volt. A Tesco Sancerre volt pl a tavalyi karácsonyi borunk, de egy jó halhoz nyugodt szívvel tudom ajánlani a Chablis-ukat is.