Szőlőt művelünk – 4.rész: hajtásválogatás, permetezés

Június elejéig nem permeteztük a szőlőt egyáltalán, ezt több szomszéd bátor dolognak tartotta, de szerettünk volna lehetőséget arra hogy eltegyünk egy jó csomó szőlőlevelet. A permetezett szőlőlevél pedig már nem ehető. Szerencsére nem jött semmilyen betegség eddig az időpontig.

Így aztán június első hétvégéjén az egész rokonsággal kimentünk a szőlőbe, hajtást válogatni és leveleket szüretelni. A hajtásválogatásnál arra figyeltünk, hogy szellős legyen a fürtzóna és a fürtszámot is próbáltuk kicsit már csökkenteni mert amúgy nagyon beindultak a bőtermő fajták. Egy kellemesen eltöltött délelőtt alatt nyolcan-kilencen végigértünk az összes soron.

Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekek is jöttek velünk, nagyon élvezték az egészet. Futkároztak, Mirko egy ollóval vagdosott leveleket, tetszett nekik a hely és a hangulat. Találtunk egy pici madárfészket is az egyik tőkén. A végén ebédeltünk egy kis szalonnát kenyérrel meg olivás rudacskákkal, aztán otthon Lica megcsinálta a szőlőlevelet. Egy adagot meg is főzött rögtön, meg kell mondjam ez lett a legfinomabb eddig életemben 🙂

Ezután jöhetett végre a permetezés, persze az időjárás és a szabadidőm nem úgy akarta hogy azonnal, de végül tegnap reggel sikerült megcsinálni az első kört (eddigre már egész komoly fürtök is kialakultak némelyik tőkén). Akkumulátoros háti permetezőt vettünk, 16 literest, meglepően nagy teljesítményűnek bizonyult, sok méterre elfújja a permetet. Dithane-t használtam, ez egy kontakt gombaölő amit peronoszpóra ellen elég jónak mondanak. Lisztharmat ellen nem véd (de egyébként szinte minden más gombaféle ellen igen), úgyhogy a következő körnél még valamit hozzá kell keverni. Az egész terület permetezése ezzel a géppel nettó két óra, aminek a legnagyobb része egyébként a permetlé keverésével telik, szóval ez nem sok idő szerencsére. Befújtam a lugasokat is. Legközelebb 7-10 nap múlva kell, úgy számolom, hogy június-július folyamán még vagy háromszor kell permetezni (lehet hogy négyszer is ha sok a csapadék). Augusztus első felében nyaralunk, de augusztusban már amúgy se permeteznék, hogy a korai fajták szüretére már biztosan lebomoljon aminek le kell.

Szőlőt művelünk – 3.rész: sorköz művelése

A szőlősorok közötti rész ugyanolyan, mint bármely ugar: ha nem figyelünk rá, embermagas bogáncs, méteres fűfélék, kamilla, és különféle gazok lepik el. Ezzel kezdeni kell valamit, mert párásítják a szőlő körül is a levegőt ami segít a peronoszpóra és más gombák megtelepedésében. Meg hát méteres gazban közlekedni sem lehet amikor más munkákra kerülne sor.

A környékbeli gazdák a nullára kitisztított sorközre esküsznek: rotációs kapával és kézikapával járják a sorokat és távolítják el a gazt az utolsó szálig. Sokan még gyomirtóznak is ezen felül. Meg kell hagyni hogy szép rendezett látványt mutat ez, de több helyről hallottam hogy vannak hátrányai (valamint ha hagyunk növényzetet, annak előnyei):

  • A kapálás kinyírja a talajéletet, és megbolygatja a szőlő talajközeli gyökereit – hagyományosan azt mondják hogy a mélységi gyökerek a fontosak, de újabb kutatások alapján a tápanyag legnagyobb részét valójában a felszínhez közel veszi fel a növény
  • Ha bentmarad némi növényzet, a nedvesség is kevésbé fog elszökni aszályos időszakban
  • Ha van a szőlőnek némi konkurrenciája a vizet illetően csapadékos időszakokban, akkor nem olyan intenzív a hajtásnövekedés, csökken a zöldmunkaigény, és talán több értékes tápanyag marad a fürtök számára
  • A gyomirtókat eleve kizártuk, felszívja őket a szőlő is, még ha nem is viseli meg, akkor is szermaradványként kerülhet a bogyóba és a borba

Ezért úgy döntöttünk, nem kapálunk, csak évente kétszer, ősszel és tavasszal, év közben kaszálással próbáljuk kordában tartani a gazt. Vettünk egy benzines fűkaszát erre a célra 30 ezresért. Hivatalosan szegélyvágó, szóval nem a leg iparibb cucc, de azért bőven komolyabb mint amit elektromosból szoktam látni. 2 mm-es damilt pörget, ha megfelelő hosszúságú damil lóg ki akkor szépen pusztítja a gazt. Első alkalommal persze főleg szenvedtem vele, szokni kellett a használatát, a beindítását (kétütemű, behúzós motor, szivatóval), meg a pántját állítgatni, meg a damilt, stb. Aztán kiderült hogy ha túlmelegszik, lefullad és nem indul többet. De második naptól egyre jobban összeszoktunk, egyhuzamban most úgy 2-3 órát tud üzemelni, de még mindig kicsit bejáratós szóval lesz ez még jobb is.

A terület legnagyobb részét lekaszáltam 5 délelőtt alatt (ebből egy a tanuló alkalom volt). A négysoros résznél maradt két sorköz ki, erre még sort kell keríteni, de közben jött más feladat (ezekről következnek posztok). Viszont ahol levágtam, ott két hét alatt még nem igazán nőtt meg, úgyhogy talán nyaranta két forduló elég lesz (plusz esetleg egy szüret előtt). Ilyen lett:

Szőlőt művelünk – 2. rész: Metszés, fagy

Az első művelet amihez hozzáfogtunk az új birtokunkon a metszés volt, erre a március közepe remek időpontnak tűnt. Az elején kijött Zsuzsi néni is (az előző tulajdonos), megmutatta hogy ők hogyan csinálják, tanítgatott kicsit. Csináltuk is lelkesen jópár órát. Rövidcsapra metszünk, a bátortalan kezdet után a csapok számát is erősen visszavéve, mi nem akarunk akkora mennyiséget termelni, inkább a minőségre helyeznénk a hangsúlyt.

Úgy terveztük, hogy két-három nap alatt elkészülünk a metszéssel, de viszonylag hamar kiderült, hogy ez ennél jóval nagyobb munka. A lugasokat nem számítva kb öt nap alatt lett kész, egy részét hétvégén más részét hétköznap, szabikat kivéve csináltuk meg. Mivel időnk hol van hol nincs ezért mire ezt az öt napot összehoztuk már csaknem április vége lett, de azért egy sort leszámítva a kihajtás előtt elkészültünk. Jövőre könnyebb lesz, mivel jelentősen visszametszettük a növényeket, kevesebb hajtással kell majd dolgoznunk.

Az április végi fagy a mi szőlőnket sem kerülte el (ahogy a környéken egyiket sem), a hajtások kb harmada-fele fagyott el. A maradék egész csinos formát mutatott ekkor már:

A fagy után metszettük meg az utolsó sort, remélhetőleg nem késtünk el még vele nagyon. A lugasokra egészen májusig nem maradt idő, ráadásul eléggé macerásnak is bizonyultak, mert mint kiderült már tavaly sem voltak metszve, így aztán össze vissza burjánzottak mindenfele. Nagyjából azért sikerült rendbetenni őket, jövőre velük is könnyebb dolgunk lesz. A vesszőt még ki kell hordani, talicskával az is jó sport lesz, előre láthatóan kell vagy száz fordulót tenni majd. Szerencsére az utána következő feldolgozását egy jólelkű és rutinos szomszéd megoldja 🙂

Szépen hajt minden, a birtok kiheverte a fagyot, és már kis fürtjeink is vannak:

Persze rendesen felverte a birtokot a gaz is, úgyhogy ezek után a következő lépés pedig egy benzines fűkasza beszerzése és egy alapos kaszálás lesz.

Szőlőt művelünk – 1. rész: Vettünk egy szőlőt

Ezzel a poszttal (remélhetőleg) egy új sorozat indul, ugyanis vettünk egy szőlőterületet és megpróbálok naplót vezetni arról ahogy megtanuljuk művelni és bort készíteni.

A történet 2015 őszén kezdődött, amikor belebotlottam egy hirdetésbe egy eladó szőlőterületről, présházzal – pincével, mindössze fél órányira tőlünk. El is mentünk megnézni, nagyon tetszett, a gyerekek pedig egyenesen imádták, érett szőlőt lehetett csemegézni a tőkékről, nem győztek csipegetni. Íme néhány akkor készült kép:

A terület nem túl nagy, de nekünk azért több mint elég, 1800 négyzetméter. Az ültetvény kb 30 éves, két részből áll, a présház északnyugati oldalán a bekötőút két oldalán két-két sor, szlanka és bianka fajtákból, a másik oldalon pedig öt sor vegyes, nagyrészt fehér szőlőfajták (cserszegi fűszeres, irsai, zalagyöngye, valamilyen muskotály, meg még amit nem tudunk), némi vörös vegyülve közé. Az előző tulajdonos eléggé mennyiségi termelést folytatott, évi 1400-1600 liter bort készített, de ezzel együtt a bogyók finomak voltak és a növények is szépek. Van rajta egy 20 négyzetméteres épület, boltíves kis terasszal, szuterén feldolgozóval és jó nagy, igazi lépcsős pincével. Ezen kívül van még három lugas is, a terasz előtt egy nagy blauburgerből, a pincehát felett otelló, és a fáskamra oldalában delaware.

Átgondoltuk a dolgot, és viszonylag hamar igent is mondtunk rá, a vételár is kedvező volt, úgyhogy nem húztuk az időt alkudozással. Akkor még nem sejtettük, hogy az adásvétel mennyi ideig is fog tartani. Ami azóta történt, vázlatosan:

  • Egy hónapot vártunk, mert az ügyvédnek volt egy tippje hogy talán egyszerűsödni fog a folyamat, végül ez nem jött be úgyhogy nem vártunk tovább
  • Novemberben aláírtuk az adásvételi szerződést
  • Ezután a helyi önkormányzat két hónapra kifüggesztette ezt, hogy aki akar élhessen elővásárlási jogával (ilyenek amúgy sokan vannak, az állam, a szomszéd, a mindenféle bejegyzett földműves, stb)
  • Majd felküldték az ügyet a minisztériumba, ott kell jóváhagyni az adásvételt, ez laza három hónap alatt meg is történt
  • Végül az önkormányzat, mint helyi földbizottság, szintén jóváhagyta és újabb 5 napra kifüggesztette

Itt tartunk most, elméletileg innen már csak a vételár kifizetése és a földhivatali bejegyzés lesz hátra, úgyhogy talán május végére a nevünkre is kerül a terület. Szerencsére közben is el tudtuk kezdeni művelni, sőt, az eladóktól ehhez elég sok segítséget is kaptunk, úgyhogy ez nem lett elvesztegetett idő.

Idén tervezzük felújítani a pincét (penészteleníteni, újracsinálni a villanyszerelést, kicserélni az ászokfákat), kimeszelni a feldolgozót, átválogatni a hordókat (a dohosakat és egyéb selejteket kertibútorrá alakítani), venni néhány acéltartályt. Szeretnénk készíteni a boron kívül szőlőpálinkát és pasztörizált szőlőlevet is. Idővel pedig a biankát és szlankát olaszrizlingre és rajnaira cseréljük, a vegyes rész végéből pedig gyümölcsfáknak csípünk le helyet.