Ramon Bilbao Crianza 2007

Úgy alakult, hogy a Ramon Bilbao boroknak elég nagy szerepe van az életemben. Annak idején először 2000 körül ittam Ramon Bilbao bort Spanyolországban – akkoriban még (huszonegynéhány évesen) nem voltam a borokra annyira ráizgulva mint manapság, de ezt megjegyeztem magamnak, mert csóró hátizsákos turistaként is megfizethető volt, mégis nagyon jó. Az utazásról egészében véve is úgy jöttem haza, hogy jók a spanyol borok, de név szerint csak két pincére emlékeztem később (Alvaro Palacios volt a másik). Aztán amikor úgy 5-6 évvel később elkezdtem komolyabban érdeklődni a borok iránt, örömmel figyeltem fel rá, hogy a Tescoba is hoztak Ramon Bilbao borokat.

Kicsivel ezután jöttünk össze Licával, akkoriban ittunk először együtt Ramon Bilbao Crianza 2007-et is, és nagyon szerettük. Később aztán több más Ramon Bilbaot is megittunk, ebből pedig egy akcióban vettünk még hármat, most szilveszterkor nyílt ki az utolsó.

ramon_bilbao_IMG_20160103_134739

A Bodegas Ramon Bilbao messze nem a legrégebbi Riojában, 1924-es alapítású, tehát még nincs száz éves, de azért a borvidék egyik legismertebb képviselője. Hagyományos, “en vaso” művelt (a fejművelés spanyol válfaja) tempranillo ültetvények, korszerű feldolgozó, tradicionális francia és amerikai tölgyfahordós érlelés jellemzi a borászatot. Portfóliójuk egyszerű: egy fehér (verdejo Ruedai területekről) és egy rozé; a klasszikus tempranillo alapú Riojai hármas: Crianza – Reserva – Gran Reserva; valamint három különleges tétel: Edición Limitada (tempranillo), Vinedos de Altura (a legmagasabban fekvő dűlőkből 50% tempranillo és 50% garnacha), Mirto (szűretlen tempranillo).

Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.
Tradicionális tempranillo ültetvény. A képet a pincészet honlapjáról vettem.

A Crianza tehát az alap vörös, nem kap nagyon sok hordót: a mi 2007-esünk 14 hónapot töltött hordóban és még 8-at palackban mielőtt forgalomba került volna – aztán még bő 6 évet érlelődött, ennek felét a pincénkben. Pont azt tudja, amit anno megszerettem a spanyol borokban és a tempranilloban: áradóan gyümölcsös, rengeteg meggy, szinte édeskésbe hajlóan, és mégis csontszáraz. Nem nagyon bonyolult, de remek harmóniája van és kellően hosszú. Tökéletes Rioja ízelítő. Még most nyolcévesen is tökéletes formában volt, kicsi palackérésre utaló jegyeket szedett magára, de valószínűleg még egy darabig csúcsformában is maradt volna. Nálam ez 14 pont volt most.

Az ára is barátságos, 3000 forint körüli volt anno. Bár a Tescoban már nem kapható sajnos (az egész külföldi bor szekciót leépítették), az aktuális évjáratokat az ifdt-nél és a Culinarisban is lehet kapni, igaz egy ezressel már drágábban.

Merlot around the world

A technical note: I decided to switch the language of the blog to English, because I have a few friends who expressed interest in it but do not speak Hungarian. I hope they will still find it interesting now that they can read it. Be warned: I have zero experience in writing about wine in English…. Also I will try to roll out a significant backlog of posts now, and then keep the blog updated regularly – we’ll see if I can.

So, back in January we had a tasting in our club where we chose New World Merlot as the topic, with the addition of two Hungarian ones as reference. Merlot is the second most widely planted variety all over the world, and we thought it will be interesting to check it out in a handful of different styles and climates.

IMG_20150131_182839

Bujdosó Sirály Merlot 2013: Hungary, southern side of lake Balaton. Its 2012 vintage was the perfect example of a cheap but well made red wine, which had some easily recognizable merlot characteristics, that’s why I chose it as a starting reference. Unfortunately the new 2013 one was not that good, it is a rather simple, lightweight drinking wine. Its smell is getting worse over time, the body is weak, although showing some nice fruityness. Overall we gave it a score of 9. (999 HUF, Aldi)

Brazilian Soul Merlot 2013: From Rio Grande do Sul, the southern fringes of Brazil, close to the Uruguayian border. It is a warm plateau, close to the Atlantic. A quite smoky scent, maybe reduced – the cabbage notes definitely intensified over the next hours, ruining the wine. Medium body with barrel vanilla and some dark chocolate. The taste is not as bad as the smell but we’d definitely not buy it again. 7 points, 2250 HUF, selection.hu

Montes Reserva Merlot 2012: A classic Chilean, from a well known modern vinery, grown on the mediterranean climate of Colchagua Valley (central Chile). Unfortunately ruined by TCA so even worse than the previous one. We didn’t even give scores. It is 2550 HUF at Bortársaság, might worth another try as the Montes wines are usually not bad.

Bodegas Salentein Portillo Mendoza Merlot 2012: We crossed the Andes, to Mendoza, which is more famous about its malbecs. It is a high altitude valley, with continental climate and beautiful scenery. This was the first good wine that evening, with darker purple colour and deep, leathery aromas in the nose. Medium-heavy body, you can taste the oak too but the picture is not dominated by it. Sour cherry and the playfulness I always attribute to merlot is definitely there, the alcohol and the tannins are a bit harsh at first but after a few hours on air it smoothens up and becomes even more harmonic. This is what we would expect from a decent merlot: 11 points, 2895 HUF, ifdt.eu

Yellow Tail Merlot 2011: Yellow Tail is probably the most well known Australian winery, especially in the lower price ranges. This wine might have been a bit old (based on the colour and the sweetness), but we liked it a lot nevertheless. Brownish colour, strong olive smell, lightweight body with a bit of sweetness and jam-like feeling. Lots of dried fruits: raisins, prunes. I would never guess it is a merlot, much more like a malaga though not really sweet. Overall we found it harmonic and interesting, so we gave it almost 14 points. 2900 HUF, selection.hu, good value for its price if you like this style.

Gere Villányi Merlot 2010: This is the other Hungarian, I threw it in as a surprise because I just ran into it right before the tasting. The Gere winery (located in Villány, maybe the warmest wine region of Hungary) normally does not produce a regular varietal merlot, but rather they use the grapes for the premium merlot called Solus, and some cuvées. But 2010 was a challenging vintage with lots of rain and many winemakers did not make their top wines – Gere Solus was not made in that year too. This merlot was released instead, and it made me curious. The wine did not shine freshly opened. It was very oaky, tannic and heavy, but not really harmonic and we also missed the fruits. An hour of decanting did not improve much, so we gave it a simple 10, and a half bottle remained for the next day. But this 24 hours in the opened bottle (just lightly corked back) made wonders. It became a silky, soft, harmonic wine, with a lot of cherries and nicely integrated barrel flavors. In this form we liked it better than the Yellow Tail, and decided to raise its score to 14 – with long decanting required, or maybe a little aging in the bottle before drinking. We decided to keep one for at least a year and see what happens. 2900 HUF, Auchan.

Tohu Hawkes Bay Merlot 2012: The world’s first Maori owned winery, a region in New Zealand where merlot is dominant. The wine is light colour, like a pinot, the scent is closed, faint. Tasted it’s also lightweight, bit sour and empty. Not a big deal, quite disappointing, 9 points overall. 5790 HUF, ifdt.eu

Ken Forrester KF Merlot 2012: From a smaller vinery in Stellenbosch, near Cape Town. Nice dark purple, but again a faint scent. Full, round body, almost heavy. Good tannins, coffee and cherry aromas, correct structure. Well balanced, although not very hedonistic wine. We liked it better after a few hours, and maybe it would shine with food. Overall we gave it a 12. 5970 HUF, Decanter

It was an interesting round, and despite we didn’t drink really exceptional wines, we enjoyed it very much after the first few. Some of these I would definitely buy again: the Portillo, the Yellow Tail, the Gere, and if price is not an issue then maybe the Ken Forrester.

Crash course in Hungarian wine – Part one: intro, where to buy

Hungary is a wine growing country with tradition and great wines, but friends from abroad usually have a mixed experience (at best). This is because the styles and names are so many, and the quality is unfortunately not always acceptable – especially in the most important price range of 5-10 EUR. So I decided to put together a few posts trying to help. In the first part I just try to collect some good starting points and advice to avoid the biggest disappointments.

Vineyard on Somló - Image from Wikipedia
Vineyard on Somló – Image from Wikipedia

The most important piece of advice: buy wine in supermarkets and convenience stores only if you know what you are doing. Because if you just pick some random one you can get a very good wine and a total disaster with equal chance, and price is generally not an indicator of quality and good taste. Furthermore, stores which do not specialize in wine often have some bad practices, like keeping the bottles on the shelf for too long, or putting the best ones into the sunlit and hot window to show off. Also most of the time they don’t have an employee who can give you advice or at least information about the wines. Luckily, we have some decent shops specializing in wine, where you can talk to semi-expert staff, and choose from good quality drinks.

Learning what to drink is of course best done with tasting. There are a variety of great tasting opportunities throughout the year:

  • Great walking tastings with 50-100 winemakers offering their wines. These are often organized around a grape variety or a region, and the entrance fee usually includes unlimited tasting. My favourites are Olaszrizling October and Kékfrankos Now, but Furmint February is also worth a visit (olaszrizling, kékfrankos and furmint are all important varieties in Hungary).
  • Smaller tastings typically organized by wine dealers. These usually feature one or two wineries, or a specific theme like “2013 dry furmints from Tokaj”.
  • There are also some “wine dinners” in restaurants which can be good, or you can go to a good restaurant and drink what the sommelier recommends (this works in top places but not elsewhere).
  • The best option is visiting the wineries of course, but this takes the most time. I will give some tips in later posts.

All of the wine events can be found at Bornaptár (Wine calendar) –  no English version so far unfortunately… My favourite dealers (all of them do have webshops, although some lack the English version too):

Happy tasting, next time we’ll cover the history and geography of Hungary as it relates to wine.

Sauvignon Blanc kóstoló

Egy éves kihagyás után novemberben feltámasztottuk a kóstoló klubot, és mivel időközben bevásároltunk jópár sauvignon blanc-t, ez lett az első est témája. A többség magyar, de beszereztünk pár jellemzőbb külföldi versenyzőt is, kitekintésnek.

sauvignonblanc

 

Pannonhalmi Apátsági Pincészet Sauvignon Blanc 2013: Zöldes illat, pici füstösséggel. Kóstolva tipikus sauvingon blanc, bőséges gyümölcsösséggel, zöldpaprikával, lime-al és zöldalmával. Mind egyetértettünk abban, hogy kellemes bor, ami a fajta barátságos oldalát hűen mutatja meg. Ki is hoztunk rá egy 11.5 pontos átlagot.

Légli János-hegy Sauvignon Blanc 2013: Dűlőválogatás a Balaton déli partjáról. Egyharmada 500 literes hordóban volt. Zártabb, lassabban nyílik, illatban nagyon barackos, kis hordófűszerrel. Ízben is a barackot és a hordó fűszerességét érezni, erőteljes savakkal, amik sajnos a végén egészen citrompótlós befejezéshez vezetnek. Kis levegőzés után ez a savanyú érzet azért tompul, harmonikusabb lesz az egész, de ezzel együtt is egyértelműen visszalépésnek éltük meg a pannonhalmihoz képest. Kerek 10 pont.

Sauska Sauvignon Blanc 2011: Tokaji, de nem lehet ráírni mivel nem engedélyezett fajta, tehát Zempléni, és már nem is friss, két évvel idősebb mint az előzőek. A zöld, fajtajelleges, paprikás, vágott füves illat megvan. A korty testesebb, talán hordósabb is, a magas alkohol pedig háttérbe szorítja az aromákat (zöld gyümölcsök, egres és lime egyébként). Jók a savak, de az egész kicsit hamar kiürül, egy enyhe mandulás – ásványos, tokajias kesernye marad a végére. Nem aratott sikert, a magas alkohol és a rövidsége miatt, erős 9 pont csak az eredménye.

Montes Limited Selection Sauvignon Blanc 2013: Egy kitérő a meleg éghajlatra. Nagyon intenzív illat, trópusi vegyes gyümölcs konzerv, maracuja, habanero, jalapeno ugrik be. Ízben is ezek, rengeteg paprika, kicsit chilis aromák. Lehengerlő intenzitás, nehéz pontozni annyira más mint amiket inni szoktunk. Minden korty kicsit más, folyamatosan változik. Ilyen kommentek jönnek: “Nem innám mindennap, de nagyon élvezem hogy iszom” (Lica), “Másfél deci sok belőle”, “Hippibor”, “Gyümölcsbomba”, “Kaméleon”. Az eredménye végül 12 pont, és többek különdíja az érdekessége miatt.

Béla és Bandi Sauvignon Blanc 2013: Füstös, nagyon vegetális, nagyon zöld illat. Ízben is ezek, lehengerlő egres, paprika, vágott fű. Háttérben citrusok. A fajta bizonyos jellemzői maximumra feltekerve, ettől elég harsány. Nagyon hosszú, és erőteljes savai vannak, a túlzás határán, sőt át-átlépve azt. Kerek 10 pontot kapott.

Pascal Jolivet Sancerre Blanc 2013: Visszafogott, zöldes, zöldpaprikás illat. Kerek korty, egyensúlyos, kicsi elegancia is akad. Citrusos, picit savanykás, de korrektül elkészített bor. Gyenge 10 pont, nem volt emlékezetes, ehhez képest drága.

Cloudy Bay Sauvignon Blanc 2013: Ez pedig egyenesen 7000 forint elpocsékolása volt. Nem tudom milyen palackhiba az ilyen, de élvezhetetlen volt a bor. Büdös: ammónia, macskapisi, füst. Ízben káposzta, termálvíz, brutális savak és minerális jegyek. Amiket adtunk rá, az alapján 7 pont. Maradt belőle, de másnap sőt harmadnap se lett ihatóbb.

Sajnos csalódás volt az egész sor, igazán kiemelkedő bort nem ittunk, érdekeset egyet, jót egyet, meg pár középszerűt és egy rosszat. Sauvignon blanc-ból is elegünk lett egy időre, pedig a fajta valószínűleg többre hivatott.

Három vörös

Különösebb összefüggés nélkül ezt a három vörösbort ittuk egy családi vacsorához, és mivel elég jól sikerült a sor és finomak voltak a borok, úgy gondoltam megírom.

Barón del Cega Valdepenas Reserva 2008: Mostanában az egyik kedvelt alap spanyol borom. A Lidl-ben lehet beszerezni (amikor épp van) ezres alatt, bőven megéri az árát. Kellemes tipikus reserva, amit nem dominál túl a hordó. Van egy kis gyümölcsössége, és erőteljes savai, amik miatt vigyázni kell ne hűtsük túl. Igazi tempranillo, szárító tannint egyensúlyozó gyümölcsök, korrekt kerekség, semmi se lóg ki. 10 pont.

IMG_20140903_173548

Juan de Albret Navarra Crianza 2010: Erőteljes crianza. Fűszeres és átható illat. Testes, sok minőségi hordóval és keleti fűszerekkel. Kőszáraz, kemény tanninokkal, nem egy barátságos bor de szikárságában le tud nyűgözni. Olyan mint a vidék ahol termett: barátságtalan homokkő sivatag, fenséges és csodálatos, de embert próbáló. 12 pont, nekem bejön ez a műfaj de akadt a társaságban olyan akinek nem.

Leon Perdigal Chateauneuf-du-Pape Reserve Des Argentiers 2010: Ugyanaz az évjárat a Rhone mellől, persze jóval drágábban. Kontrasztként bontottam fel az előző után, mondván nézzünk meg egy jóval barátságosabb bort is. Lenyűgöző meggyes-áfonyás illat árad a pohárból. Kóstolva sorban jönnek a sötét erdei gyümölcsök: meggybefőtt, kicsi áfonyával és egyéb bogyósokkal színesítve. Tökéletesen beépült (sőt talán eleve nem túl karcos) tanninok. Nem nehéz, fiatalos, de nagy bor, hosszú lecsengéssel – pár év múlva még szebb lehetett volna, de így is élmény volt. 14 pont.

Font Ezerjó Selection 2009

Ajándékba kaptuk. Soltvadkerti válogatott, fahordóban érlelt ezerjó. Ritkán iszom alföldi bort, ezerjóval pedig az utóbbi években egyáltalán nem találkoztam, így nem tudtam mire számítsak, de jókat hallottam róla, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam rá.

Az illatból először a hordót éreztem meg, aztán egy tartalmasabb fehérborra hasonlító jellege lett, barackos aromákkal. Ízben dominálnak a savak, az összkép erősen sós és savanykás. Közepes test, rengeteg egres és kis őszibarack. Tartós lime-os utóíz. Eléggé eltér azoktól a fehérektől amiket inni szoktam, érdekes, kortyolgatós-merengős. Tetszett, az meg különösen, hogy bontva két nap után se változott. Erős 9 pont.

IMG_20140720_141356

Sabar Olaszrizling 2012

Még mintaként kóstoltuk először, akkor nagyon tetszett, de amikor forgalomba került annyira gyorsan elkapkodták hogy nem tudtunk venni belőle mire visszaértünk a nyaralásból. Végül az Olaszrizling Októberen sikerült Lacitól és Gábortól megszereznem az utolsó palackot, hogy az egypoharas lenyűgözés után alaposabban is megvizsgáljuk. Most került sor rá.

A kis várakoztatás a palackban tovább fokozta erényeit. Áradó illat, benne alma, szőlő és barack, kis virágossággal. Kortyolva magával ragad a fantasztikus harmónia, sok benne a pengeéles sav de szépen ellenpontozva. Tényleg jól áll neki az a kis maradékcukor. Citrusos gyümölcsösség és ásványosság, ahogy egy jó badacsonyi rizlingtől elvárható. Élményszerűen itatja magát, ahogy ürült a pohár követeli a következőt. Egy kevés maradt belőle másnapra, akkor is ugyanezt mutatta. 14 pont.

Kékfrankos overload

Mostanában egyre nagyobb figyelem irányul a kékfrankosra, a kadarkával, olaszrizlinggel és furminttal szokták együtt emlegetni, mint olyan fajtákat amelyek régóta jelen vannak a borvidékeinken és gyaníthatóan nagy lehetőségeket tartogatnak még. Ennek az érdeklődésnek a legújabb megnyilvánulása a Kékfrankos Most rendezvénysorozat, amely a harmadik ilyen a Furmint Feburár és az Olaszrizling Október után, és hasonlóképp azokhoz, egy hatalmas fajtakóstolóban tetőzött. A szervezők azonosak az Olaszrizling Októberrel, a rendezvény jellege és színvonala nagyon hasonlított, de a jelentős osztrák kiállítói képviselet miatt ha lehet még jobban érdekelt. A burgenlandi kékfrankossal ugyanis régóta szerettem volna alaposabban megismerkedni, és egy ilyen kóstoló remek alapozásra ad lehetőséget, amivel éltem is. Nem pontozok ilyenkor, a jegyzeteim alapján csillagot (*) raktam a nekem tetsző borokhoz.

Bemelegítésképpen megnéztem a Balaton környéki borászatokat (mivel ez az általam legalaposabban ismert és talán leginkább szerett régió), nem sokan voltak jelen sajnos, pedig arrafelé is elég sok kékfrankos terem. Talán olyasmi lehet a magyarázat, mint a Somló esetében, ahol a borvidéki előírások szerint Somlói megnevezéssel nem hozhatnak forgalomba kékfrankost.

Guden Birtok: néhányan akik a környéken (pl a Jásdi Pincénél) tevékenykednek, hobbiból támasztották fel és művelik a kicsiny történelmi birtokot (a második legrégebbi magyarországi írott dokumentum, Guden Vitéz végrendelete említi). Igényes, kis tételeket készítenek.

  • * Barbara Rozé 2013: tavaly a 2012-es Barbara volt a kedvenc rozém, és úgy tűnik a sor folytatódik. Lendületes, remek savak, nagyon friss az egész, de nem hajlik el szénsavasba és nem műmálnás, hanem valódi gyümölcsös. Szuper nyári bor.
  • Kékfrankos 2012: korrekt, hordós, gyümölcsös – fűszeres kékfrankos

Dénes Hegybirtok: Ság-hegy, ami a Somló kistestvére (Somlói borvidék része). Nem régen indult a pincészet, szimpatikusak, de nekem úgy tűnt még az útkeresésnél tartanak.

  • Siller 2013: sok sav, fura, éretlen eperre emlékeztető íz.
  • Vörös Kakas 2012: hordóminta, ami nagyon érződik rajta. Telt, erősen alkoholos, de alakul. Palackozás után megnézném
  • Vörös Kakas 2011: savas, nekem picit savanykás is, meg úgy egészében is vékony

Kislaki Bormanufaktúra: Légli Géza kézműves borászatát már készülök megnézni közelebbről, a Lidl-ben is kapható Birtokvörösük például kifejezett best buy.

  • Kékfrankos 2011: tetszetős, telt, hordós kékfrankos, kicsi fűszerességgel.

Ax wine(e)motion: úgynevezett élményborászat Kéthelyen (déli part szintén), ami leginkább idegenforgalmi attrakciónak tűnik, csak mellesleg bort is készítenek. A burgenlandi Achs borászdinasztia leányvállalata.

  • Kékfrankos 2011: sima tartályos, nekem nyers, darabos, nem áll össze
  • Kékfrankos Barrique 2011: a hordó lekerekítette az éleit, korrekt

Ezután fejest ugrottam az osztrák kékfrankosba. Az összkép alapján egyértelmű, hogy az osztrák borászok jól ismerik a kékfrankost és jól is bánnak vele, valamint a termőhelyek is fekszenek a fajtának. Nagy változatosságot mutat, akárcsak nálunk, északon többnyire szikárabb, savhangsúlyos, elegáns, érlelhető (sőt érlelendő), míg dél felé haladva egyre szélesebb, teltebb, bársonyosabb bort ad. A legtöbb kiállítónál van az alap kékfrankos, helyenként ez tartályban készül, de van ahol már kap kis hordót, és fölötte a dűlős, válogatott tételekből még legalább 2-3 szint. Az árak sajnos magasak, de vannak esetek amikor ez megéri.

Weingut Krutzler: Tar Ferenc a Finewines.hu -tól mostanában épített ki kapcsolatokat a Krutzler pincével, ő hozott bemutatni három hordómintát és egy korábbi palackozott bort. A szőlők Szombathelytől nem messze, Vaskeresztes osztrák oldalán találhatóak.

  • Blaufränkisch 2013: az alap kékfrankos, közvetlenül palackozás előtt áll. Kevés hordót kapott, szép gyümölcsös. Vélhetően megfizethető ára lesz, háromezer forint körül.
  • Eisenberg 2013: egy új földrajzi minősítésnek köszönhető (Eisenberg DAC, 2010-től létezik), eggyel magasabbra pozicionált bor. Teltebb, hordósabb picit, jól iható, szintén nemsokára kapható lesz, kicsivel többért.
  • * Eisenberg Reserve 2012: egy évvel régebb óta hordóban van, és még őszig nem is kerül palackba. Komoly, összetett bor, kicsit tapadós tanninnal, valószínűleg nagy érlelési potenciállal. Hatezer forint körül várható az ára, viszont várnék vele fogyasztás előtt még egy-két évet.
  • Perwolff 2011: a pince csúcs kékfrankosa, tetszetős, nagy testű darab, nekem kicsit túl magas alkohollal

A következő három pincészettől a Drop Shop kínálatából kóstolhattunk:

Claus Preisinger: Gols-ból, a Fertő-tó északkeleti csücskéből. Egy kóstolható bora volt jelen, a Blaufränkisch 2012. Nagyhordós (alig érezhető hordós jegyekkel), meggyes, gyümölcsös, korrekt savakkal. (4290 forint)

Anita Nittnaus Hans: eredetileg szintén Gols-i pince, bár a kóstolt boraik a Lajta (Leitha) hegység tövéből, a Fertő-tó nyugati oldaláról (Jois) származnak.

  • * Kalk & Schiefer 2011: Meszes és palás talajról kapta a nevét. Hordós (15 hónapig érlelődött), nagy testű, fűszeres verzió, nekem nagyon tetszett. (5500 forint)
  • ** Leithaberg 2011: Egy másik standon bukkantam rá, ahol a Leithaberg DAC (szintén 2010 óta létező minősítés) borait kínálták. Öreg tőkék, hasonló talaj és elkészítési mód, magnum palackból kóstoltuk. Nagyon hasonlít a Kalk & Schiefer-re, egy fokkal talán harmonikusabb és összetettebb, az ára ennek megfelel (8900 forint).

Weingut Umathum: erről az osztrák pincéről hallottam eddig a legtöbbször, mint a kóstolt borok mutatták, nem véletlenül. Frauenkirchen a központjuk, Gols-tól délkeletre, de a hozott kékfrankosok itt is Jois környékéről származnak.

  • * Blaufränkisch 2011: Könnyedebb, gyümölcsös vonal, nagyon szép, jól esik. 5690 forintos ára egy ilyen típusú borhoz soknak tűnik, de el tudom képzelni hogy megadjam érte egyszer-egyszer.
  • ** Kirschgarten 2011: Dűlős tétel, komoly savakkal és meglepően jelentős ásványossággal. Fiatal még, de nagyon izgalmas. Még nem kapható.
  • * Kirschgarten 2009: Az előzőre hajaz, de kicsivel szeszesebb, nekem kevésbé harmonikus. Talán várni kéne vele egy-két évet, hogy összesimuljon, most elég borsos áron kapható (16900 forint)
  • ** Kirschgarten 2006: Elegáns, nagy bor. Minden a helyén van benne, izgalmas, sokrétű. Ha ilyen lesz a 2009-es három év múlva, akkor még a 16900-at is megérheti (a 2006-os már nem kapható).

Ernst Triebaumer: családi pince Rust-ból, a kedvenc Fertő tavi kisvárosomból.

  • ** Ried Oberer Wald 2011: a pince második kékfrankosa (milyen lehet a top?). Szélesebb, melegebb, az egész szájat betöltő átható ital. Erősen meggyes, lecsengésében némileg merlot-ra emlékeztet.

Weingut Wellanshitz: Soprontól picit délre, kb Nagycenk osztrák oldalán levő családi pince. Magyarországon még nem kaphatóak a boraik.

  • Hochberg 2012: az alap kékfrankosuk, korrekt, kicsit savanykásba hajlik
  • ** Hussi 2011: használt hordós érlelésű dűlős tétel. Komplexebb, harmonikus és elegáns. A mellettem kóstoló Panos Kakaviatos-t egy észak Rhone-i borra emlékeztette, és úgy érzem van benne valami. Nagyjából 25 eurós ára ellenére is venném szívesen.
  • * Well 2011: 60 éves tőkék, agyagos talajról. Nagyon erőteljes, komolyabb bor, nekem kicsit túl magas alkohollal.

És még pár a Leithaberg DAC asztalától:

  • Schumich Leithaberg 2011: savasabb, gyümölcsösebb vonal, belépő szint
  • Sommer Leithaberg 2011: átlagos, nem túl jellegzetes de korrekt
  • * Kiss Leithaberg 2009: hordós érlelésű, testesebb darab, bejött
  • * Esterházy Leithaberg 2011: Eisenstadt környéki szőlőkről, ásványos és hordós, komplex tétel

Levezetésképp bóklásztam céltalanul még egy kicsit, eddigre már az ízérzékelésem se volt százas, úgyhogy csak kiemelnék párat amik tetszettek: Németh János Kékfrankos 2012, Pósta Borház Kékfrankos 2011, Takler Görögszó Kékfrankos 2011 (ehhez két csillagot is raktam, elegáns darab). Tetszettek még a Garger Pince borai Vaskeresztesről és Karner Gáboréi Mátrából (utóbbiak hordómentességük ellenére szokatlan mélységet tudnak), valamint a soproni Gangl Pince 2006-os kékfrankos-zweigelt cuvée-je. Természetesen nagyon sok minden kimaradt (Villány, Eger, Sopron nagyrésze, Szekszárd fele, stb) – ezek egy részét viszont már ismerem, más részét megismerhetem bármikor.

A kijáratnál megálltam a Mészáros pince standjánál egy jó szekszárdira zárásképp, és kaptam egy érdekességet, egy 1998-as kékfrankost a poharamba. Azt kell mondjam, még csak kicsit volt fáradt, talán egy-két évvel ezelőtt még kiváló lett volna – tehát a kékfrankos évtizedekig is bírhatja.

Furmint Február

Először voltam Furmint Februáron az idén. Az Olaszrizling Október nagy kóstolója nagyon tetszett, és nagyon érdeklődöm mostanában a furmint iránt (előzmények itt és itt), úgyhogy magasak voltak a várakozásaim, amik részben be is igazolódtak. Leginkább az tetszett, hogy rengeteget tudtam tanulni. Bővebben:

  • Elég jó áttekintést tudtam szerezni a hazai furmintokról, természetesen a kisebb Somló mellett a sokkal nagyobb Tokaj egyértelmű dominanciájából következik az is, hogy számtalan Tokaji pincészettel is megismerkedtem – miközben volt egy-két kiállító máshonnan is, például az általam nagyon kedvelt Pálffy Pince Köveskálról.
  • A legtöbb bor hozott egy egyenletes minimum jó szintet, és látszott hogy a furmint nagyon jól mutatja a termőhelyet, a Somlóiak annyira Somlóiak voltak amennyire egy bor lehet, Tokajon belül pedig a számos kisebb terület és dűlő, valamint a különböző borászati munka elég nagy változatosságot adott.
  • Lehetett kóstolni még nem forgalmi tételeket, sokat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen a friss 2013-as furmint néhány dűlőből, milyen a palackozás előtt álló 2012-es, vagy a még éppen nem kapható 2011-es (persze vannak amikből már ezek az évjáratok is kaphatóak, de több pincénél a 2011-eseknek is még tart a palackos érlelése).

Néhány negatívum is volt:

  • Óriási volt a tömeg, egy-egy népszerűbb borászat standjához alig lehetett hozzájutni, a kóstoltatók épp csak odatöltötték a bort a pohárba mindenféle kommentár nélkül (jó, azért többnyire elmondták a bor nevét és évjáratát, ha mást nem is) mert másképp lehetetlen lett volna hogy mindenki sorra kerüljön. Emiatt kevésbé tudtam jó beszélgetésekbe folyni mint az Olaszrizling kóstolón. Ugyanez volt valószínűleg az oka annak is hogy pl Balassa István standjánál mire odaértem se ember se bor nem volt.
  • Egyszerűen egy embernek túl sok volt az egész, nem maradt kapacitás a jelenlévő kiállítók egy jelentős részére. Mivel nem vagyok képzett furmintban és Tokajban, sok esetben random hagytam ki standokat, így nem is tudom miről maradtam le, csak utóbb másnál olvastam hogy ezt vagy azt érdemes lett volna megkóstolni. Lehet, hogy ezt úgy kéne csinálni (mint a rutinosabbak teszik), hogy felosztjuk a terepet előre valakivel és egyeztetjük a tapasztalatokat.

Nekem ezek a borok tetszettek a legjobban (részletes kóstolási jegyzetet nem adok, a Borrajongón pl a legtöbb szépen le van írva már):

  • Somló: Kolonics Furmint 2009, Fekete Béla Furmint 2008, Barnabás Pince Furmint 2011, Kreinbacher Öreg Tőkék 2011 (ez most 100% furmint ellentétben a korábbiakkal). Jó volt a Kreinbacher sima 2012-es alap furmintja is
  • Tokaj-Hegyalja: Erzsébet Pince Király Furmint 2012, Bott Csontos 2012, Tokaj Nobilis Susogó Furmint 2012, Oremus Mandolás Furmint 2009 és 2012, Dobogó Furmint 2011, Gizella Pince Szil-völgy Furmint 2012, Szent Tamás Mád 2012 és Szent Tamás 2011, Holdvölgy Király Furmint 2011, Kikelet Birtok Furmint 2012 és Váti Furmint 2012, Demeter Zoltán Birtok Furmint 2012, Hétszőlő Bisztró Furmint 2012
  • Plusz egynek pedig mindenképp megemlíteném a Köveskáli Pálffy Pince 2012-es Furmintját is

A furminttal való ismerkedésem következő fázisa az lesz, hogy ezek közül megpróbálok egyet-egyet beszerezni és alaposabban megvizsgálni, aztán jövőre jöhet egy például Mádi pincetúra 🙂

Káli Kövek Rizling Rezeda 2011

A Káli Kövek pince boraival pár kóstolón már összefutottam, de az alaposabb ismerkedés mindig elmaradt. Gondoltam majd egyszer ha a Balatonnál járok benézek hozzájuk, de kapóra jött hogy a Bortársaságnál most féláron lehet kapni a 2011-es válogatás rizlingjüket, ami Rezeda néven fut.

hegyestu

Fele-fele olaszrizling (Hegyestű, az egyik kedvenc látnivalóm a környéken, ez van a fenti képen) és rajnai (Szent György-hegy), hordóban erjedt és érlelődött. Persze azóta már a palackban is eltöltött legalább egy évet. Bontás után visszafogott, később kinyíló, enyhén petrolos illat. A korty hűs, lédús, telt zamatokkal indít. Nagyon gyümölcsös, sárgadinnye dominál, de körtét és mandarint is éreztem. Erőteljes savak, az első kortyoknál még túl savanykásnak is tűnt, de aztán szelídült, talán egy pici szellőztetés kellett neki. Minden korty más, izgalmas felfedezés, eleinte nem is tippeltük volna rizlingnek (furmintnak inkább), de aztán később nagyon is kidomborodtak a rizlinges tulajdonságok. A korty vége felé erős mineralitás jelenik meg, kesernyésbe hajló hosszú lecsengése van. A pontozásban bizonytalan voltam, de másnap visszakóstolva is nagyon szépen egyben volt, úgyhogy megadom a 14 pontot. Aki tud vegyen, ennyiért óriási vétel.