Káli Kövek Rizling Rezeda 2011

A Káli Kövek pince boraival pár kóstolón már összefutottam, de az alaposabb ismerkedés mindig elmaradt. Gondoltam majd egyszer ha a Balatonnál járok benézek hozzájuk, de kapóra jött hogy a Bortársaságnál most féláron lehet kapni a 2011-es válogatás rizlingjüket, ami Rezeda néven fut.

hegyestu

Fele-fele olaszrizling (Hegyestű, az egyik kedvenc látnivalóm a környéken, ez van a fenti képen) és rajnai (Szent György-hegy), hordóban erjedt és érlelődött. Persze azóta már a palackban is eltöltött legalább egy évet. Bontás után visszafogott, később kinyíló, enyhén petrolos illat. A korty hűs, lédús, telt zamatokkal indít. Nagyon gyümölcsös, sárgadinnye dominál, de körtét és mandarint is éreztem. Erőteljes savak, az első kortyoknál még túl savanykásnak is tűnt, de aztán szelídült, talán egy pici szellőztetés kellett neki. Minden korty más, izgalmas felfedezés, eleinte nem is tippeltük volna rizlingnek (furmintnak inkább), de aztán később nagyon is kidomborodtak a rizlinges tulajdonságok. A korty vége felé erős mineralitás jelenik meg, kesernyésbe hajló hosszú lecsengése van. A pontozásban bizonytalan voltam, de másnap visszakóstolva is nagyon szépen egyben volt, úgyhogy megadom a 14 pontot. Aki tud vegyen, ennyiért óriási vétel.

Mit lehet inni egy ezresből?

Hétköznap estére kevesen vesznek drága bort, és az utóbbi években Magyarországon is elfogadható italokat lehet kapni ezer vagy kevesebb forintért. Új év, új választék, tehát körbejártuk a hipermarketeket felmérni hogy most mik a jó olcsó borok. A Tesco és az Auchan most semmit nem tudott felmutatni ebben az árkategóriában (a Teleki és Ostoros elfogadható de nem izgalmas borain kívül), pedig korábban volt nekik is pár nagyon jó akciójuk. A Penny Marketben most a Takler Kékfrankos az egyetlen igazán jó olcsó bor, de akciósan is minimum 1200 lenne (most nem az, olyan 1400 körül adják), tehát kiesik. Így aztán az Aldi és a Lidl választékából vettünk párat.

20140119_182329

Lidl Montepulciano d’Abruzzo 2012: Olaszos könnyed bor, közepes test, enyhe gyümölcsösség és némi fűszer. Korrektül elkészített, harmonikus, kevés tanninnal. Gasztrobor, étel mellett jobban működik, de azért magában is jól csúszik. 10 pont, 800 forint körül.

Vespral Reserva 2009: Régóta vannak Vespral borok a Lidl-ben, az előző évjárata túl édeskés vaníliás volt ezért nem nagyon szerettük (szemben a nagyon jó 2005-ös Gran Reservával, amit hatosával hordtunk haza). Tempranillo és garnacha, új amerikai hordóban érlelve. Határozott füstös, tölgyes illat. Kóstolva közepesnél nem nagyobb test, a pörkölt hordós jegyek nagyon dominálnak: csoki, karamella, kicsi vanília. A gyümölcsösség fel-fel bukkan, de sajnos nem eléggé, még az utóíze is feketecsokis. Ezzel együtt is kellemes, ráadásul kibontás után több nap alatt sem esik szét. Aki nem riad vissza ettől a jellegtől, annak ajánlom, mi is veszünk még. 9 pont, ha jól emlékszem 800 forint.

Bujdosó Sirály Merlot 2012: Nyitáskor viaszos, krémes illat, ami hamar áfonyás meggyes áradó gyümölcsbe fordul. A korty könnyed, tipikus merlot. Átható gyümölcsösség, a meggy dominál. Korrekt savak, jó egyensúly, a tannin és az alkohol kevés de nem okoz hiányérzetet. A vége kicsit rövid. Kiváló megivós, egy jó magyar bor mindössze egy ezresért (Aldi), egészen a közelmúltig nem nagyon volt ilyen. 10 pont.

Los Royales Reserva 2009: Ennek a 2007-es évjárata volt a standard spanyol megivós borunk tavaly. Erőteljes hordós jellegű bor, vaníliás-gyümölcsös de száraz, szerettük. Sajnos a 2009-esből az első palack kicsit hibás volt (ecetes, illós, de szerencsére nem ihatatlanságig), ezért nem tudtuk igazán megítélni. Ami kilátszott a savanykásság mögött az alapján hasonlít a 2007-esre úgyhogy tuti teszünk egy újabb próbát. Aldi, 700 forint.

Cepa Lebrel Rioja Joven 2012: Tempranillo, ezúttal számottevő hordós érlelés nélkül. Visszafogott illat, meggyes jellegű. Közepes test, egyben van de nincs túl sok domináns aroma benne. Gyümölcsösség kicsit akad, a tannin nem kevés de azért nem is igazán erőteljes. Néha picit fűt. A korty rövid, de jól csúszik, 9 pont. Lidl, 800 forint.

Kreinbacher St Ilona Furmint 2010: Picit kakukktojás, az egyetlen fehérbor a felsorolásban, és nem is újdonság. Amióta megjelent az Aldi választékában, azóta kedvencünk. Ez a másik remek magyar bor az Aldiban, szintén kerek egy ezres.

Mit ittunk az ünnepek alatt

Véget ért a karácsonyi-újévi ünnepi szezon, lássuk mik kerültek a pohárba idén. Elég vegyes lista lett, magyar, francia, spanyol, bolgár, olasz is van benne, izgalmas csúcspontokkal és egy pár közepesebb darabbal. Időrendi sorrendben írtam őket, a karácsonyi vacsoránktól kezdve szilveszteren át apám névnapjáig. Nem igazán vagyunk pezsgőrajongók, tehát pezsgő nincs a posztban. Még szilveszterkor is bort ittunk, a képen látható kettőt:

20140101_164648

Laposa Kéknyelű 2011: Még 2012 őszén vettem meg, utolsó palack volt, de nem akartam túl fiatalon kibontani. A karácsonyi garnélához nyitottuk fel, és abszolút úgy érzem hogy meghálálta a plusz egy év érlelést. Összetett, aromás, de könnyed illat, virágokkal, csemegeszőlővel és aszalt gyümölcsökkel. A kortyban határozott savak, citrusok. Sokféle apró íz mutatkozik, végig izgalmas. Közepesnél hosszabb lecsengés, enyhe de jellegzetes ásványossággal a végén. 16 pont, élmény.

Union Des Producteurs De Saint-Emilion Saint-Émilion Grand Cru 2008: Több mint nyolvan éves, kb 170 termelőt törmörítő szövetkezet bora (néhány számadat, ipari méreteik vannak). Teljesen hibátlanul hozza azt a stílust, ami számomra a Saint-Emilioni borokra jellemző. Elég erőteljes, testes, érezhetően hordós. Magas tannintartalma és közepes alkoholja szépen beépült. Szép, harmonikus bor, jól esik inni. 14 pont nálam.

Domaine Bessa Valley Enira 2009: Bulgáriából, Trákiából származik, a környéken már 2500 éve termesztettek szőlőt. Maga a pincészet a több Bordeaux-i Chateau tulajdonos Stephan von Neipperg vállalkozása, így nem meglepő módon francia fajtákkal (a 140 ha terület több mint fele merlot, a maradék syrah, cabernet sauvignon és petit verdot) és francia tölgyfahordós érleléssel dolgoznak. Abszolút jellegzetes cabernet sauvignon, kicsit füstös, bőrös illat, sötét meggy szín. Kerek, de közepesnél nagyobb test, erős savakkal és cseresznyés gyümölcsösséggel. Viszonylag hosszan tart, és kellemes fűszerességet mutat a korty végén. 14 pont.

Németh János Szekszárdi Kadarka 2011: Amikor öcsémmel a Közösségi Bort voltunk lent átfejteni, hoztunk Janó borából is. Ez egy egészen tipikus könnyedebb kadarka, világosabb színnel, gyümölcsös illattal. A korty is vékonyabb testű, gyümölcsös, fűszeres, felismerhető kadarka. Jól csúszik, szépen egyben van, 12 pont.

1388065601

Figula Kék Balaton 2011: A Figula Pincészet csúcs vörösbora. Kiváló egyensúlyban levő, közepes testű, gyümölcsös vörösbor. Kicsit füstös-fűszeres, bársonyos, besimult tanninokkal. Csodálatos harmóniája van és nagyon jó inni. Egyik kedvencem volt 2013-ban, 17 pont.

Bertoldi Brindisi Riserva 2010: A Penny Marketben volt karácsony körül akciós, korrekt közepes testű megivós. Enyhe meggyes gyümölcsösség, semmi extra de nincs vele gond, 9 pont.

Ramon Bilbao Crianza 2007: Illata füstös, dohányos, sötét, aromás. Színe is csaknem fekete. Ízben meggyes gyümölcsösség, oliva, csoki és vanília a hordótól. Tipikus tempranillo, testes, kőszáraz de egyensúlyba kerül az aromássága miatt és nagyon passzol a tölgyhöz. Jól elkészített, tipikus spanyol bor, hosszú utóízzel. 14 pont.

Lidl Montepulciano d’Abruzzo 2012: Ismét egy jobb megivós vörös, közepes testtel, gyümölcsökkel, kis fűszerességgel. 10 pontra tettük.

1388839522

Gere Kopár 2003: Apám hozta fel a pincéjéből a két régóta őrzött palackot. Az elsőnek bontott palack sajnos kicsit már szemcsés, zavaros volt és ez levont az élvezeti értékéből is, de még ezzel együtt is egész jónak találtam. A második palack viszont hibátlan volt, Kopártól megszokott módon nagy testtel, lehengerlő beltartalommal és hosszú lecsengéssel. Szépen összecsiszolódott, remek óbor jelleget mutatott, így végül 15 pontot adtam neki.

Günzer Tamás Villányi Olaszrizling 2013: Reduktív, friss olaszrizling, tippre fajélesztős acéltartályos. Korrekt, de igazán nem hozott lázba, 9 pont.

2013 legjobb borai

Itt az év vége, ilyenkor mindenki mindenféle listákat állít össze, én is összeszedtem mik voltak a legnagyobb boros élményeink idén. Szándékosan nem említek olyan borokat, amiket csak több tucat másik társaságában ittunk egy-egy kóstolón vagy fesztiválon, mert azok az élmények kissé csalókák. Akadnak olyanok is amik már nem beszerezhetőek, de ez úgyis inkább élménybeszámoló mint ajánló.

Magyar vörösök

Kevésszer veszünk igazán drága bort, és amikor igen, akkor sem feltétlenül magyar vöröst, de így is elég szép listát sikerült végiginni 2013-ban. A legjobbak közé tartozik még a St Andrea 2006-os Merengő is, amit viszont étteremben ittam, csak egy pohárral, úgyhogy nem kapott pontot.

  • Vesztergombi Szekszárdi Bikavér 2004 (18): Szépen érett, telt, összetett, olivás-lekváros, nagyon komoly darab.
  • Gere Solus 2008 (Villány, 17): Jellegzetes merlot, játékos, mazsolás, de azért testes és száraz, elegáns.
  • Takler Regnum 2007 (Szekszárd, 17): Nagy test, fűszerek, komplex, sok aromával.
  • Figula Kék Balaton 2011 (Balatonfüred / Tihany, 17): Remekbeszabott harmónia, közepes testtel és bársonyos tanninokkal.
  • Jásdi Ranolder Vörös 2008 (Csopak, 16): Lendületes, fűszeres, kicsit mediterrán, tipikus cabernet franc.
  • Pálffy Cabernet Sauvignon Válogatás 2009 (Badacsony, 16): Eddigi kedvenc cabernet sauvignonom, bársonyos, nem túl nagy testű, nagyon jó ivású bor.
  • Gere Kopár 2009 (Villány, 16): Nagy test, nagy intenzitás, sok hordó, sok tannin, lehengerlő de nem annyira kifinomult.
  • Weninger Cabernet Franc – Merlot 2011 (Sopron, 16): Nagyrészt a cabernet franc jelleg dominál benne, kis játékosság és gyümölcsösség jön pluszban a merlot miatt.
  • Kislaki Bormanufaktúra Birtokvörös 2011 (Balatonboglár, 16): Itt talán vastagabban pontoztunk, de meglepően jó bor volt, könnyed de ugyanakkor fajsúlyos, gyümölcsös és komplex.

Külföldi vörösök

A spanyolok uralják ezt a listát, egyik-másik esetben lehet hogy bőkezűbben osztottuk a pontokat nekik mint most tennénk, de tény hogy emlékezetes volt mind.

  • Bodegas Lan Culmen Reserva 2004 (Spanyolország, Rioja, 20): Eddig az első és egyetlen húszpontos. Csodálatos klasszikus Rioja, maradandó élmény.
  • Cruz de Alba Crianza 2005 (Spanyolország, Ribera del Duero, 18): Testes, sűrű, kicsit lekváros, sötét, összetett, története van.
  • Ramon Bilbao Edicion Limitada Tempranillo 2005 (Spanyolország, Rioja, 18): A legtipikusabb tempranillo, gyümölcsös, de szikár, üt.
  • Muriel Vendimia Seleccionada Reserva 2006 (Spanyolország, Rioja, 17): Fűszerek, mediterrán tűz, enyhe vaníliásság.
  • Palais des Papes Clement VI Chateauneuf-du-Pape 2007 (Franciaország, Chateauneuf-du-Pape, 16): Jellegzetes Rhone, fűszeres, közepes testű, meggyes gyümölcsösségel.
  • Philippe Et Vincent Lechenaut Nuits-Saint-Georges 2002 (Franciaország, Burgundia, 16): Szépen érett burgundi, hihetetlen tűzzel és arányokkal.
  • Domaine Des Croix Beaune Les Cent Vignes Premier Cru 2009 (Franciaország, Burgundia, 15): Egy testesebb burgundi, mély, átható aromákkal, nagyon egyben van.
  • Philippe Pacalet Nuits-Saint-Georges 2010 (Franciaország, Burgundia, 15): Ez viszont egy olyan burgundi volt, amiről éreztük hogy túl fiatalon ittuk meg. Nagyszerű arányokat mutat, meggyes-áfonyás gyümölcsösséggel, nagyon megnézném pár év múlva.

Magyar fehérek

Nagyon kiegyensúlyozott az idei élmezőny, mindre 16 pontot adtunk, nem is igen tudnék sorrendet állítani közöttük. A Villa Tolnay Rajnai Rizling, a Kreinbacher Juhfark és a 2HA Olaszrizling ár/érték terén is kiemelkedik, nem véletlen hogy ezeket többé-kevésbé rendszeresen vesszük. Ha már ár/érték, a 2010-es Kreinbacher St Ilona Furmint kap egy különdíjat ezen a téren, még mindig kapható egy ezresért az Aldiban.

  • Villa Tolnay Rajnai Rizling 2010 (Badacsony): Klasszikus hordós rajnai, finom citrusossággal, petrollal és közepes testtel. Személyes kedvenc, a 2007-es méltó utóda.
  • 2HA Olaszrizling 2009 (Szentgyörgyhegy): Hagyományos módon készült fahordós olaszrizling, nagy testű, erőteljes, tüzes.
  • 2HA Olaszrizling 2012 (Szentgyörgyhegy): Mint a 2009-es, ugyanazt a formát hozza, kis mandulával. Nemsokára kapható lesz.
  • Kreinbacher Kőkonyha 2008 (Somló): Hagyományos Somlói fajták (hárslevelű, furmint, juhfark), öreg tőkék, fahordó. Igazi terroir bor, sok mineralitással és jellegzetes Somló karakterrel.
  • Kreinbacher Somlói Juhfark 2008 (Somló): Remekül sikerült juhfark, a fajta és a termőhely egyaránt jellegzetesen felismerhető, és még csak most van a csúcson.
  • Kolonics Somlói Olaszrizling 2009 (Somló): Szintén egy hagyományos hordós olaszrizling, alaposan érlelve. Citrusok, feszes savak és a hordó remek egyensúlya jellemzi.
  • Villa Sandahl Give Me Five 2011 (Badacsony): Valamitől nekem jobban bejött, mint a mindenhol dícsért Magic Rain. Nagyon szép friss olaszrizling, érdekes gyümölcsökkel.
  • Laposa Kéknyelű 2011 (Badacsony): Ezt ittuk a karácsonyi vacsorához, utolsó palackként vettem meg egy bő évvel korábban, meghálálta az érlelést. Illatos, virágos, gyümölcsös, de ásványos és komoly szerkezete van, szép kéknyelű.
  • Tornai Aranyhegy Juhfark 2009 (Somló): Karakteres juhfark, nagy test, átható ásványossággal és némi füstösséggel.
  • Szeremley Badacsonyi Muscat Ottonel 2004 (Badacsony): Szép, fajtajelleges muscat ottonel, ami kora ellenére tökéletesen friss és gyümölcsös, meglepően megtartotta a formáját.
  • Sabar Olaszrizling 2012 (Badacsony): Különleges olaszrizling, nagyon karakteres savakkal, amiket pici maradékcukor kerekít ki, de nem elcsúszva a félszáraz felé.

Külföldi fehérek

Idén kicsit mostoha sorsuk volt a külföldi fehérboroknak, nem igazán vettünk-ittunk nívósabb ilyeneket, néhány darabtól eltekintve. A német-osztrák fehérekkel való alaposabb megismerkedés is csak terv maradt egyelőre. Így aztán a top5-höz itt már 14 pont is elég volt, ráadásul mindegyik chardonnay.

  • Franciscan Estate Napa Valley Chardonnay 2011 (USA, Kalifornia, 15): Nagyon jól sikerült hordós chardonnay, citrusok és olajos testesség.
  • Rombauer Carneros Chardonnay 2010 (USA, Kalifornia, 14): Valamivel könnyedebb, de szintén klasszikus hordós vonal.
  • William Fevre Chablis 2011 (Franciaország, Burgundia, 14): Friss, roppanós, zöld, óriási lendülettel. Szinte harapni lehet az energiáját, nagyon sok zöldalma, lendületes savak.
  • Deux Montille Bourgogne Blanc 2009 (Franciaország, Burgundia, 14): Tipikus burgundi hordós chardonnay, elég jól sikerült.
  • Khan Krum Chardonnay 2012 (Bulgária, 14): Tömegbornak ritkán adunk 10 pontnál többet, de ennek annyira jól eltaláltak az arányai, hogy bőven megérdemelte. Klasszikus hordós fajtajelleges chardonnay, amiből jópár liter elfogyott a nyáron.

Rozék

Nem vagyunk valami nagy rozé rajongók, de azért kóstolgatunk, iszunk néha rozét, és idén is volt három emlékezetesebb közülük.

  • Pálffy Törökugrató Rozé 2012 (Badacsony, 13): Sötét színű, testesebb rozé, meggyes gyümölcsösséggel.
  • Guden Birtok Guden Barbara Rozé 2012 (Csopak, 12): Tipikus kékfrankos ízek, közepes test, nagyon jóleső frissesség.
  • Günzer Villányi Rozé 2012 (Villány, 12): Ez is egy sötétebb, tartalmasabb rozé, korrekt savakkal.

 

Furmintok kezdőknek

Korábban írtam már, hogy újra felfedezném a furmintot mert bizonytalan a hozzá való viszonyom. Ezt a gondolatot idővel tett is követte, egy pár belépő szintű furmintot kóstoltam meg alaposabban. Az eredmény egyértelműen pozitív lett, az alapozás sikeres, hamarosan jöhetnek a komolyabb furmintok is a poharamba. Íme a konkrétumok:

Kreinbacher St. Ilona Furmint 2010: kifutó brand utolsó tétele, az újabbak már simán Kreinbacher név alatt kerülnek forgalomba. Talán ennek köszönhetően remek akciós áron kapható az Aldiban (egy ezres mindössze). Almás-barackos illat, ízben a lime és a savak dominálnak, de akad egy kicsi körte is. Enyhén ásványos, erősen savas, de korrekt, jó egyensúlyú bor. Amióta van az Aldiban, rendszeresen hatosával hozzuk haza, a mindennapok tökéletes fehérbora. 11 pontra szavaztuk mi is, akárcsak octopus a Művelt Alkoholistán.

Pálffy Furmint 2011: enyhén petrolos, erőteljes illat. Közepes test, aranysárga szín. A kortynak is van egy pici rajnai rizlinges jellege, kombinálva sok barackkal. Az utóízről almáspite ugrik be. Izgalmas bor, rendben lévő savakkal, ásványossággal, harmóniával. Valószínűleg mostanában ért a csúcsra, szépen kiteljesedett. Akár a 14 pontot sem sajnálnám tőle. A bortársaságnál 2390 forint, ezzel a legdrágább a sorból.

20131022_095407

Royal Tokaji Furmint 2011: friss, zöldalmás illat. Az ízét is a frissesség és a zöldalma határozza meg, kevés barackkal és jó ropogós savakkal kiegészülve. Eléggé minerális, hosszú kesernyés lecsengéssel, picit fűt is az alkohol. Szívesen venném máskor is, csak 1690 forint a bortársaságnál, 12 pont.

Koczor Pécselyi Furmint 2011: illata zárt, kis levegőzés után is kevéssé mutatja meg magát, leginkább aszalt sárgabarackra utal. Kicsit sötétedő aranyszín, kóstolva körte, barack és alma dominál, szinte semmi citrus de valamitől mégis savanykás, néha picit túlzottan is. Közepes lecsengés, összességében pedig sokkal kevesebb frissesség és lendület, mint a nyár elején a pincénél. Vagy nem tesz neki jót az idő, vagy csak ez a palack hibásodott meg, kiderül majd mert van még kettő belőle. Így most csak 11 pont. Beszerzése ennek a legmacerásabb, csak a pincénél kapható Füreden, ha jól emlékszem 1600 forintért.

Sauska Tokaj Furmint 2012: egészen lehengerlő frissesség, illatban és kortyban is.  Üde, virágos illat, szinte sauvignon blanc. Ízben a citrusok vannak többségben, lime, grapefruit, de akad egy kis alma-körte beütés is. Nagyon feszes savak, enyhe mineralitás, kirobbanóan üdítő az egész korty egyben. Kellemes, hosszú lecsengés. Kiérdemelte a 14 pontot, és még kétezer forint alatt marad (bortársaság, 1850).

Francia borok a Lidlben

A Lidl számomra rendkívül szimpatikus újítása, hogy jelentős választékban árulnak jóárasított francia borokat. Főleg Bordeaux és környéke a merítés forrása, de akad itt Chateauneuf-du-Pape és Gigondas, sőt elzászi fehérek is. Az árszint egy-két drágább kivételtől eltekintve 800 és 2000 forint között mozog, tehát bárki megveheti bármelyiket ha szeretne egy francia bort a vacsorához, nagyjából a minőségibb de nem nagyon drága magyar borokkal versenyképes áron (amelyek közül egyébként mostanában szintén többfélét forgalmaznak a Lidlben, például Eszterbauer, Günzer borokat, vagy a Légli Géza féle Kislaki Birtokvöröset, ami egyik kedvencem lett). Az akció indulása óta megkóstoltunk párat, és találtunk köztük nagyon jót is. A jegyzetek egy hónaposak, azóta nem nagyon jártunk Lidlben tehát nem tudom megmondani hogy kaphatóak-e még ezek, de az összkép azt mutatja hogy érdemes bátran próbát tenni egy-egy ismeretlen palackkal is.

Chateau Vircoulon Bordeaux Supérieur 2011: Tipikus Bordeaux-i vörös. Közepesen nehéz test, erőteljes tanninok, erdei gyümölcsök. Kellemes megivós 10 pont.

Chateau La Croix Picard Cotes de Bourg Bordeaux 2011: Ez egy jóval erőteljesebb darab, testes, tartalmas, határozott tanninokkal. Kis finom gyümölcsösség is van benne, az egész bor harmonikus, nagyon jó arányokkal, megadtuk rá a 13 pontot is.

Vieilles Vignes Cotes du Rhone 2012: Abszolút felismerhető Dél-Rhone. Könnyű, de azért van beltartalma, nagyon jól csúszik de van benne egy kis izgalom. Meggyes, erdei gyümölcsös aromák, némi fűszeresség és sok tűz. Elsőre ez is 13 pontot kapott, egy palackot pedig elraktam hogy megnézzem mit tud jövőre.

Chateau Pied d’Argent Bordeaux 2011: Valószínűleg hibás palackot fogtunk ki, inkább hagyjuk.

Chateau Haut-Plaisance Montagne Saint-Émilion 2011: Erősen hordós, pörkölt jegyekkel. Nagy test, sok fa, fűszerek. Hús mellé jól megy. Szép, de nem annyira izgalmas, 11 pont.

Chateau Pilet Les Hauts de Massonne Bordeaux 2011: Gyümölcsös, meggyes, korrekt arányokkal és jó sok tanninnal amik még integrálódhatnak, szóval egy pár év múlva még jobb bor lehet belőle. A komplexitása miatt megszavaztuk a 12 pontot.

J. P. Mueller Riesling Vin d’Alsace 2012: Friss, ropogós, de nem túl komplex. Enyhén szénsavas, kicsit savanykás, csúszik de semmi komoly. Egy nap szellőzés után egy fokkal jobb, de 8 pontnál így sem kap többet.

Chateau Marin Bordeaux 2011: Ismét egy iskolapéldája a Bordeaux-i vöröseknek. Viszonylag testes, kicsit fűszeres. Kerek korty, sima tanninokkal, kicsi gyümölcsösséggel. Kiváló ivóbor, 12 pont.

Chateau Fleur De Lisse Saint-Émilion 2011: Dohány és gyümölcsös illat. Nagy test, erőteljes, tanninos és fűszeres. Áfonyás és meggyes aromák, hosszú száraz lecsengés. Sajnos laposodik, a második pohárnál már nem annyira izgalmas. Így is 12 pont.

Cellier Des Princes Cuvée Réservée Chateauneuf-du-Pape 2011: A sorozat egyik legdrágább darabja. Korrekt, jellegzetes Rhone-vidéki bor. Zártabb illat, erdőre emlékeztet. Meggyes, bogyós gyümölcsös, tüzes ugyanakkor bársonyos. Közepes test, nagyon jó egyensúly, barátságos savak és tanninok. Elég fiatal, pár évet még érhetne. 13 pont.

Olaszrizling körkép

A közelmúltban volt az Olaszrizling Október csúcseseménye, a Nagy Olaszrizling Kóstoló. A rendezvény szerintem nagyon jó volt, szinte minden pincészet jelen volt akire kíváncsi voltam, lehetett jókat beszélgetni is és nem volt tumultus. Két apró negatívumot tudnék felemlegetni, az egyik a bejáratnál a kártyás fizetési lehetőség hiánya (ez végülis érthető, egy ideiglenes asztalnál szedték a belépőt, körülményes terminált telepíteni oda), illetve hogy harapnivaló mindössze a Gerbeaud túlárazott és kicsi “falatkáira” korlátozódott (ezt azzal hidaltam át hogy kiugrottam enni).

Két kedvenc régiómat (Somló és Badacsony) sikerült végigkóstolni, emellett találkoztam határon túli magyar és horvát olaszrizlingekkel, a Káli Medence és a Szent György Hegy néhány képviselőjével. Egyedül azt sajnálom, hogy a csopakiakra nem maradt időm és energiám. A részletes beszámoló előtt egy felsorolás, a kóstolt borok közül ezek fogtak meg a leginkább (mind olaszrizling): Kolonics 2009, 2HA 2012, Sabar 2012, Villa Tolnay 2007, Csetvei Kő 2012, Laposa 4Hegy 2012, Pálffy Válogatás 2011.

Somló

Jól érzékelhető volt a hagyományos, hordós irányt követő kis pincék (Spiegelberg, Kolonics, Oszvald, Fekete) és a két nagy (Kreinbacher, Tornai) közötti kontraszt, valamint ott volt mint friss új színfolt Csetvei Krisztina pincészete.

  • A kis pincéktől hasonló jellegű, hosszan érlelt, nagy testű, tipikusan somlói olaszrizlingeket lehetett kóstolni, általában magas minőségben. Ebből is kilógott felfele a Kolonics Pince 2009-es és 2010-es rizlingje, amelyek közül nekem a 2009-es tetszett jobban, kifinomultabbnak, kerekebbnek találtam. Az Oszvald pincénél kicsit meglepő módon kiderült, hogy ők fahordót nem használnak, hanem helyette két évig tartályban érlelik a boraikat – nekem a 2009-es juhfarkjuk tetszett igazán. Tetszett még Fekete Béla 2007-es olaszrizlingje és Spiegelberg István 2011-ese
  • Kreinbacheréknél teljes átalakulás van éppen, megszűnik a St. Ilona brand, kifele vezetik a házasításokat (például Kőkonyha már nem készül többet, ezt nagyon sajnálom), és a fajtaborokra helyezik a hangsúlyt a jövőben (illetve a pezsgőre). Ehhez képest kóstolni a 2009-es St. Ilona olaszrizlinget lehetett, és két házasítást (Öreg Tőkék 2009 és Somlói Cuvée 2011). Az Öreg Tőkék egy nekem való testesebb bor, az olaszrizling korrekt, a Somlói Cuvée pedig egy könnyedebb, illatosabb darab.
  • A Tornai pincénél is van némi útkeresés, náluk ezt a 2012-es Birtokbor testesíti meg. Céljuk a fiatalok megnyerése vele, ez is egy könnyed, illatos, picit szénsavas, csavarzáras bor, rám nem tett nagy benyomást. A Top Selection sorozatuk a 2010-es évjárat kedvezőtlen tulajdonságai miatt kimaradt, 2009 után 2011-ben készült csak. Ezeket mostanában palackozták le, és az itt kóstolt Ilona Olaszrizling 2011 egész jól sikerült.
  • Csetvei Krisztinánál pedig a Kő-Papír-Olló sorozatot lehetett kóstolni, ami egy érdekes koncepció: egy teljesen reduktív, egy teljesen hordós, és egy fele-fele tétel (igaz utóbbi nem Somlói hanem Móri alapanyagból) – a Kő egészen lenyűgözően Somlóinak bizonyult. Meg is vettem belőle az utolsó hatos csomagot (összesen 600 készült).

20131019_172334

Badacsony

A Badacsonyi Borvidéken örvendetes módon összefogtak a borászok, két fő csoportosulás határozza meg ezt, a VSOP (Villa Tolnay, Sabar, Orbán, Pálffy) és a Badacsonyi Kör (Laposa, Istvándy, Váli, Szeremley és újabban Borbély). A közös munka és hasonló hozzáállás jó értelemben véve meg is látszik a borokon és a borászokon is. Jó a hangulat, és érzésem szerint felfelé ível a régió.

  • A kedvenc badacsonyi borom most a Sabar 2012-es olaszrizlingje volt, egyszerre könnyed és tartalmas, nagyon szép savakkal és csodálatos egyensúllyal. Hatalmas sikere volt idén, tavasszal kóstoltuk először és őszre már nem maradt, összesen egyetlen palackot tudtam megmenteni belőle, valami ünnepi alkalomra bontjuk majd ki.
  • A Villa Tolnay olaszrizlingjei helyenként méltó párjai az általam nagyon nagyra tartott rajnai rizlingeiknek. A kedvenc rajnaim a 2007-es volt és lehetett valami abban az évben, mert most az olaszrizlingből is a 2007-es nyűgözött le. Nagy testű, komoly bor, sok citrussal, hordós jelleggel, komplexitással. Még a 2011-est említeném meg, méltó utódnak tűnik.
  • A Pálffy Pince 2011-es Olaszrizling Válogatása régóta kedvencem, most sem okozott csalódást. Kíváncsi leszek a következő évjáratára, illetve megtudtam, hogy készül egy furmint-olaszrizling hordóválogatott házasítás, szintén nagyon kíváncsivá tett.
  • Laposa Bencénél pedig a 4Hegy elnevezésű olaszrizling volt nagy élmény. Ez Badacsonyról, Szent György hegyről, Csobáncról és Somlóról tartalmaz szőlőt, kicsit hordót is látott, de nagyon ütős savai vannak.
  • A többiektől amit kiemelnék: Istvándy Kéknyelű 2012 – pici maradékcukor, csodálatos harmónia; Istvándy Olaszrizling 2012 – minerális, jól csúszik; Váli Olaszrizling 2012 – fele hordós fele reduktív, tipikus olaszrizling; Borbély Karós Olaszrizling 2012 – nagyon ásványos, klasszikus darab.

Más érdekességek

20131019_170704

  • Istvándy Jenő pincészeténél (nem összekeverendő a Badacsonyi Istvándyval) lehetett kóstolni egy 1973-as botrytises olaszrizlinget. Ezt a bort azóta is hordóban tartják, csak néha átfejtik kisebb hordóba és olyankor palackoznak belőle valamennyit. A kóstolt bort 2011-ben palackozták, nagyon szépen egyben levő óbor, aszús színnel és illattal, de cukor nélkül. Külön érdekesség, hogy hoztak abból a 2012-es olaszrizlingből is, ami ugyanezeken a tőkéken termett – ez egy vajas, krémes, fehér virágos olaszrizling, szép savakkal de nekem picit túl sok volt a krémesség benne.
  • Maurer Oszkártól szerémségi, Bott Frigyestől pedig felvidéki borokat kóstolhattunk, nekem a Bott Super Granum 2012 jött be a legjobban, juhfark, furmint és hárslevelű házasítása, határozottan Somlói jelleggel. Akadtak még horvát rizlingek is, a nagytermelő Vina Belje (650 hektár olaszrizlingjük van) és Ilocki Podrumi viszonylag átlagosnak bizonyultak, de a Krauthaker Mitrovac 2012 egészen kellemes volt.
  • A Szent György hegy most meglepő módon nem dobott nagyot, egyedül Török Csaba 2HA pincészete volt kiemelkedő, mind a 2011-es mind a 2012-es jól sikerült, komoly, erőteljes bor. A 2012-est harmonikusabbnak, erőteljesebbnek találtam, szép fűszerekkel, pici szegfűszeg aromával. Azért a Nyári Pince boraira ránézek majd újból, itt picit hátrányból indultak mivel a kóstolt kéknyelű dugós volt, a hárslevelű pedig jegesen hideg.
  • Tetszett még a Pócz Pince 2009-es Kokas-hegyi Olaszrizlingje (Balatonlelle) – 6 hónap hordó, arányos, citrusos, krémes, klasszikus darab; illetve a Káli Kövek Köveskál 2012 olaszrizling (Káli Medence) – enyhén petrolos, mandulás, komoly savakkal.

Tanulság nincs, hacsak nem az, hogy az olaszrizling egy nagyon jó, sokoldalú fajta, amiből sok pincénél igazán remek borok készülnek – de ezt eddig is tudtuk. Jó volt egyben látni őket viszont, remélem rendszeressé válik ez a rendezvény, érdekes lenne majd évek távlatában összehasonlítani és visszaemlékezni.

 

Két jó bor Szekszárdról

Tegnap este vendégségbe jött egy jóbarátunk, és hozott magával egy jóféle szekszárdi vöröset. Miután ezt megittuk elővettem egyet én is.

Merfelsz Nectar Sexardique Bikavér 2010: finom meggyes, füstös, kellemes illat. Ízben is meghatározó a meggy, amit sok, erőteljes tannin hangsúlyoz. Kadarka és kékfrankos karaktereket véltem felfedezni benne főleg. Viszonylag testes, de nem túlsúlyos bor, nagyon kellemes egyensúllyal és hosszú, száraz utóízzel. Van még benne pár év érlelési potenciál is. 13 pontot adtam rá.

Heimann Birtokbor 2009: átható, húsos, ütős illat, áfonyával és szederrel. Kóstolva cabernet sauvignont idéző bársonyosság, gomba, erdei hangulat. A gyümölcsök kevésbé nyilvánvalók, sötét bogyósok, az áfonya és szeder ízben is megjelenik. Nagy test, eggyel komolyabb mint a Merfelsz, sok réteggel és izgalommal, talán már a csúcson, bár még simán eltartható. 14 pont.

Egy kis Burgundia

A hosszúra nyúlt nyári szünet után a kóstolótársasággal Burgundiát néztük ki magunknak. Már a sor összeállításánál egyértelmű lett, hogy Magyarországon rendes választék burgundi borokból csak a Bortársaságnál kapható, innen is vettük meg végül a teljes sort. Egy-két kereskedőnél volt még néhány tétel, illetve meg kell említeni a Tesco saját márkás burgundiját – Tesco Finest Red Burgundy Pinot Noir, kétezer forint körüli, kellemes bor de sajnos pont most nem volt kapható. A másik ami azonnal feltűnt, hogy az árak magasak, a beugró borok is 3000 forint felettiek, a komolyabb tételek pedig meglehetősen drágák, felső határ a csillagos ég. Végül 3 fehér és 3 vörös került terítékre, mivel hatan gyűltünk össze. A fehérek Burgundiában általános módon kizárólag chardonnayből készültek, míg a vörösek mind pinot noirból. Sajnos a borokról nem csináltam vállalható képet, így a Bortársaságtól loptam ide őket.

maisonluisjadot_bourgogne_chardo1 burg_williamfevre_chablis_2011_1  maisondeuxmontille_bourgogne_bla1 louisjadot_bourgogne_rouge_2010_1 domainedescroix_beaune_2009_n  philippepacalet_nuitssaintgeorge1

Az este elején megkóstoltunk még egy román fehérbort is bemelegítésnek:

Nachbil Trio Alb 2011: Szürkebarátra emlékeztető szín, illat és ízvilág, kis citrusossággal, kis maradékcukorral a végén. Nagyon jól csúszó, barátságos, könnyű bor. Nem pontoztuk, de én olyan 10 pont körülre tenném.

A három fehér burgundi:

Maison Lous Jadot Bourgogne Chardonnay – Couvent des Jacobins 2011: Hömpölygő, vajas, fás, testes illat, mint egy idős érett fehérboré. Kóstolva vékonyabb, nem annyira testes és nem is annyira lehengerlő. Tipikus chardonnay ízvilág, alma, körte, némi vajasság a hordótól. Rendezett savak, a végén picit fűt az alkohol. Nem egy klasszis de kellemes bor, átlagban kis híján 11 pont. 3810 forint.

William Fevre Chablis 2011: Erőteljes, vegetális, friss és üde illat, frissen szüretelt szőlő, kicsit nedves eső utáni mező. Kóstolva is kirobbanóan friss, lendületes. Citrusok, lime, grapefruit, körte, talán pici narancshéj. A korty végén minerális, sós lecsengés. Izgalmas, felpezsdítő bor, összetett savakkal. Volt akit sauvignon blanc-ra emlékeztetett, de elvileg chardonnay ez is. Átlagban 13 pontra értékeltük. 4180 forintos árán is érdemes megvenni.

Maison Deux Montille Bourgogne Chardonnay 2009: Illata vajasabb, de nem olyan erősen mint az első boré, és mellette megmarad a zöld frissesség. Testes, érett, érezhetően hordós, de egyensúlyban van. Erőteljesen savas és citrusos, hosszú és sokrétű korty, kellemes utóízzel. Kicsi vanília és mineralitás is akad benne. Szép érett fehérbor, az átlag értéke csak egy tizeddel maradt el az előzőtől, így ez is 13 pontos. 5460 forint.

20131006_154234

A vörösek:

Maison Louis Jadot Bourgogne Rouge – Couvent des Jacobins 2010: Az illata lassan bontakozik ki, de szép, kicsit húsos, földes. Színe jellegzetes pinot noir: vörösboros, de áttetsző. A kortyot erőteljes meggy íz dominálja, testben közepes, sok tanninnal. Korrekt belépő szintű pinot, átlagban pontosan 10.5 pontot kapott. Ez is 3810 forint, akár csak fehér párja.

Domaine Des Croix Beaune “Cent Vignes” 2009: Száz tőke termése. Húsos, füstös, fás illat, sötétebb erőteljesebb szín. Ízre rendkívül egyben van, lehengerlő, harmonikus és tüzes. Kicsit testes, alkoholos, de üdítő, itatja magát. Némi fűszeresség, sok, de szépen integrált tannin. Nagyon szép bor, élmény inni. Átlag eredménye kerek 14 pont. Ez már a drága kategóriába sorolható, 8160 forint, de ünnepi alkalomra ennyiért is megvenném.

Philippe Pacalet Nuits Saint Georges 2010: Friss, szinte fehérborosan zöld illat. Világosabb, málnaszörpre emlékeztető szín. Kóstolva érezhetően fiatal, nagyon sok bogyós gyümölccsel, meggyel, áfonyával. Tüzes és tanninos, remek arányokkal, amikben jópár év érlelési potenciál sejlik fel, azzal együtt, hogy már most is egy komoly borról van szó. Ebben az állapotában átlagban 14.5 pontra értékeltük, de érdemes volna megkóstolni két-három év múlva is. Árban az előzőnek nagyjából a duplája, 16050 forint.

20131006_154226

 

Gere vs Takler borkóstoló

Borkóstoló társaságunkban úgy döntöttünk, hogy a mostani alkalommal összevetjük a magyar pincészetek közül a vörösboros mezőny két legnagyobb nevét, és nem is az alapboraikat, hanem a komoly tételeket. Négy párost állítottunk szembe, sorban kóstoltunk és értékeltünk majd megszavaztuk melyik bor nyerte az adott párharcot. Emellett arra is szavaztunk, hogy az adott bort megvennénk-e annyiért amennyibe kerül (megfelelő alkalomra például). Készülődés közben elfogyott egy kellemes Takler Kadarka Siller 2012 (ribizlis illat és íz, picit szénsavas, kellemes üde de karakteres, 12 pont).

20130622_115933

1. pár: cabernet-k. A pincészetek jellemző alap cabernet-jét vettettük össze először.

Gere Cabernet Sauvignon 2008: Picit vaníliás, fűszeres illat. Testes, tanninos, alkoholos bor. Egyértelmű cabernet sauvignon fajtajelleg, bordeaux-i stílus. Érett szőlőt és némi meggyet is éreztünk benne. Erős kezdésnek mondtuk így a sor elején. Átlagban 11 pont, de 5:3 arányban nem vennénk meg mert többen túlárazottnak találták (3010 forintért vettük).

Takler Cabernet Franc 2009: Zártabb de kifinomultabb illattal indul. A korty kevésbé karakteres, kisebb test jóval. Fűszeres, borsos, áfonyás íze van, de a vége kiürül, csak pici kesernye marad. A 2008-ast ebből nagyon szerettük, de már nem lehet kapni, ezt viszont úgy éreztük most hogy meg sem közelíti. 9.5 pont, senki sem venné, pedig még olcsóbb is (2430 volt). Egyértelműen 1:0 Gere javára.

20130622_120013

2. pár: érdekességek. Ez két nehezen összevethető bor, mégis szerettem volna őket a sorban látni, ezért kerültek be.

Gere Tinta 2008: Az egyetlen magyar tempranillo. Abszolút fajtajelleges, hozza a spanyol tempranilloknál is megtalálható húsos átható illatot, kicsit édeskés meggyes ízvilágot határozott tanninokkal. Ahogy mondani szoktam egyszerre gyümölcsös és kőszáraz. Ugyanakkor kevésbé izgalmas, komplexitásban nem ér fel a nagy kedvenc 2007-eshez. Bandesz megfogalmazásában “az elején izgalmasnak tűnik de pár korty után ellaposodik”. Az átlaga 13.5, a társaságnak pont a fele venné meg máskor is (4500 forint).

Takler Syrah 2011: Az est nagy felfedezettje. Könnyed, fűszeres illat. Tipikus jól elkészített shiraz. Érett szőlős, mediterrán, tüzes, fiatalos, lendületes. Közepes test, élénk savak, karakteres ízvilág. Vakon simán dél-franciának mondtam volna. Egyöntetűen lelkesedtünk rá, ilyenek hangzottak el, hogy “megvenném randevúra”. Erős 14 pont és egyhangúan best buy a 2530 forintos árán. Az állás így lett 1:1.

20130622_120137

3. pár: csúcs cuvée-k. Mindkét pincészet nagy presztízsű cuvée-t készít azonos fajtákból (merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon).

Gere Kopár 2009: Nagyon telt, átható illat, Bandesz szerint “úthenger”, Móni szerint “tolakodó”. Nagy test, sok tannin, sok sav, erőteljes. Mazsolás, fűszeres, kicsit fás-kesernyés. Komoly, komplex, télies hangulatú vörösbor, amely fokozatosan bontakozik ki. Kéksajttal is megkóstoltuk, úgy zseniális, a kéksajt a legjobbat hozza ki belőle és kicsit tompítja a tanninokat. Majdnem 14.5 pont, az árát csak ketten adnánk meg érte máskor is (7330-ért vettük). Egyébként egyértelműen azt éreztem itt, hogy átléptük árban azt a pontot amit a többség szívesen kifizet egy borért, akármilyen alkalmi vagy finom is legyen.

Takler Regnum 2007: Ennek is átható, de visszafogottabb, barátságosabb az illata. Sok benne a bors. Kevésbé érezni a hordót. Selymes és tüzes, egységes és harmonikus. Szépen felépített bor, komoly, nagy testű és komplex, de mégis kerek és jól csúszik. A pontszámoknál elég nagy volt a szórás (13 és 17 között), átlagban kis híján 15.5 pont. Hárman is kifizetnénk érte a 9500 forintot. Takler fordított, 1:2.

20130622_120203

4. pár: csúcs merlot-k. Szintén mindkét pincészetnek van egy 100% válogatott merlot bora, amelyet a saját csúcsboruknak tartanak.

Gere Solus 2008: Kellemes, gyümölcsös illat. Egyértelmű fajtajelleges merlot, az elején kicsit édeskés, mazsolás, játékos, de azért elég száraz, jó rétegzettségű. Közepes test, viszonylag erősebb alkohol, de itatja magát. Nagyon magas pontokat kapott (egy 14 kivételével 16-ot vagy 18-at adtunk), az átlag is átlépi a 16 pontot. Az est legdrágább bora, 11650 forint, de ebből is vennénk hárman is.

Takler Primarius 2007: Zártabb illattal indul. Összetett ízvilág, de nagyon sok az alkohol. Nem is engedi kibontakozni a merlot-nak azokat a játékos, gyümölcsös jegyeit amiket a Solus-ban úgy szerettünk. Olyan érzést kelt mitha túl nagy akart volna lenni de nem sikerült. A társaságból csak egyikünknek lett kedvence, Amonnak pont tetszett a nagy alkohol és az erőteljes karakter. Ő az egyetlen aki megvenné máskor is (10070 forint). Átlagban majdnem 14 pont. Ezzel a végeredmény 2:2

20130622_120247

Végül tehát kijött egy döntetlen, illetve az is hogy mindkét pincészet másban erős – bár persze ez a kép teljesnek messze nem mondható, mindkét pincénél lehetne még további 6-8 tételt kóstolni. Az est legjobb bora (egyetlen különvéleményt leszámítva) a Gere Solus lett, az ár/érték nyertes és a legnagyobb meglepetés pedig a Takler Syrah.