Három vörös

Különösebb összefüggés nélkül ezt a három vörösbort ittuk egy családi vacsorához, és mivel elég jól sikerült a sor és finomak voltak a borok, úgy gondoltam megírom.

Barón del Cega Valdepenas Reserva 2008: Mostanában az egyik kedvelt alap spanyol borom. A Lidl-ben lehet beszerezni (amikor épp van) ezres alatt, bőven megéri az árát. Kellemes tipikus reserva, amit nem dominál túl a hordó. Van egy kis gyümölcsössége, és erőteljes savai, amik miatt vigyázni kell ne hűtsük túl. Igazi tempranillo, szárító tannint egyensúlyozó gyümölcsök, korrekt kerekség, semmi se lóg ki. 10 pont.

IMG_20140903_173548

Juan de Albret Navarra Crianza 2010: Erőteljes crianza. Fűszeres és átható illat. Testes, sok minőségi hordóval és keleti fűszerekkel. Kőszáraz, kemény tanninokkal, nem egy barátságos bor de szikárságában le tud nyűgözni. Olyan mint a vidék ahol termett: barátságtalan homokkő sivatag, fenséges és csodálatos, de embert próbáló. 12 pont, nekem bejön ez a műfaj de akadt a társaságban olyan akinek nem.

Leon Perdigal Chateauneuf-du-Pape Reserve Des Argentiers 2010: Ugyanaz az évjárat a Rhone mellől, persze jóval drágábban. Kontrasztként bontottam fel az előző után, mondván nézzünk meg egy jóval barátságosabb bort is. Lenyűgöző meggyes-áfonyás illat árad a pohárból. Kóstolva sorban jönnek a sötét erdei gyümölcsök: meggybefőtt, kicsi áfonyával és egyéb bogyósokkal színesítve. Tökéletesen beépült (sőt talán eleve nem túl karcos) tanninok. Nem nehéz, fiatalos, de nagy bor, hosszú lecsengéssel – pár év múlva még szebb lehetett volna, de így is élmény volt. 14 pont.

Francia borok a Lidlben

A Lidl számomra rendkívül szimpatikus újítása, hogy jelentős választékban árulnak jóárasított francia borokat. Főleg Bordeaux és környéke a merítés forrása, de akad itt Chateauneuf-du-Pape és Gigondas, sőt elzászi fehérek is. Az árszint egy-két drágább kivételtől eltekintve 800 és 2000 forint között mozog, tehát bárki megveheti bármelyiket ha szeretne egy francia bort a vacsorához, nagyjából a minőségibb de nem nagyon drága magyar borokkal versenyképes áron (amelyek közül egyébként mostanában szintén többfélét forgalmaznak a Lidlben, például Eszterbauer, Günzer borokat, vagy a Légli Géza féle Kislaki Birtokvöröset, ami egyik kedvencem lett). Az akció indulása óta megkóstoltunk párat, és találtunk köztük nagyon jót is. A jegyzetek egy hónaposak, azóta nem nagyon jártunk Lidlben tehát nem tudom megmondani hogy kaphatóak-e még ezek, de az összkép azt mutatja hogy érdemes bátran próbát tenni egy-egy ismeretlen palackkal is.

Chateau Vircoulon Bordeaux Supérieur 2011: Tipikus Bordeaux-i vörös. Közepesen nehéz test, erőteljes tanninok, erdei gyümölcsök. Kellemes megivós 10 pont.

Chateau La Croix Picard Cotes de Bourg Bordeaux 2011: Ez egy jóval erőteljesebb darab, testes, tartalmas, határozott tanninokkal. Kis finom gyümölcsösség is van benne, az egész bor harmonikus, nagyon jó arányokkal, megadtuk rá a 13 pontot is.

Vieilles Vignes Cotes du Rhone 2012: Abszolút felismerhető Dél-Rhone. Könnyű, de azért van beltartalma, nagyon jól csúszik de van benne egy kis izgalom. Meggyes, erdei gyümölcsös aromák, némi fűszeresség és sok tűz. Elsőre ez is 13 pontot kapott, egy palackot pedig elraktam hogy megnézzem mit tud jövőre.

Chateau Pied d’Argent Bordeaux 2011: Valószínűleg hibás palackot fogtunk ki, inkább hagyjuk.

Chateau Haut-Plaisance Montagne Saint-Émilion 2011: Erősen hordós, pörkölt jegyekkel. Nagy test, sok fa, fűszerek. Hús mellé jól megy. Szép, de nem annyira izgalmas, 11 pont.

Chateau Pilet Les Hauts de Massonne Bordeaux 2011: Gyümölcsös, meggyes, korrekt arányokkal és jó sok tanninnal amik még integrálódhatnak, szóval egy pár év múlva még jobb bor lehet belőle. A komplexitása miatt megszavaztuk a 12 pontot.

J. P. Mueller Riesling Vin d’Alsace 2012: Friss, ropogós, de nem túl komplex. Enyhén szénsavas, kicsit savanykás, csúszik de semmi komoly. Egy nap szellőzés után egy fokkal jobb, de 8 pontnál így sem kap többet.

Chateau Marin Bordeaux 2011: Ismét egy iskolapéldája a Bordeaux-i vöröseknek. Viszonylag testes, kicsit fűszeres. Kerek korty, sima tanninokkal, kicsi gyümölcsösséggel. Kiváló ivóbor, 12 pont.

Chateau Fleur De Lisse Saint-Émilion 2011: Dohány és gyümölcsös illat. Nagy test, erőteljes, tanninos és fűszeres. Áfonyás és meggyes aromák, hosszú száraz lecsengés. Sajnos laposodik, a második pohárnál már nem annyira izgalmas. Így is 12 pont.

Cellier Des Princes Cuvée Réservée Chateauneuf-du-Pape 2011: A sorozat egyik legdrágább darabja. Korrekt, jellegzetes Rhone-vidéki bor. Zártabb illat, erdőre emlékeztet. Meggyes, bogyós gyümölcsös, tüzes ugyanakkor bársonyos. Közepes test, nagyon jó egyensúly, barátságos savak és tanninok. Elég fiatal, pár évet még érhetne. 13 pont.

Egy kis Burgundia

A hosszúra nyúlt nyári szünet után a kóstolótársasággal Burgundiát néztük ki magunknak. Már a sor összeállításánál egyértelmű lett, hogy Magyarországon rendes választék burgundi borokból csak a Bortársaságnál kapható, innen is vettük meg végül a teljes sort. Egy-két kereskedőnél volt még néhány tétel, illetve meg kell említeni a Tesco saját márkás burgundiját – Tesco Finest Red Burgundy Pinot Noir, kétezer forint körüli, kellemes bor de sajnos pont most nem volt kapható. A másik ami azonnal feltűnt, hogy az árak magasak, a beugró borok is 3000 forint felettiek, a komolyabb tételek pedig meglehetősen drágák, felső határ a csillagos ég. Végül 3 fehér és 3 vörös került terítékre, mivel hatan gyűltünk össze. A fehérek Burgundiában általános módon kizárólag chardonnayből készültek, míg a vörösek mind pinot noirból. Sajnos a borokról nem csináltam vállalható képet, így a Bortársaságtól loptam ide őket.

maisonluisjadot_bourgogne_chardo1 burg_williamfevre_chablis_2011_1  maisondeuxmontille_bourgogne_bla1 louisjadot_bourgogne_rouge_2010_1 domainedescroix_beaune_2009_n  philippepacalet_nuitssaintgeorge1

Az este elején megkóstoltunk még egy román fehérbort is bemelegítésnek:

Nachbil Trio Alb 2011: Szürkebarátra emlékeztető szín, illat és ízvilág, kis citrusossággal, kis maradékcukorral a végén. Nagyon jól csúszó, barátságos, könnyű bor. Nem pontoztuk, de én olyan 10 pont körülre tenném.

A három fehér burgundi:

Maison Lous Jadot Bourgogne Chardonnay – Couvent des Jacobins 2011: Hömpölygő, vajas, fás, testes illat, mint egy idős érett fehérboré. Kóstolva vékonyabb, nem annyira testes és nem is annyira lehengerlő. Tipikus chardonnay ízvilág, alma, körte, némi vajasság a hordótól. Rendezett savak, a végén picit fűt az alkohol. Nem egy klasszis de kellemes bor, átlagban kis híján 11 pont. 3810 forint.

William Fevre Chablis 2011: Erőteljes, vegetális, friss és üde illat, frissen szüretelt szőlő, kicsit nedves eső utáni mező. Kóstolva is kirobbanóan friss, lendületes. Citrusok, lime, grapefruit, körte, talán pici narancshéj. A korty végén minerális, sós lecsengés. Izgalmas, felpezsdítő bor, összetett savakkal. Volt akit sauvignon blanc-ra emlékeztetett, de elvileg chardonnay ez is. Átlagban 13 pontra értékeltük. 4180 forintos árán is érdemes megvenni.

Maison Deux Montille Bourgogne Chardonnay 2009: Illata vajasabb, de nem olyan erősen mint az első boré, és mellette megmarad a zöld frissesség. Testes, érett, érezhetően hordós, de egyensúlyban van. Erőteljesen savas és citrusos, hosszú és sokrétű korty, kellemes utóízzel. Kicsi vanília és mineralitás is akad benne. Szép érett fehérbor, az átlag értéke csak egy tizeddel maradt el az előzőtől, így ez is 13 pontos. 5460 forint.

20131006_154234

A vörösek:

Maison Louis Jadot Bourgogne Rouge – Couvent des Jacobins 2010: Az illata lassan bontakozik ki, de szép, kicsit húsos, földes. Színe jellegzetes pinot noir: vörösboros, de áttetsző. A kortyot erőteljes meggy íz dominálja, testben közepes, sok tanninnal. Korrekt belépő szintű pinot, átlagban pontosan 10.5 pontot kapott. Ez is 3810 forint, akár csak fehér párja.

Domaine Des Croix Beaune “Cent Vignes” 2009: Száz tőke termése. Húsos, füstös, fás illat, sötétebb erőteljesebb szín. Ízre rendkívül egyben van, lehengerlő, harmonikus és tüzes. Kicsit testes, alkoholos, de üdítő, itatja magát. Némi fűszeresség, sok, de szépen integrált tannin. Nagyon szép bor, élmény inni. Átlag eredménye kerek 14 pont. Ez már a drága kategóriába sorolható, 8160 forint, de ünnepi alkalomra ennyiért is megvenném.

Philippe Pacalet Nuits Saint Georges 2010: Friss, szinte fehérborosan zöld illat. Világosabb, málnaszörpre emlékeztető szín. Kóstolva érezhetően fiatal, nagyon sok bogyós gyümölccsel, meggyel, áfonyával. Tüzes és tanninos, remek arányokkal, amikben jópár év érlelési potenciál sejlik fel, azzal együtt, hogy már most is egy komoly borról van szó. Ebben az állapotában átlagban 14.5 pontra értékeltük, de érdemes volna megkóstolni két-három év múlva is. Árban az előzőnek nagyjából a duplája, 16050 forint.

20131006_154226