Furmint Február

Először voltam Furmint Februáron az idén. Az Olaszrizling Október nagy kóstolója nagyon tetszett, és nagyon érdeklődöm mostanában a furmint iránt (előzmények itt és itt), úgyhogy magasak voltak a várakozásaim, amik részben be is igazolódtak. Leginkább az tetszett, hogy rengeteget tudtam tanulni. Bővebben:

  • Elég jó áttekintést tudtam szerezni a hazai furmintokról, természetesen a kisebb Somló mellett a sokkal nagyobb Tokaj egyértelmű dominanciájából következik az is, hogy számtalan Tokaji pincészettel is megismerkedtem – miközben volt egy-két kiállító máshonnan is, például az általam nagyon kedvelt Pálffy Pince Köveskálról.
  • A legtöbb bor hozott egy egyenletes minimum jó szintet, és látszott hogy a furmint nagyon jól mutatja a termőhelyet, a Somlóiak annyira Somlóiak voltak amennyire egy bor lehet, Tokajon belül pedig a számos kisebb terület és dűlő, valamint a különböző borászati munka elég nagy változatosságot adott.
  • Lehetett kóstolni még nem forgalmi tételeket, sokat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen a friss 2013-as furmint néhány dűlőből, milyen a palackozás előtt álló 2012-es, vagy a még éppen nem kapható 2011-es (persze vannak amikből már ezek az évjáratok is kaphatóak, de több pincénél a 2011-eseknek is még tart a palackos érlelése).

Néhány negatívum is volt:

  • Óriási volt a tömeg, egy-egy népszerűbb borászat standjához alig lehetett hozzájutni, a kóstoltatók épp csak odatöltötték a bort a pohárba mindenféle kommentár nélkül (jó, azért többnyire elmondták a bor nevét és évjáratát, ha mást nem is) mert másképp lehetetlen lett volna hogy mindenki sorra kerüljön. Emiatt kevésbé tudtam jó beszélgetésekbe folyni mint az Olaszrizling kóstolón. Ugyanez volt valószínűleg az oka annak is hogy pl Balassa István standjánál mire odaértem se ember se bor nem volt.
  • Egyszerűen egy embernek túl sok volt az egész, nem maradt kapacitás a jelenlévő kiállítók egy jelentős részére. Mivel nem vagyok képzett furmintban és Tokajban, sok esetben random hagytam ki standokat, így nem is tudom miről maradtam le, csak utóbb másnál olvastam hogy ezt vagy azt érdemes lett volna megkóstolni. Lehet, hogy ezt úgy kéne csinálni (mint a rutinosabbak teszik), hogy felosztjuk a terepet előre valakivel és egyeztetjük a tapasztalatokat.

Nekem ezek a borok tetszettek a legjobban (részletes kóstolási jegyzetet nem adok, a Borrajongón pl a legtöbb szépen le van írva már):

  • Somló: Kolonics Furmint 2009, Fekete Béla Furmint 2008, Barnabás Pince Furmint 2011, Kreinbacher Öreg Tőkék 2011 (ez most 100% furmint ellentétben a korábbiakkal). Jó volt a Kreinbacher sima 2012-es alap furmintja is
  • Tokaj-Hegyalja: Erzsébet Pince Király Furmint 2012, Bott Csontos 2012, Tokaj Nobilis Susogó Furmint 2012, Oremus Mandolás Furmint 2009 és 2012, Dobogó Furmint 2011, Gizella Pince Szil-völgy Furmint 2012, Szent Tamás Mád 2012 és Szent Tamás 2011, Holdvölgy Király Furmint 2011, Kikelet Birtok Furmint 2012 és Váti Furmint 2012, Demeter Zoltán Birtok Furmint 2012, Hétszőlő Bisztró Furmint 2012
  • Plusz egynek pedig mindenképp megemlíteném a Köveskáli Pálffy Pince 2012-es Furmintját is

A furminttal való ismerkedésem következő fázisa az lesz, hogy ezek közül megpróbálok egyet-egyet beszerezni és alaposabban megvizsgálni, aztán jövőre jöhet egy például Mádi pincetúra 🙂

Furmintok kezdőknek

Korábban írtam már, hogy újra felfedezném a furmintot mert bizonytalan a hozzá való viszonyom. Ezt a gondolatot idővel tett is követte, egy pár belépő szintű furmintot kóstoltam meg alaposabban. Az eredmény egyértelműen pozitív lett, az alapozás sikeres, hamarosan jöhetnek a komolyabb furmintok is a poharamba. Íme a konkrétumok:

Kreinbacher St. Ilona Furmint 2010: kifutó brand utolsó tétele, az újabbak már simán Kreinbacher név alatt kerülnek forgalomba. Talán ennek köszönhetően remek akciós áron kapható az Aldiban (egy ezres mindössze). Almás-barackos illat, ízben a lime és a savak dominálnak, de akad egy kicsi körte is. Enyhén ásványos, erősen savas, de korrekt, jó egyensúlyú bor. Amióta van az Aldiban, rendszeresen hatosával hozzuk haza, a mindennapok tökéletes fehérbora. 11 pontra szavaztuk mi is, akárcsak octopus a Művelt Alkoholistán.

Pálffy Furmint 2011: enyhén petrolos, erőteljes illat. Közepes test, aranysárga szín. A kortynak is van egy pici rajnai rizlinges jellege, kombinálva sok barackkal. Az utóízről almáspite ugrik be. Izgalmas bor, rendben lévő savakkal, ásványossággal, harmóniával. Valószínűleg mostanában ért a csúcsra, szépen kiteljesedett. Akár a 14 pontot sem sajnálnám tőle. A bortársaságnál 2390 forint, ezzel a legdrágább a sorból.

20131022_095407

Royal Tokaji Furmint 2011: friss, zöldalmás illat. Az ízét is a frissesség és a zöldalma határozza meg, kevés barackkal és jó ropogós savakkal kiegészülve. Eléggé minerális, hosszú kesernyés lecsengéssel, picit fűt is az alkohol. Szívesen venném máskor is, csak 1690 forint a bortársaságnál, 12 pont.

Koczor Pécselyi Furmint 2011: illata zárt, kis levegőzés után is kevéssé mutatja meg magát, leginkább aszalt sárgabarackra utal. Kicsit sötétedő aranyszín, kóstolva körte, barack és alma dominál, szinte semmi citrus de valamitől mégis savanykás, néha picit túlzottan is. Közepes lecsengés, összességében pedig sokkal kevesebb frissesség és lendület, mint a nyár elején a pincénél. Vagy nem tesz neki jót az idő, vagy csak ez a palack hibásodott meg, kiderül majd mert van még kettő belőle. Így most csak 11 pont. Beszerzése ennek a legmacerásabb, csak a pincénél kapható Füreden, ha jól emlékszem 1600 forintért.

Sauska Tokaj Furmint 2012: egészen lehengerlő frissesség, illatban és kortyban is.  Üde, virágos illat, szinte sauvignon blanc. Ízben a citrusok vannak többségben, lime, grapefruit, de akad egy kis alma-körte beütés is. Nagyon feszes savak, enyhe mineralitás, kirobbanóan üdítő az egész korty egyben. Kellemes, hosszú lecsengés. Kiérdemelte a 14 pontot, és még kétezer forint alatt marad (bortársaság, 1850).

Furmint, Tokaj, ilyesmik

Azt hiszem nincs rendezett viszony köztem és a furmint között. Sőt, igazából úgy érzem nem is tudom milyen a furmint, milyennek kéne lennie. Jónéhány éve, az akkori tapasztalataim alapján eldöntöttem, hogy a furmint nem nekem való, nem jön be igazán. Ez még a száraz furmintokkal is így volt, valahogy mindig túl testes, sűrű, kicsit édeskés, kicsit émelyítő volt számomra. A félszáraz és annál édesebbek nálam alapból nem igazán működnek, úgyhogy egyértelmű volt hogy furmintnál sem, de emellett valahogy úgy éreztem hogy a furmint szárazon is olyan mintha félszáraz lenne. Kicsit hasonló volt az alap benyomásom a hárslevelűről is egyébként. Erre valószínűleg rásegített az hogy akkoriban szinte kizárólag tokaji furmintokkal volt dolgom, és lehet hogy nem is a legjobbakkal, mert nem értettem hozzá. Somlói furmintból, sőt, házi tokajiból is volt olyan ami ízlett, ami más volt, de valahogy a mainstream mindig ugyanazt az irányt hozta, így aztán le is szoktam a furmint kóstolásáról.

Ezzel összefügg a másik fekete foltom is, magyar borkedvelőtől szokatlan módon jóformán egyáltalán nem ismerem Tokajt és az ottani pincészeteket. Tokaj az én fejemben túlzottan összekapcsolódott az aszúval és a szamorodnival, amiből, főleg a magas minőségűekből, néha egy-egy pohár kifejezetten finom tud lenni, de képtelen vagyok rá borként gondolni. A száraz furmintok nem jöttek be, az édesek nem érdekeltek, így nálam lekerült Tokaj a térképről jópár évre. Közben a Balaton-felvidéket és Somlót jóval mélyebben megismertem, Badacsonyba szinte hazajárok, meghatározó kapcsolatom lett ezzel a régióval, és mindig volt elég finom és érdekes fehérbor ahhoz, hogy Tokaj eszembe se jusson.

A közelmúltban aztán dolgom akadt két borral, ami egészen meglepett. Az egyik a Koczor Pince 2011-es furmintja volt, a másik pedig egy Kikelet Hárslevelű Tokajból. Mind a kettő nagyon finom, kifejezetten érdekes és szép bor volt, a legjobb szárazak közé soroltak be. Ezen elkezdtem agyalni, hozzájött hogy az egyik kedvenc Somlói borom, a Kreinbacher Kőkonyha is egyharmad furmintot és egyharmad hárslevelűt is tartalmaz, meg ott voltak a Pannon Bormustra eredményei is (amiket itt kommenteltem korábban), és arra jutottam, hogy rendesen meg kéne ismerkednem Tokajjal, a furminttal és a hárslevelűvel. Persze most ez a projekt még várat magára, de a kutatómunkát és némi beszerzéseket lassan elkezdek, aztán majd elmondom mire jutottam. Vajon Tokaj akkor is világszínvonalú, ha csak a szárazakat vesszük figyelembe? Tényleg jó-e mostanában a furmint, csak régebben csinálták rosszul? Vagy csak más pincészetek a jó pincészetek? Kíváncsi vagyok, izgalmas kérdések.