Pannon Bormustra gondolatok

A minap lezajlott a XIV. Pannon Bormustra, sajnos nem voltam ott, így csak a nevező borászatok és az eredmények böngészése maradt. Pár egyértelmű megfigyelés adja magát rögtön, illetve felírtam néhány bort amit mindenképp meg kell kóstolni közelebbről.

Az első és legfontosabb észrevételem, hogy az általam nagyra tartott balaton-felvidéki, badacsonyi és somlói pincészetek közül nagyon kevesen neveztek, és azok sem mind a fehérboros mezőnyben értek el eredményeket. Az indulók között látunk Jásdit, Figulát, Borbélyt, ott a Kreinbacher és a Pálffy Pince, valamint a Villa Sandahl és a két “iparibb”, a Szeremley és a Tornai (a Varga pincészetet talán inkább hagyjuk) – de a hiányzók listája sokkal hosszabb. Badacsonyból ott volt a kettévált Laposának az a fele amelyikből kiszállt a Laposa család, de a családi pince nem. Nincs Istvándy, Váli, Villa Tolnay, Sabar, Orbán, Somlóról hiányzik Fekete, Spiegelberg, Szentgyörgyhegyről egyetlen pincészet sincs, se egy Nyári, 2HA vagy Szászi például. Csopak és Balatonfüred környékéről is hiányoltam a Koczort, a Tamás pincét, a Dobosit és még akik nem jutnak eszembe.

Talán részben emiatt is van, de a másik ami azonnal látszik hogy a száraz fehérek kategóriáját is egyértelműen dominálja Tokaj (az első 10 helyezettből öt tokaji, kettő pannonhalmi, kettő somlói és egy badacsonyi), valamint a furmint mint fajta (szintén az első 10-re vetítve: hat furmint, két rajnai rizling és két olaszrizling). Ez az én ízlésvilágomnak egyértelműen nem felel meg, a tokaji szárazakkal megvagyok egyébként (nagyra tartom például a Kikelet pince hárslevelűit), de valahogy a hagyományos tokaji jelleg sem, és a furmint sem tartozik a kedvenceim közé. Persze, az említett első tízből a tokajiakat még nem kóstoltam, így nem kizárt a meglepetés – de azért hogy ez ilyen tendencia legyen, szerintem túlzás.

A vöröseknél nincs ekkora meglepetés, ott olyan borok nyertek amelyeket magam is nagyra tartok és szeretek, az egyetlen nagyobb tanulság, hogy meg kell ismerkedni alaposabban a Fritz pincészet boraival. Érdekes, hogy Gere Attila egyik bora sem került be az élmezőnybe, persze nem tudni hogy mikkel nevezett. Az édes borok kategóriájához nem tudok hozzászólni, nem szoktam édes bort inni, így egyáltalán nem értek hozzá. A legjobb vétel kategória meg eléggé eklektikus, de van közte pár amit már ittunk és jónak tartunk. A Vylyan Macska például nagyon kellemes portugieser, a Vida kékfrankos és a Bazaltbor-Laposa pinot gris is rendben van. A Kreinbacher juhfarkra meg nagyon kíváncsi lettem, a 2008-as nagy kedvencem volt.

Összességében, szerintem jó ez a Bormustra, mert felszínre hoz érdekes borokat és pincészeteket, ugyanakkor a mezőny messze van a teljestől, így nem teljes értékű a történet. Plusz nem kizárt némi elfogultság Tokaj irányába, bár ez lehet hogy simán a zsűri ízlésének is köszönhető.

A világ 100 legjobb bora 2013-ban

Különböző 2012-es borversenyeken elért helyezések alapján összesítve:

http://www.wawwj.com/_EN/ran_wine.php

Figyelemre méltó, hogy az első francia a 37. helyen van, és ráadásul rosé. Argentína, Ausztrália és Spanyolország dominálja a listát. Bár ezek valamelyest mindig torzítanak, de azért érdekes.

Itt van egyébként az országok összesített rangsora 2013-ra, ebben azért még Franciaország van az élen, USA-val párban jó messze előnyben: http://www.wawwj.com/_EN/ran_country.php Olaszország hiánya gyanús, illetve meglepő hogy Kanada milyen jól szerepel.

Első ránézésre összesen egy bort találtam ismerősnek a listáról, a 48. Mirto de Ramón Bilbao 2006, ilyet már akartunk rendelni de még nem került rá sor. Olyan nincs, amit már kóstoltam, úgyhogy ideje felkötni a gatyát 🙂

Magyarország az országlistában sem szerepel, ami azt jelenti hogy soha nem ért el helyezést egyik értékelt versenyen sem magyar bor. Valószínűleg ezeken a versenyeken egyáltalán nem indítanak magyar bort. Anno olvastam interjúkat egykét magyar borásszal aki a versenyeztetés költségeire panaszkodott, ez lehet a háttérben.